Btk. 195. §: Kényszerítés bűntette: Aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, amennyiben más bűncselekmény nem valósul meg, bűntett miatt 3 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.
A Katona titoktartási szerződése ezt meríti ki. A munkáltató színház és igazgatója, Máté Gábor állásvesztéssel fenyegeti azokat, akik vallomást tennének akár Gothár Péter által ellenük elkövetett, akár azt szemtanúként észlelt bűncselekményről. A fenyegetettség hatására akár vallomás megtétele, akár attól elállás esetén jelentős érdeksérelmet szenvednek el. Ha vallanak, kirúgják őket, ha nem vallanak, nem képviselhetik jogaikat egy bűntett elkövetőjével szemben. A szemtanúk vallomásának megtiltása is az áldozatoknak okoz érdeksérelmet, büntetőeljárás esetén pedig a szemtanúk tanúvallomásra vonatkozó büntetőjogi kötelezettségüknek nem tudnak eleget tenni állásvesztés nélkül.
Szóbeli kényszerítésre is vonatkozik a bűncselekmény, ha az retorziót fogalmaz meg - ott igyekezzenek ezt legalább belső kör-e-mailben bekérni. Szerződésjogilag egyébként - szóbeli megbeszélés esetén - csak a testületi ülés jegyzőkönyvezése esetén kérhető bármi számon. Amennyiben megfélemlítve érzik magukat, igazgatói ukázokat joguk van jegyzőkönyvezve, írásban bekérni.
A Független Előadó-művészeti Szövetségnek (FESZ) és a Katona József Színháznak címzett levelem mellett a cikkemben tudatom az áldozatokkal és a társulati tagokkal, hogy az általuk aláírt titoktartási szerződés jogilag semmis.
A szombati FESZ-konferencián remélhetőleg témává emelik: a nyilvánosságba került, hogy a Katona titoktartási egyezményt iratott alá minimum az áldozatokkal, feltételezhetően a társulat egészével is.
A Katona József Színház és Gothár Péter - a bűncselekményt definiáló sajtót nem cáfolva - elismerte a folytatólagos, több áldozatot érintő szexuális kényszerítés bűntettét.
Gothár vallomása feltételezhet még emberi méltóság mint alkotmányos alapjog megsértését is, ennek kiderítése az esetet kivizsgáló szakmai szervek és a bíróság feladata.
Máté Gábor igazgató jogi felelősségre vonható a titoktartási egyezményért, akik meg aláírták, dobják ki a kukába, de inkább tartsák meg bizonyítéknak.
Bárki annak beszéljen Gothár tetteiről, akinek csak akar, az áldozatok pedig lehetőleg menjenek el jogvédőhöz és médiához, én is készséggel várom őket, jogvédőt is tudok keresni védelmükre.
Máté Gábor igazgatónak jogilag semmi köze ahhoz, hogy egy magánvádas, a munkaköri szerződésben bizonyosan nem szereplő, és elvárásként nem is feltüntethető szexuális kényszerítés bűntettében az áldozatok hol és kinek vallanak. A büntetendő helyzet Gothár és az áldozatok közt jött létre, és nem szerződéses jogviszonyban, ugyanis a testük feletti uralom nem képezi a munkaszerződés részét.
Ahogy a szemtanúknak sem tilthatja meg, hogy valljanak.
Ha büntetőeljárás indul, a bíróság által behívott tanúk nem tagadhatják meg a tanúvallomást, és büntethetőek, ha hamisan vallanak.
Ezek az állampolgárokra vonatkozó büntetőjogi kötelességek. Ezeket senki nem írhatja felül, még maga Máté Gábor sem... Elvárható szerződésjogi és munkajogi ismeretek egy igazgatótól.
A társulat jó hírnévhez fűződő jogát Gothár sértette meg, illetve most tépázza Máté Gábor az eltussolással. Máté nem adta meg, pontosan mit követett el Gothár, hány áldozat ellen, mennyi ideig. Gothár nevét sem kívánta közölni. Ez a bűncselekményt definiáló adatok megtagadása. Eltussolás.
