Egy újságíró a sztoriból él.  Mindig nagy öröm, ha az ölébe hullik a váratlan esemény, de ha a média munkás előtt történik meg, hogy kettő darab cigány fiatal visszavisz egy tömött pénztárcát a közelgő ünnepek idején egy bevásárlóközpontban, mialatt a jingle bells szólt a hangszórókból, nem egyszerűen  ajándék, hanem maga a karácsonyi csoda …

Na, de hagyjuk a szarkazmust, és lássuk miért is veszedelmesek az ilyen jellegű (a cigány rákkutató fiú, a cigány kislány, aki megnyerte a versenyt, és hasonló kezdetű irományok) cikkek. Egyszerű. Mert az elolvasásukkor az olvasó nem látja a rasszizmust az írásban, hiszen a mesélő pozitív szereplőként emeli ki a romát, amit még világgá is kürtöl, vagyis hírértékké emeli a történetet. Szép volt fiúk, lányok ! A kivétel erősíti a szabályt, - ez nyílt üzenete a történetnek. És pont ettől lesz rasszista az ilyen gondolkodásmód, hiszen az, hogy az író kiemeli a jót tevők cigány kilétét egy olyan cselekedet esetén ami nyilvánvalóan semmiféle logikai összefüggésben nincs a származással, mégiscsak azt sejteti, hogy a mesélő szerint ezek a romák kivételek, akik viselkedése eltér a többségi társadalom által predesztinált cigány attitűdöktől (szabály). Ebből egyenesen következik, hogy a kontraproduktivitás esélye nagy.

De milyen rejtjelekkel operál még a főszerkesztő? A két fiatalember leírása : izompóló, tetkók, bazi nagy láncok, egyebek. Tipikus sztereotípiák. Aztán a karácsonyi látkép (akciók, rohanó, vásárló emberek), csodaváró hangulat (karácsonyi dalok szóltak a hangszórókból), amelyből ‘kilép’ két, a fenti módon leírt fiatal, és pont annak az ellenkezőjét teszik, mint amit az átlag magyar ember, köztük a főszerkesztő is tippel egy ilyen helyzetben.

Ezek után jogosan merül fel a kérdés : Mi lehet a megoldás? Mert pozitív történetek mégiscsak kellenek. Nos, az újságírónak több eszköze is van arra, hogy ne a szereplő származása legyen a mondandó lényege, de az olvasó mégis tudja, hogy nem mellesleg romáról van szó. A legegyszerűbb, és leghatásosabb, a fotó. A tudósítónak ki sem kell mondania, az olvasó tudni fogja. A másik módszer, ha a szereplő mondja ki, hogy pl. cigánytelepen nőttem fel, csúfoltak az iskolában, mert barna a bőröm, stb. Így olvasva az adott történetet, egész más a mondandó, mint amikor direkt módon az újságíró dönti el az információk fontosságát.  

Visszatérve a pécsi izompólós becsületes fiúkhoz, felvetődik egy kérdés, ami persze nem helyes, mert feltételezésen alapul : akkor is olvasható lenne a történet, ha szőke, kék szemű öltönyösök teszik ugyanezt?  A válaszon mindenki maga gondolkodjon el!

Forrás: https://www.pecsiujsag.hu/pecs/hir/helyi-hireink/tomott-tarcat-talalt-ket-cigany-fiatal-egy-pecsi-bevasarlokozpontban-leadtak---szep-volt-fiuk?fbclid=IwAR29ylOuRzzwQxVWXS07ZRwc_at7rPgzwrOk-HcGHCMcqvRExu9MDRUuBo8