Vaszilíj Vaszilijevics meglátogatta a Moszkva legelőkelőbb nyilvánosházát, majd kifejezte csalódását a neki kiutalt hölgy miatt.
A nyilvánosház vezetője értetlenkedett - mi a gond? Az elvtársnő a legjobbak közül való, hiszen ott állt már Lenin elvtárs mellett is az Aurórán!
Hozzávetőleg ilyen érvekkel védték a Margit kórház sebész főorvosát a Nemzeti Főorvosi Maffia tagjai, nem törődve sem a betegekkel, sem a kórházzal, mely mellesleg igen jó fizetést biztosított sebészeinek akkor is, amikor más szakmákban dolgozó, hozzájuk hasonlóan sokat és lelkiismeretesen dolgozó kollégáikat az egészségügyi kormányzat pitykékkel fizette ki.
Természetesen ettől még az érintett felettébb kiváló szakember lehet, de kiváló szakemberek voltak azok az egészségügyi vezetők is, akiket néhány évvel ezelőtt úgy vágtak ki beosztásukból nyugdíj-korhatáron túli korukra hivatkozva, mint az ominózus macskát.
Ha az említett főorvos még nem áldozata sem az Alzheimer-kórnak, sem a Parkinson kórnak, ha nincs rá jogszabályi tilalom - hát operáljon kedvére, és ha szerencséje van, akkor mire manualitása a múlté lesz, addigra a számítógépek precizitása úgyis kiszorítja a megbízhatatlan és hibázásra hajlamos emberi kezet.
De a kettős mérce alkalmazása azért meghökkentő.
Persze az is lehet, hogy kire vonatkozik a szabályozás, kire meg nem, alma játszik - körte nem, a jogbiztonság nagyobb dicsőségére...
A magyar közéleti sakktábla nagyon speciális, a bábuk felállításánál hiába mondják valakinek, hogy te ebben a játszmában bástya leszel, egy pillanat alatt kiderülhet, hogy egyszerű paraszt vagy, sőt, már le is vett egy koszos körmű kéz a tábláról, természetesen nem tisztességes érvekkel, hanem megvádolva azzal, hogy összerondítottad a táblát, összevissza léptél, nem vagy méltó a funkcióra, melyet betöltöttél.
Még örülhetsz is, mert hasonló helyzetekben az első lépés a Fidesz eljárási rendje szerint az szokott lenni, hogy megvádolnak mindenféle köztörvényes bűncselekménnyel, aztán boldogan nézegetik, ahogy védekezel - mintha leöntenének egy vödör szarral, aztán mosakodj komám, valami kicsi úgyis rajtad marad, ha más nem, a bűz emléke.
Hogy a NER számára az ember nem számít, az régi dolog, hogy az emberek iparkodnak nem beleártani magukat más ember bajába, azt is ismerjük, hiszen a társadalmi tapasztalat, mely szerint nem jár túl jól, aki a hatalommal szembefordul, ezt szinte indokolja is.
Mégis, ad reményre némi okot, hogy a kórház dolgozói kiálltak munkahelyük és vezetőjük mellett, még ha ez gyakorlatilag semmiféle eredménnyel nem is járt, a nagytudású miniszter tette, amit megkövetelt a brancs szelleme.
Sajnos, az ilyen esetek a karrieristáknak kedveznek, hiszen megkérdőjelezik, hogy érdemes-e egy állami intézmény vezetőjének beletenni szívét-lelkét a munkájába.
Merthogy lehet más beosztást kapni, lehet akár még jól is keresni, de a vezetői munka fizetsége nem csak az anyagiakban mérhető, mégha az is fejezi ki, a vezetői munka fizetsége a társadalmi elismertség, a tudat, hogy pozícióra és pártállásra tekintet nélkül tudja és elismeri mindenki az elvégzett munkát.
Na, erre itt ne számítson senki, hiszen ha ráküldik valakire a vizsgálóbizottságnak nevezett kivégzőosztagot, akkor annak igencsak fel kell kötnie a textilt ahhoz, hogy megvédje magát azoktól, akiknek sok esetben sem képzettsége, sem gyakorlati ismeretei nincsenek meg az adott helyzet reális értékeléséhez.
Tegyük hozzá, nem is ez a feladatuk, hanem indoklást keresni az előre megírt ítélethez.
Tanulság kellene legyen ez minden vezető számára, aki szerencsétlenségére ebben a rendszerben állami intézményt vezet.
Tudnia kell, hogy hiába teljesít, hiába próbál megfelelni mindenféle követelményeknek, hiába öltöztetik vezér-jelmezbe, ettől még paraszt marad, aki szívfájdalom nélkül feláldozható, hiszen mindig akad másik - ez is a történelem egy nagy tanulsága.
Diktatúrában nehéz szakembernek maradni - egyáltalán, embernek maradni sem egyszerű.
Habonyok és Káslerek mindig akadnak, és sajnos olyan emberek is, akik anyagi előnyökért elveszítik gátlásaikat - már, ha voltak nekik egyáltalán.
A diktatúra mindenkit megnyomorít, kiszolgáltatottjait és haszonélvezőit egyaránt.
Meg kellene szabadulni tőle mielőbb...
:O)))
