Bréking: Bencsik András elolvasta a NAT-ot!
A Sajtóklubban értekeztek az urak a Nemzeti Alaptantervről (NAT), és hát muszáj is volt szót ejteniük róla, hiszen az elmúlt napokban elég sokan, elég sok helyen tiltakoztak a benne foglaltak miatt.
160 oldalnyi tömör szöveg, nem gyerekeknek szól, kemény anyag – áradozik Bencsik, és mégis „hiszterikus támadás” alatt áll, méghozzá két okból.
1. Azért, mert létezik – mondja Bencsik, az oktatási szakértő. Szerinte az a baja a liberálisoknak a NAT-tal, hogy „egységes értékrendszert ad”, de sőt, ráadásul átjárható utat biztosít a gyerekeknek az iskolák között, így megszűnik a különbség a vidéki kisiskolák és az elitiskolák között.
Tegyük hozzá, hogy ez az átjárhatóság épp az, amit az új NAT, de úgy általában a 2010 óta zajló oktatáspolitika is minden eszközével gátol – többek közt épp ez a baj vele, amire oktatási szakértők (mármint igaziak, nem Bencsik András) rendre felhívják a figyelmet. Halleluja, hogy végre a Sajtóklubig is elért ez az eszme.
2. Egy szó: nemzet. Bencsik szerint az új NAT nemzeti felelősségre apellál, arra, hogy meg kell tanítani a gyerekeket arra, hogy a család, az egyén szabadsága miképp hozható összhangba a nemzeti felelősségvállalással. És ez a baja a balliberális csürhének.
„Gyönyörű szöveg, bölcs, okos, nagyszerű szöveg” – áradozik Bencsik.
Indítsunk mozgalmat a NAT védelmében, kéri elcsukló hangon Bencsik a műsorban, és „nyitott kapukat” dönget Bayer Zsoltnál, Gajdics Ottó pedig kifejti: a balliberális acsarkodók vitorlájából azzal lehet kifogni a szelet, hogy „igazából szakmai érv a NAT-tal kapcsolatban eleddig nem hangzott”.
Ami persze ebben a formában jócskán nem igaz, hiszen elég sok szakmai szempont merült fel a problémák lokalizálása során, több szakmai szervezettől és az oktatásban érintett résztvevőktől is – akiket persze a Sajtóklub egyszerűen csürhének nevez, de azért kár, hogy ha már a 160 oldalas NAT-on átrágta magát Bencsik, akkor ezeket nem olvasta melléjük.
A teljesség igénye nélkül, szakmai szempontú kifogásokat fogalmazott meg:
- A Történelemtanárok Egylete
- A Magyartanárok Egyesülete
- A Pedagógusok Szakszervezete
- A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete
- A Szépírók Társasága
- A Civil Közoktatási Platform
Igazán nem is akarnám tovább sorolni…
Bencsik viszont nem áll meg itt. Üzent azoknak a „lázadóknak” is, akik nem hajlandóak a NAT-ot tanítani:
„aki nem tiszteli Magyarország népe többségének akaratát, az takarodjon az iskolákból”.
Ami már csak azért is vicces, mert ezek szerint Bencsik András ugyan kiművelte magát a NAT-ból, de az oktatás egyéb területeire – mondjuk a kóros pedagógushiányra – már nem fordított figyelmet. Az a helyzet, hogy az oktatásból elég sokan hiányoznak, a jelenleg még az iskolákban küszködő tanárok túlterheltek, fizetésük megalázóan alacsony, életpálya-modelljük egy kegyetlenül rossz vicc.
Ha pedig még azok is elmennének Bencsik felhívására, akik most éppen (újfent) azért tiltakoznak, mert felülről kényszerítenek rájuk egy olyan pluszterhet, amivel már végképp nincs kapacitásuk foglalkozni, akkor aztán végképp összeomlana az az oktatási rendszer, amiben Bencsik remegő hangon vélte megtalálni az egyetlen üdvözítő utat a gyerekek felemelkedésére.
Szóval ezt talán nem ártana a jó Bencsiknek még egyszer átgondolnia, mielőtt a pedagógusokra uszítja a Sajtóklub becses nézőit…
Érdemes azért meg megemlíteni: semmi baj nincs azzal, ha a NAT időről időre ráncfelvarráson esik át. Nem azzal van baj, ha egyes dolgok feleslegessé válásuk okán kikerülnek belőle, mások meg bekerülnek a helyükre. Azzal sincs baj, ha az alaptanterv igazodik a jelenkori kihívásokhoz, figyelemebe veszi a társadalom pillanatnyi állapotát és jövőbeni szükségleteit, felméri a gyerekek igényeit, a pedagógusok lehetőségeit, a szakmai szervezetek meglátásait – és mindezek figyelembevételével készül egy új Nemzeti Alaptanterv.
Csakhogy épp ezek azok a szempontok, amelyek a jelenlegi NAT-ból hiányoznak, hiszen az oktatási kormányzat sokadik alkalommal hagyja teljesen figyelmen kívül a terület érintettjeinek meglátásait, mint ahogy évek óta egy döntésbe sem vonja be őket érdemben (mert az ilyen oktatási kerekasztalos látszategyeztetések semmit sem érnek, ezt is régóta tudjuk már).
És épp ezért Bencsik András ugyan gondolhatja, hogy ez a NAT egy gyönyörű szöveg (és hadd ne menjünk itt bele a szép fogalmának esztétikai felfejtésébe), de ez leginkább csak egy alapkészség hiányára hívja fel a figyelmet:
az szövegértő olvasáséra.
Ha ugyanis Bencsik értené, hogy mi áll ebben a 160 oldalnyi gyönyörű, tömény, kemény szövegben, akkor nem beszélne olyan orbitális hülyeségeket, mint hogy ez a NAT biztosítja az iskolák közti átjárhatóságot.
Vagyis ha szigorúan vesszük, Bencsik András semmi mást nem demonstrált, pusztán azt, hogy valóban szükség lenne egy új, korszerű, az alapkészségek és kulcskompetenciák elsajátítását segítő Nemzeti Alaptantervre. Kár, hogy rajta ez már nem sokat segít.
Aki szeretné megnézni a Sajtóklubot, ide kattintva megteheti, a NAT-ról szóló disputa rögvest az elején látható.
