Abból baj nem lehet, hogy elmondom a véleményemet szülőként és pedagógusként, legfeljebb, ideális esetben, valami jó történik

– mondja Kinczelné Szűcs Tímea, az újpesti Berzeviczy Gergely Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakgimnázium angol-történelem szakos tanára. A pedagógus egyike azoknak a szülőknek, akik egy Kásler Miklós emberierőforrás-miniszternek címzett videóüzenetben követelték a 6 évesek kötelező beiskolázásának visszavonását.

A köznevelési törvény nyári módosítása elvette az óvodáktól az iskolaérettség megállapításának felelősségét, ha egy szülő azt szeretné, hogy gyermeke további egy évet az óvodában maradjon, azt az Oktatási Hivataltól kell kérvényeznie.

A szülő és az óvoda helyett a további egy év óvodai nevelésről egy olyan központi hivatal dönt, amely a gyereket még csak nem is látja, noha a megalapozott döntéshez a gyermek ismeretén alapuló pedagógiai tudás kellene.

A tiltakozó szülők elfogadhatatlannak tartják az új iskolaérettségi rendelkezéseket, ezért a törvény visszavonását kérik a minisztertől. Nehezményezik azt is, hogy az intézkedés részleteit szabályozó rendeletet nemhogy a tanévkezdésre, de azóta sem sikerült megalkotnia a minisztériumnak. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma november végén is csak annyi konkrétummal rukkolt elő, hogy januártól az Oktatási Hivatalhoz kell beadni a beiskolázás alóli felmentési kérelmeket.

A minisztérium közölte, fő céljuk az eljárások során, hogy kiszűrjék „a gyermek szempontjából hátrányos és teljesen indokolatlan felmentéseket”. Az Emmi ígérete szerint az elbírálást pedagógiai szakértők végzik majd, a szülő és a gyermekkel foglalkozó szakemberek véleményét is szem előtt tartva.

A cikk elején idézett pedagógus mindennapjait tanárként és szülőként is érinti a törvénymódosítás, kisebbik gyermeke ugyanis nemrég ünnepelte ötödik születésnapját. Kinczelné Szűcs Tímea nem biztos abban, hogy sok értelme van az olyan akcióknak, mint az általuk küldött videoüzenet, de úgy érzi, az a legkevesebb, hogy megpróbálnak tenni valamit. A pályája kezdete óta ugyanabban az iskolában tanít, mindig is ezt akarta csinálni, a tanítást hivatásnak tekinti, amit a sok nehézség ellenére sem adott fel az évek alatt, mert továbbra is hisz abban, hogy van értelme.

A kötelező beiskoláztatással kapcsolatban azt látja, olykor szemmel látható a diákok között az egy év korkülönbség, ami nem azt jelenti, hogy feltétlenül a kor határozza meg az érettséget, de szerinte mindenképp a szülőnek és a pedagógusnak kell eldönteni, a gyerek javára válik-e, ha hatévesen beültetik az iskolapadba.

Leginkább az aggasztja, hogy se az óvoda, se a helyi nevelési tanácsadó nem tud konkrétumokkal szolgálni, nem látják ugyanis pontosan, hogyan megy majd a kérelmek elbírálása.

Az Oktatási Hivatal által kijelölt januári dátum nem pusztán azért aggasztó, mert addig kétségek között hagyja a szülőket és a gyerekeket, hanem azért is, mert a döntéshozók nem foglalkoztak azzal, milyen határidők állnak az általános iskolába készülő gyerekek szülei előtt.

Jól mutatja ezt, hogy ősszel úgy zajlottak le az iskolák nyílt napjai, hogy a szülőknek még semmilyen kézzel fogható információjuk nem volt arról, maradhat-e még egy évet gyermekük az óvodában. Arról nem is beszélve, hogy az általános iskolai felvételik – ha vannak – is januárban, februárban esedékesek.

Az egészben a legszörnyűbb a bizonytalanság. Ha valami rossz várna ránk, legalább tudtuk volna már jóval korábban, hogy ez lesz

– mondja a tanárnő, aki egy újpesti két tanítási nyelvű általános iskolába szerette volna beíratni kisebbik fiát, de ez most jóval kevésbé tűnik elérhetőnek, mint korábban. Ha ugyanis tudták volna, hogy ilyen intézkedést tervez a kormány, akkor valószínűleg jóval korábban elkezdik felkészíteni az óvodás kisfiút a bejutásra.

Ha a szakértők azt mondanák, hogy a lányával minden rendben, iskolában a helye, egy percig sem tiltakozna, csak ahhoz ragaszkodik ahhoz, hogy olyanok döntsenek erről, akik kompetensek a kérdésben.

A kötelező beiskolázással kapcsolatban gyakran előkerül, hogy „régebben is hatévesen kellett iskolába menni, mégis felnőttek a gyerekek”, de Zsuzsanna úgy véli, akkoriban nem volt ekkora szakadék az óvodai lét és az általános iskola első osztálya között, gondoljunk csak a drasztikusan megnövekedett óraszámokra.

