Miért vagyunk felelősek? Miért nem? Miért felelős a közösség és miért az egyén? Mi alapján kellene megszabni a jövedelmünket, az életesélyeinket? Hogyan hatnak ezek a megfontolások a politikára? rről beszélgetett Pogátsa Zoltán, közgazdász és szociológus, az Új Egyenlőség főszerkesztője Kapelner Zsolt filozófussal (Közép-Európai Egyetem).
- rendszerváltás egyik fő üzenete az volt, hogy az államszocializmus kényszerű egyenlőségét egy meritokratikusabb (érdemelvűbb) rendszer ígérete váltja fel kapitalizmusként. Eszerint az egyéni teljesítményt fogjuk megbecsülni: ha valaki szorgalmasabb és keményebben dolgozik, akkor többre viheti, többet érdemel és többet is kap a társadalomtól.
- Az egyéni teljesítmény, erőfeszítés szerinti érdemek és értékelés gondolata azonban előfeltételezi, hogy mindannyian azonos rajtvonalról indulunk. Az indulás egyenlősége azonban nagyon távol áll a valóságtól: van, aki sokat örököl, van aki semennyit. Van aki gazdag helyre, van aki szegénybe. Van aki egészséges, van aki nem. Van aki romának születik, más nem. Van aki nőnek, van aki férfinak. Ezek később mind hatással vannak a jövedelmeinkre.
- Kérdéses az is, hogy valóban a teljesítményt, a rátermettséget, az erőfeszítést értékeljük-e, vagy inkább a szülők átadott tudásának, kapcsolati hálójának, gazdasági hátterének vagy társadalmi pozíciójának köszönhető az, amit a teljesítményének gondolunk.
- A társadalmi igazságosság eléréséhez alapvetően fontos a jóléti újraelosztás, a (közel) azonos rajtvonal és az egyenlő feltételek biztosításának az életben való elinduláshoz. Az egyén boldogulása során sem szabad elfeledkezni azokról, akik rosszabb vagy a „legrosszabb” helyzetből indulnak. Itt válik különösen fontossá az adó szerepe és az abból befolyó források felhasználásának kérdése.
- Az újraelosztás igazságosabbá tételének kívánalmát számos kritika éri. E kritika szerint egy adott vállalat vagy egyén által megtermelt javak, valamint az abból befolyó pénzek őket magukat illetik meg. Érdemesebb azonban ezt is rendszerben szemlélni. Ha nem lenne „köz”, akkor nem lenne infrastruktúra, állami oktatás, közegészségügy, közlekedés, közbiztonság, amihez viszont szükséges az adók befizetése.
- A felelősség tekintetében nagy szerepe lehet a szabadságnak, a szabad akaratnak. Ahhoz azonban, hogy „szabadon” döntsünk, egy szempontrendszer szerint kell gondolkodnunk, amit valahonnan mégis „megkapunk” vagy „megszerzünk”. Születésünktől fogva kapunk egy nevelést: „élj így”, „ez a jó”. De vajon tudjuk ettől függetleníteni magunkat, vagy ez minden esetben csak így működhet? Valójában létezik-e a szabad akarat? És ha nem, akkor jogos e valakit felelősségre vonni a tetteiért?
- Tényleg az erőfeszítés alapján kell jövedelmezni az embereket? Mi van azokkal, akik valamilyen okból nem tudnak hozzájárulni a társadalom javaihoz? Mondjuk mozgáskorlátozottak, értelmi fogyatékkal élők, stb. Nem lehet, hogy a rászorultság elve is fontos?
