Erdőtüzek, árvizek és háborús fenyegetés vezeti be a 2020-as évet. Megmutatják, hogy mit jelent a „szokásos üzlet” a kapitalizmus alatt, ez pedig a rendszertől való megszabadulás feladatát egyre sürgetőbbé teszi.
Az Ausztráliában és Indonéziában kibontakozó klímakatasztrófák és az újabb háború fenyegetése a Közel-Keleten nem kapcsolat nélküliek. Olyan rendszerből erednek, amelyet a kapitalista vállalatok és államok közti verseny hajt.
A főnökségnek maximalizálnia kell a profitokat, hogy lehagyják a riválisaikat – vagy kockáztatják, hogy lemaradnak és kiesnek az üzletből. Miközben még a gazdagok is érezhetik a profithajszolás miatti borzalmakat, a verseny azt jelenti, hogy a kapitalisták nem fogják megtenni a szükséges változtatásokat.
Scott Morrison, Ausztrália konzervatív miniszterelnökétől furcsának tűnik, ha lebecsüli a kapcsolatokat az országa szénfüggősége, a szénemisszió és a tüzek között.
De az ausztráliai kapitalizmus nézőpontjából ez logikus, mivel a fosszilis üzemanyagokkal való szakítás miatt lemaradnának a versenytársaik mögött. A verseny ugyanezen logikája igaz a háborúra is. A világhatalmak talán nem akarnak háborút a Közel-Keleten, de ez nem jelenti azt, hogy ez nem fog megtörténni.
A verseny nem csak a vállalatok, de a kapitalista államok között is létrejön. Ez egy globális rendszer, amelyet a szocialisták imperializmusnak hívnak.
A Közel-Kelet már évtizedek óta az imperialista rivalizálás központja, mivel itt a világ legnagyobb olajtartaléka. Aki ellenőrzi a régiót, tényező a világ hatalmi egyensúlyában.
Manapság a Közel-Keleten számos hatalom feszül egymásnak. Az erők közti kisebb összecsapások nagyobb konfliktust gerjeszthetnek. Az első világháború során a forradalmár Rosa Luxemburg írta, hogy a kapitalista társasdalom „keresztút előtt áll, vagy szocializmussá alakul vagy a barbárságba csúszik.”
„Eddig ezeket a szavakat figyelmetlenül olvastuk és ismételtük, anélkül, hogy komolyságát gyanítottuk volna,” – mondta.
2020-ban látjuk a szörnyű komolyságát annak, hova vezet minket a kapitalizmus.
De van erő, amely megváltoztathatja ezt a rendszert és megállítsa, hogy az egész a barbárságba süllyedjen.
A munkásosztálynak egyedi helyzete van, hogy megdöntse a kapitalizmust, mivel hatalma van megállítani a profitáramlást, ha sztrájkba lép. Manapság pedig 600 millióval több munkás van globálisan, mint az évszázad kezdetén.
A jelenlegi harcokban – Franciaországtól Chiléig és Algériáig – erős szervezett munkásosztály van.
A lázadást el kell hoznunk Nagy-Britannia utcáira, munkahelyeire és egyetemeire.
És ahelyett, hogy a parlamentre fókuszálnánk, olyan forradalmi szervezet kell, amely képes teljesen szakítani a kapitalista rendszerrel.
forrás: Socialist Worker