Pedagógus legyen a talpán, aki képes átvezetni a gyerekeket ezen a kihíváson

– mondja az édesanya, aki rendkívül szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy tudnak erre felkészülni az iskolák, akár az infrastruktúra, akár a munkaerő szempontjából arra, hogy minden hatévest beiskolázzanak.

Gyulánszki Zsuzsanna épp a napokban viszi kislányát a pedagógiai szakszolgálat vizsgálatára, de erről is ellentmondó híresztelések terjednek a szülők között. Vannak, akik úgy tudják, hogy ha ezen a vizsgálaton azt mondják, a gyermek maradjon még egy évet az óvodában, az Oktatási Hivatal már foglalkozik vele külön januárban.

Zsuzsanna mégis szerencsésnek vallja magát, mert nem érzik úgy, hogy az óvoda magukra hagyta volna őket, az óvónők már korábban elkezdtek javaslatot tenni, a pedagógiai szakszolgálathoz is az óvoda nyújtotta be a vizsgálati kérelmeket.

Amikor a komplett hozzáértő szakma tiltakozik, hogy ez így nincs rendjén, akkor sejthető, hogy valami abnormális dolog van készülőben

– mondja. Gyulánszki Zsuzsanna szerint ráadásul a nem megfelelő körülmények miatt a hatévesen iskolába kerülő gyerekek tömegeinek későbbi tanulmányaira is kedvezőtlen hatással lehet, ha sokan egyszerre kezdik meg az első osztályt. Egy nem érett hatévesnek sok esetben már az egy helyben ülés is problémát okozhat, ha pedig emiatt nem úgy teljesít, ahogy azt a tanítók elvárják, a folyamatos kudarcélmények elvehetik a kedvét a tanulástól.

Ihász Tímea kisfia augusztus 25-én született, azaz a kötelező beiskolázást jelentő határidő előtt hat nappal. A fiúnak a fejlesztő pedagógus, az óvónő és a szülők véleménye szerint sem való még az iskola, és a pedagógiai szakszolgálat is úgy határozott, még egy évet maradjon óvodában. Csakhogy a szülők egészen november 26-áig nem tudták, a szakszolgálattól kapott papír mire elég, hiszen korábban nem volt világos, hogyan zajlik majd az iskolaérettség megállapításának procedúrája.

Az Oktatási Hivatal múlt heti tájékoztatójából derült csak ki a válasz, amire szülők ezrei vártak: ha a pedagógiai szakszolgálat még egy év óvodai nevelést javasol, akkor nem kell beadni a papírt január elején újra, hanem a gyermek automatikusan maradhat az óvodában. Így Tímea kisfiának már biztosan nem kell iskolába mennie szeptemberben.

Az iskolarendszer nem lesz jobb jövőre sem, de ebben a rendszerben a kevésbé érett, illetve éretlen gyerekek nem képesek megállni a helyüket

Az iskolaérettségi vizsgálat végén a kisfia is kijelentette, hogy nem szeretne még iskolába menni, hiszen ő is érezte, hogy valami nem stimmel, ugyanis a vizsgálaton világosan kiderül például, ha egy gyerek nehézkesen ül végig 45 percet.

Szerinte jól mutatja, mekkora bizonytalanságot okoz az új szabályozás, hogy miközben a szülők jövő decemberig bezárólag pontosan tudják, mikor nem kell majd dolgozniuk valamilyen munkaszüneti nap miatt, arról november végéig fogalmuk sem volt, hogy jövő szeptemberben iskolás lesz-e gyermekük, sokan pedig csak jövő év elején tudják majd meg.

Tímea szerint sok szülő inkább elviszi majd hatéves, éretlen gyermekeket az iskolába, mert nem akarják végigvinni a halasztási procedúrát, vagy nem tudják, hogyan kell megszerezni az ehhez szükséges papírokat. És így rossz helyzetbe kerülnek majd a már iskolaérett gyerekek is, hiszen mindannyian eltérő munkatempót igényelnének, és a még éretlenebb társaiktól nem fognak tudni megfelelő ütemben haladni az órákon.

A gyerekek közti esélyegyenlőséget sérti, hogy a pedagógiai szakszolgálatok egyes helyeken már most megvizsgálják a gyerekeket, míg mások kénytelenek az Oktatási Hivatal elbírálására hagyatkozni.

Információink szerint például Debrecenben, Miskolcon Pécsen és Veszprémben továbbra sem vizsgálják meg a gyerekeket a szakszolgálatok, hiába jelent meg az Oktatási Hivatal honlapján, hogy elfogadják a vizsgálatok eredményét.

gyerekek jövőjét lehet ezzel tönkretenni.

Szerinte ezért szülőknek, óvodapedagógusoknak és tanítóknak kell összefogniuk a közös cél érdekében.

Azzal kapcsolatban, hogy a minisztérium szerint sok visszaélés történt a hatéves gyerekek óvodában tartása körül, elmondta, szeretné látni azokat a „bűnöző óvodákat”, ahol ilyesmi előfordulhatott, mert ők mindenhol azt tapasztalták, az okoz problémát, hogy kevés az óvodapedagógus, a gyerekek pedig alig férnek be az óvodákba.