Máté Gábor ezzel a titoktartási szerződéssel deklarálta, hogy az erőszak és abúzus elviselése náluk munkaköri elvárás volt.
Mindazok a művészek - Gothár további agresszív fellépései esetén akár dramaturgok, műszaki kollégák, bárki - akik Gothár agresszív tetteit voltak kénytelenek megtűrni, vallomásaikat akár a FESZ - ha ezt vállalja - akár a cikkemben átlinkelt NANE vagy Patent jogvédő szervezetek útján mód van anonimizálva rögzíteni.
Az országos médiumok az ügyet nyíltan kezelése már többszörös biztosíték arra, hogy ezt követően Máté Gábor és más színházi igazgató sem élhet semmiféle retorzióval a megszólaló áldozatokkal vagy szemtanúkkal szemben. Máté a szakmai reputációját rombolja le napról-napra a munkáltatója, a Fővárosi Önkormányzat felé történő hazudozással, a bűncselekményt alapjaiban definiáló adatok elhallgatásával és a színházi társulatra gyakorolt, jogellenes hivatali kényszerével.
Tekintettel, hogy Gothár valódi áldozati köre az eddigi információk szerint messze túlmutathat a Katonán, és az elmúlt pár éven is, már csak emiatt sem szerencsés az eljárási jogkört külön-külön színházakra redukálni.
Van olyan információ, hogy Gothárt már egy budapesti színházból kitiltották, hasonló vádakkal. Csendben, természetesen. A most nyilvánossá sem tett, meg nem nevezett vádakra a készséggel megtett beismerése ezt igazolja.
Az a módszer, hogy igazgatók egymás közt passzolgatják a maguk megtűrte, majd titokban kirúgott abuzálóikat, ez szégyenteljes a szakmára nézve.
Most jóval egyszerűbb a helyzet a Marton-ügynél: Gothár már megtett, a Katona kirúgásával megerősített vallomását kell feltölteni valódi tartalommal, aki maga is említést tett arról, hogy bárkitől, akivel szemben valaha vétett, kész bocsánatot kérni. Arra majd a pontos vallomásokat követően lesz módja, remélhetőleg akár bíróság előtt is.
Több, az évtizedes mocskot elviselni nem képes ember érez késztetést arra, hogy a szakma megtisztulására irányuló törekvés ne fulladjon ki, mint ahogy Marton Lászlónál történt.
Máté Gábor tudatosan leplezhette Gothárt - a nyilvános leleplezést a másik zaklató, KERO váltotta ki
Ki, miről és mikortól tudott?
Máté Gábor a Magyar Narancs 2019. november 14-ei számában - a Szép Csendben című, tanár-diák abúzusról szóló új film kapcsán, Gothár nyilvános leleplezése előtt egy héttel - nyilatkozta azt, hogy a Katonában példaértékűen járnak el zaklatásos esetben, a dolgozók számára biztosított a biztonságos vallomástétel. Ekkor már azt is tudhatta Máté, hogy vallani fognak a színésznők Gothár ellen, de ami bizonyos, hogy a szakmához hasonlóan a Katona igazgatója is évtizedek óta tisztában volt Gothár agresszív fellépéseivel, ennek tudatában hívta meg a Katonához rendezni.
A szakmából számos, külsős és belsős forrásból erősítették meg, hogy Gothár sok évtizedes, megdöbbentő szintű, a társulatok bármelyik tagjára kiterjedő agresszív viselkedése egy nyílt szakmai titok.
A Katona büszkén lobogtatott eljárási szabályzata - ami csúfosan megbukott a titoktartási szerződéssel, a Fővárost félrevezetéssel - valójában Gothár Péter tetteinek leplezésére született meg.
Ezt Gothár közleménye bizonyítja, aki abban azt állítja, hogy tavaly, az akkor már elvileg egy éve érvényben lévő eljárási szabályzat dacára, kivizsgálás nélkül, holmi bocsánatkéréssel úszta meg a zaklatást.
