Az álmoskönyv szerint a meszelés jegyzi a meszelő ember halálát.
Hát mi most meszelünk, így aztán nekünk is meszeltek, annyi nekünk.
A népi hit arra utal, hogy a halott ember után ki szokták meszelni a házat, de legalább azt a szobát, ahol felravatalozták.
Az önkormányzati választás utáni bosszúhadjárat keretében a nemzet félesze meghirdette, hogy az egészségügyben semmiféle fejlesztés nem történhet, ameddig az ország összes rendelőjét és váróját ki nem tatarozzák az egészségügyi intézmények.
Természetesen az ötletéhez nem rendelt pénzt, ezért a nemes célt elérni csak akkor van mód, ha az intézmények ezt más célok - leginkább a gyógyító-megelőző tevékenység rovására valósítják meg.
Természetesen a tárgyi feltételek fejlesztése is fontos lehet egy-egy intézmény életében, de messze nem ez a meghatározó, és ezt minden egészségüggyel foglalkozó szakember pontosan tudja.
Mint ahogy azt is, hogy építhetünk még akárhány kórházat, telepíthetünk egy rendelőbe három CT-t is egymás tetejére, nem ér az egész semmit, ha nincsenek szakemberek, akik ki tudnák értékelni a műszerek adatait.
Ha nincs elég pénz a vizsgálatok elvégzésére, ha a teljesítményeket mesterségesen korlátozzák, várólistákat hosszabbítanak vagy rövidítenek meg úri kedvük szerint, ha az egészségügy egyes vezetői személyesen is abban érdekeltek, hogy a vizsgálatokat az állami egészségügy ne legyen képes elvégezni.
Ha az a cél, hogyha valaki gyors eredményt akar, akkor vegye igénybe a magánszolgáltatást, melynek működtetésében ilyen-olyan érdekeltségük van, akkor hiú remény változásokat vizionálni...
Olvasom Kásler miniszter büszke nyilatkozatát, mely szerint ma hatezerrel több orvos van a magyar egészségügyben, min tíz évvel ezelőtt, ami lehet akár igaz is, csak az a baj, hogy a rendelőjük Londonban van, a magyar egészségügy meg oszlóban.
Az se mindegy, hogy az orvoslétszámon belül melyik szakma milyen hányadot képvisel, tehát hány sebész vagy hány radiológus orvos található az országban, merthogy hiába van száz helyett ezer CT, ha azokon ugyanaz az ezerkétszáz orvos tud csak dolgozni.
Ezek a szakmák óriási gyakorlatot igényelnek, azt megszerezni drága és időigényes, az állam meg nem készült fel erre a kihívásra, mint ahogy nemigen foglalkozik a nyugdíjba készülő háziorvosok utánpótlásával sem.
Minden évben belelendül az ágazat vezetése a fenyegetőzésbe, hogy mi fog történni azokkal a kórházigazgatókkal, akik eladósítják intézményeiket, de ez csak arra jó, hogy indokot teremtsenek a rendszer számára nemkívánatos vezetők eltávolítására.
Hogy megteremtenék a szektorsemleges finanszírozást? Ugyan!
Olyan istenfia pedig nincs, hogy megszüntetnék a maszekolást állami eszközökön, állami munkaidőben, lehet, ezentúl még meszelési díjat is felszámítanak a személyzet nélküli kórtermek igénybevételéért.
Jelzem, szakdolgozó sincs elegendő, és aki van, az túlterhelt és alulbecsült és alulfizetett.
Az egészségügy állapotával egyedül a koszoskörmű miniszter és a professzori maffia elégedett, meg azok, akik meg tudják fizetni a magánellátás meglehetősen borsos árait.
Viszont gigászi tervek vannak új megakórházak építésére, melyekben majd ki tudja kik, ki tudja kiket fognak ellátni.
Népünk nagyobb dicséretére az állami egészségügyi ellátás kiváltság lesz, aki fizet megmarad, a többi megy a levesbe.
Korózs Lajos szerint a TB törvény szigorításnak nevezett fosztogatása miatt majdnem hatszázezer ember marad ellátás nélkül, őket majd nemzeti vajákosok és füvesasszonyok gyógyítgatják, vagy az anyatermészet.
Úgy tűnik, itt az ideje a a rohamosan növekvő keresletbővülésre tekintettel a temetkezési vállalkozások Mészáros-tulajdonba vételének is, ahol majd állva temetik a halottakat hatékonyságnövelés céljából.
A budai kispolgárt ez nemigen érdekli, - jelzem, a pesti prolit sem, ameddig azt hiszi, ez őt személyesen nem érinti.
Pedig érint ez mindannyiunkat, a családokat, a szülő nélkül maradó gyerekeket, a fiatalokat, akik az ellátás hiánya miatt most fogják megalapozni krónikus betegségeiket, melyek aztán majd időnap előtt elviszik őket.
Azt mondják a NER okostojásai, hogy egészségügy terén a legfontosabb a prevenció - a betegségek megelőzése.
Ha belegondolunk, akkor ebben az országban minden ez ellen szól, viszont a gyógyítás lehetőségeit is beszűkíti a zsírmalac és bandája.
Ha azt mondjuk rájuk, hogy tömeggyilkosok, nem sokat tévedünk, hiszen a társadalom alsó rétegeit gyakorlatilag halálra ítélik.
Már így sem tudja mindenki kiváltani a felírt gyógyszereit, persze Orbán megtalálta a megoldást: ha fel sem írják azt a gyógyszert, akkor nincs mit a patikában hagyni, javul a statisztika, nő a magánvagyon.
Sajnos ezzel párhuzamosan nem nő a társadalom dühe, a sok birka csendben ballag a vágóhídra, pedig itt még a legcsóróbb munkanélküli is adózik, mikor ennivalót vásárol, és ha ki tudja váltani a gyógyszerét, akkor is.
Sajnálatos, de a társadalmi szolidaritás csak a cicák és kutyusok vonatkozásában működik, emberek esetében komoly hiányosságok vannak.
És itt ne adakozásokra tessék gondolni, hanem arra, hogy a tehetősebbek is felemelik szavukat százezrek halálba terelése ellen, és felteszik a kérdést: mi a fontosabb?
Új stadion a már meglévők mellé, esetleg a határokon túlra, vagy a határokon belül embernek nézni az embert és esélyt adni a gyerekeknek egy boldogabb életre, mint ami rájuk vár.
Ne tessék luxuspalotára gondolni, mindössze csak fűtött lakásra, iskolára, oktatásra, ételre, ruhára - szóval elemi létfeltételekre, ami nekünk természetes, némelyeknek meg maga az utópia - luxus és dőzsölés.
Éltem már ennél sokkal humánusabb, igazságosabb, tisztességesebb országban is, pedig a lakcímem változatlan.
Csak tudnám, mire olyan büszkék, akik itt "kivívták a szabadságot"?
Szegény Solt Ottilia bocsánatért zokogva térdelhetne Kádár sírjánál...
:O)))