Máté kitette ezt is a színház oldalára, tehát elismerte, hogy semmiféle hivatalos eljárás nem volt.
Amíg Máté Gábor titoktartási szerződéssel akadályozza az állítólag megalkotott eljárási menetet, hogy pontosan mikor, mennyi időtartamig, milyen gyakorisággal, pontosan hány művésznő ellen, pontosan milyen minőségű tettet követt el Gothár, addig az igazgató bárminemű állítása arra vonatkozóan, miről és mikortól tudott, jogilag semmis. Az eljárási kötelezettség, a vádak igazolása és közzététele az ő felelőssége, elvárásként hangzott el a munkáltatótól, amíg ez nem ismert, sőt, azt megtagadja, joggal feltételezhető róla, hogy saját igazgatói mulasztását leplezi.
Hogy működik a szabályos, profi cégpiac, ha az nem egy patriarchális szervezet?
A Katona beszámolóköteles munkáltatójának az eljárásokról és a protokoll szabályzat meglétéről. Karácsony Gergely főpolgármester mind a mindenkori elkövetők nevének közlését követeli, mind transzparens eljárásra kötelezi a színházakat. Így az eljárási protokoll szabályrendszerét az intézményi honlapon közzé kell tenni, hogy pontosan milyen módon, milyen lépésekkel járnak el. Jelenleg a Főváros ellenőrizni sem tudja, mit folytattak le, mert nem elérhető a honlapon. Ahogy egy új szerződő fél sem tudja, mire számíthat.
Aggasztó, hogy a Gothár-ügyet tekintve sem Karácsony Gergely főpolgármester, sem Gy. Németh Erzsébet, kultúráért felelős főpolgármester-helyettes nem érzi a tényleges kivizsgálás hiányát. A kirúgással megoldottnak vélik. Gothár megy a következő színházba, ahonnan még nem rúgták ki, ahogy eddig is tette. Ahogy Marton is tette, és ahogy KERO is. Pataki Ágnes producer sem tudja még, szeretne-e egy ilyen rendező filmjét bemutatni. Honnan is tudhatná, ha fogalma sincs (?) Gothár múltjáról.
Gothár nyilvános lelepleződése valójában az Operettszínház korábban zaklatással megbukott igazgatója, Kerényi Miklós Gábor - becenevén KERO - hatására történt meg. A színészeit abuzáló igazgatók közül nem csak Marton Lászlót, de KERÓT is visszafoglalkoztatták: a vállfával fenekelő KERO a Szegedi Szabadtéri Játékokon készül újból rendezni, ide hívott meg a Katonából színészeket. Számára a múltját tisztára mosás lett volna, ha még a Katonából is elfogadják őt. A színészek egy társulati ülésen döntöttek arról, jó lesz-e nekik egy zaklatóval dolgozni, amikor kitört belőlük, hogy ideje lenne előbb a saját házi agresszorukat, Gothár Pétert helyretenni.
Ez a színészek közti testületi ülés döntött arról, hogy több éves tűrés után írásos munkahelyi feljelentést tesznek Gothár ellen. Máté a titoktartási szerződést szabta feltételül, hogy kirúgja Gothárt. Máté magától, soha semmit nem lépett volna, sőt, az igazgatói eljárási kötelezettségét az áldozatok kényszerítésével fejelte meg: ezt neveztem megelőző cikkembenmásodlagos erőszaknak, az eljáró vezetők által tett hivatali erőszaknak.
Tettenérhető, hogy ötletszerűen álltak elő a Katona művészei a vallomásukkal, és semmiféle eljárási protokollra nem tudtak támaszkodni, különben nem lett volna szükséges várni egy apropó helyzetig - KERO felkéréséig. Az is látható, hogy nem működik az eljárási protokoll, különben egyikük sem írt volna alá jogellenes titoktartási szerződést.
Ez azt igazolja, hogy egyetlen jogász sem látta az eljárási protokolljukat, de a titoktartási szerződést sem.
Máté Gábor a Főváros előtt pedig letagadta az ügy részleteit, gyakorlatilag a bűntett valamennyi ismérvét.
Gy. Németh Erzsébet a hvg-nek és telefonon nekem is megerősítette, hogy gyakorlatilag semmit nem tud az ügyről, dacára, hogy Máté jelentett neki, Gothár nevét pedig a sajtóból tudta meg a főpolgármester-helyettes asszony. Valamilyen szégyenletes dologról tud akár a Főváros, akár a közvélemény.
Máté Gábor igazgatói lépései vélhetően nem egyedüliek a szakmában: senki nem vállalt felelősséget Marton sok évtizedes, nyílt titokként űzött visszaéléseiért sem a Vígszínházban, sem a Színművészetin. Kerényi Miklós Gábor ügyében meg sem szólalt az akkori polgármester, Tarlós.
A bicskei gyermekotthon büntetőügye egyébként kevésbé köztudott, de szintén Budapest Főváros fenntartású intézmény a Katonához hasonlóan: Karácsony Gergely az évtizedek óta visszaélő fővárosi színházi rendezők és/vagy igazgatók mellett megörökölte a gyermekotthonban erőszakoskodó, a megvádolás után államilag kitüntett nevelők büntetőügyét is. Lesz teendő az ellenőrzést tekintve, nem feltétlen kellene a díszpolgárságokat elsietni sem Demszky, sem Tarlós esetén.
Munkavállalói szerződésben szükséges vállalni, hogy visszaélés esetén nyilvánosságra hozzák a tettes nevét
Az elkövetkező lelepleződések törvényszerűek lesznek. A szakma annyit tehet, hogy szembenéz ezzel a botrányos intézményvezetői, eltussoló magatartással, különben buknak együtt a leleplezett zaklatóval. Az esetek túlnyomó többségben egyébként is maga az igazgató a tettes, lásd Marton és KERO esetét.
A vallomások jogilag biztonságossá tétele mellett a színházi szerződések részévé kell tenni, hogy illető hozzájárul, hogy ellene tett zaklatásról szóló, egybehangzó panaszok esetén ügyét a megvitatás szintjén már nyilvánosságra hozzák, tagságát a kivizsgálásig felfüggesztik. Akinek ez nem tetszik, nem kötelező leszerződni.
Gondolom, többen jönnek majd azzal, miféle igazolatlan váddal fognak így meghurcolni embereket. Nekik jelzem, hogy Gothár esetén sem tudjuk, kik vallottak, és mit, és ez alapján követelte a főpolgármester az elkövető nevét.
Gothár Péter nevét úgy közölték le, hogy gyakorlatilag nem tudjuk, mit tett, és kik vallottak, még azt sem, hogy hányan, de senki sem igazolta hitelt érdemlően, hogy a vallomások jogilag helytállóak.
Sárosdi Lilláék ezt a Katona művészeivel szemben megtették, jogászhoz mentek. Hivatkozhatnak arra, hogy Sárosdit gyakorlatilag elűzték, de Marton azért bukott meg, azért ismerte el, mert volt további 6-8 vallani kész áldozat, közte elévülési időn belül is, akik az ügyvédnél vártak, és rágalmazási per esetén kiálltak volna névvel is. Sárosdi egyedül nem tudta volna Martont megbuktatni.
Erre írtam előző cikkemben, hogy az eddigi információk alapján - és azok hiányában - maga Gothár is perelhetne, ehelyett van egy bianko vallomás a kezünkben.
Igazgatók mismásolása és fenyegetése helyett független vizsgáló hatóság, civil jogvédő szervezet
A Katona jogilag dilettáns eljárása helyett egy független ellenőrző, jogilag képzett szerv, aki garantálja az ádozatok jogvédelmét is, hitelesen jelentheti ki a vádak esetén, hogy megnevezhető a tettes. Így tettek Marton áldozatai is.
Az érdekvédelmet ellátó FESZ számára pedig belátható: a kontroll, az eljárási protokoll nem adható át az igazgatók kezébe. A bejelentési lehetőséget független, jogászi érdekképviseleti szervnek kell kezelnie.
Karácsony a hajláktalan ügyelben civil szervezetekkel kooperál. Jogvédelemben, nők elleni abúzus témában is megteheti ezt, és állandó megbízással láthatnák el ezt a szerepet.
Épp így működik kórházakban a betegjogi képviselő. Az elkövetők többsége épp maga az igazgató, a vezető rendező, az egyetem rangidős tanára. Jogilag nonszensz, hogy a hatalommal szexuális indíttatásból vagy méltóságot sértő visszaélés ügyében épp a hatalmon lévők járjanak el. Ezt a jog összeférhetetlenségnek nevezi.
Független szerv eljárása esetén azt sem szükséges közölni, hogy melyik színháztól vall az áldozat, ha a vádak ismeretében beismertetésre kényszeríthető az elkövető. Ez bátorságot adna az áldozatoknak. Ráadásul az elkövető nem egyetlen terepen zaklat csak.
Az sem lesz járható út jogilag, hogy a Színművészeti a diákok feletti hatalmával mímeli a kivizsgálást.
Nem lesz az a diák, aki vallani merne tanárára. A Színművészeti felderítő kivizsgálási jogkörét is meg kell vonni, amennyiben az elkövető ott tanár. Természetesen fontos, hogy vizsgálódjanak ők is, hogy történhetett meg, de amíg egy független szerv nem végezte el a jogi vizsgálatot a gyanú esetén, mi is történt valójában, és kik ellen, addig diákokra nyomást az Egyetem nem gyakorolhat. Jogilag nonszensz, hogy az Egyetem hallgatna ki diákokat.
Az Egyetemnek megelőző funkciókat kell protokollá tenni - szintén a tanári szerződésekben a szankciót beletenni tanár-diák viszony esetén - de ha bűncselekmény gyanúja vetődik fel egy tanár esetén, a vizsgálati hatáskörük megszűnt jogilag.
A bicskei gyermekotthon büntetőperéből tudható, hogy egy oktatási (jellegű) intézmény megfélemlítési eszközökkel lép fel áldozatokkal szemben, mert a vallomásokkal az intézményi mulasztásokat tárnák fel, egyúttal vezetőként dolgozó elkövetőt lepleztek.
A lúgos orvos perében az elkövető igazgatói nyomás alá helyezte a kórház dolgozóit a neki kedvező tanúvallomás megtételére. Ott jelenleg hamis tanúzás bűntettében vádat emeltek. Ezzel jár, ha eljárási helyzetbe kerül igazgató a saját vagy vezető beosztású társa ügyében.
A szexuális kényszerítés vagy hatalmi visszaélés nem színház szakmai ügy, hanem munkáltatói és büntetőjogi kategória.
Mit vár el a társadalom a #metoo mozgalomtól?
Nem kellemes érzés rendszeres színházlátogatóként - személy szerint más színházak mellett a Katona egyik törzsnézőjeként is - hogy a hallgatással hiteltelenné vált igazgatók agresszorokkal megnyomorított művészekkel akarják azt elhitetni a színpadon, hogy ők ezzel művészek, és van mondanivalójuk társadalmi kérdésekről.
Máté Gábor azt nyilatkozta a Magyar Narancsnak, hogy a #metoo kampánynak semmilyen társadalmi hatása nem volt, megmaradt a bulvár szintjén.
Marton Lászlót kirúgta a Vígszínház és Színművészeti Egyetem. Sem Eszenyi Enikő igazgató, sem az Egyetem vezetősége nem nézett szembe saját felelősségével, miért tűrte évekig. Marton Lászlót a Veszprémi Petőfi Színházvisszafoglalkoztatta a botrány után. Kerényi Miklós Gábort kirúgta az Operettszínház. Most a Szegedi Szabadtéri Játékokon rendezhet újra.
Máté Gábor társulatot vezet, modern társadalmi kérdéseket is rendez és formál meg színpadon, és ezek szerint fogalma sincs, mi a bulvár fogalma, mi a súlya az azonnali hatályú felmondásnak, országos sajtóban egy életpálya végén bűncselekménnyel lebukásnak, és nem tudja, mit jelent az áldozat és a szemtanú elhallgattatása.
Hogy férfiként színházigazgatók nem érzik át éveken át, mennyire sekélyes, ha egy férfi 30-50, de még 72 évesen is elhiszi, hogy nem hányja össze magát egy nő, ha nekivágják a falnak, és benyúlnak a lába közé, azzal én nem tudok mit kezdeni.
A tett részleteit elhallgatással, a tettest névtelenül kirúgással, az áldozattá vált művészeket hallgatásra kényszerítéssel, ezzel a bennfentes susmust terjesztéssel Máté maga szándékozza bulvárrá tenni Gothár ügyét.
Bulvár az, amikor Martonon csak mosolygott az egész Vígszínház évtizedekig. No és gyomorforgató.
Futnak a Katonában piaci cégekről szóló darabok, mi több, munkajogi helyzetet feszegető darab is van. El kellene tölteni pár hónapot a szakmának a versenyszférában, és világossá válna, miért vannak megrökönyödve emberek.
Máté Gábor azért nyilatkozik úgy, hogy lincshangulat van, mert tényleg nem érti, hogy a közönség számára Gothár, Marton, KERO és lapuló társaik azt jelentették eddig számunkra, amit látunk a darabokból, filmekől. Elképesztő döbbenet és csalódás azzal szembesülni, kik is ők valójában.
Mi szerettük őket, de nem így. Nekik, Máténak és vezető társainak a visszaélés megtűrése a normalitás, és a megdöbbenést érzik lincshangulatnak.
Nekünk, a közönségnek ez, hogy egy Gothár-, Marton, KERO-féle tettek túlélnek évtizedeket, nem normális. Ez abszurd és undorító.
Bírósági szakaszba sem jutott egyik sem, miféle lincselésről beszélhetünk?
Ami a végtelenül szomorú ebben, hogy Máté Gábor az általa alkalmazott művészei előtt bukott meg elsősorban. Nem volt képes őket megvédeni, nem volt képes nekik tisztán szakmai pályát biztosítani. Máténak Gothár fontosabb volt, mint a szakmaiság.
Pótolhatatlan ikonok
Tévedés azt hinni, hogy egy Gothár pótolhatatlan. Akármilyen múltja is van, szép volt, jó volt, de vannak sokan mások. Mindenki pótolható, a magyar színház egy provinciális kis sziget a világ színházművészetében.
Ami nem pótolható, a tisztességre vágyó művészek nyugalma, akik a gothárok, martonok és hozzá hasonlók miatt elhagyják a pályát, nem tudnak kibontakozni, nem jutnak feljebb. Vagy ezt elkerülve, be kellett engedjék az erőszakot a művészetükbe. Ez hatalmas bűn.
A néma cinkosoknak abból előnyt kovácsolni és leplezni bűntettet, hogy nem őket fogodossák, az immorális.
Máté Gábornak megerősítem, mert rettentő panaszos a nyilatkozataiban: okkal tartjuk a magyar színházi és filmes szférát egy fertőnek a visszaélések tekintetében, évtizedekre visszamenően ismerjük ezeket, legendássá váltak régen is erről színészek és rendezők, csak így kellett elfogadnunk őket. Vannak visszaélések sok helyen, de ilyen mértékű, ilyen folytatólagos szintű, az egész szervezetre kiható fertőzöttség, ahol az előrejutásban kódolt szerepe van az erőszak, a kényszer, a visszaélés megtűrése, a jogi kontroll tökéletes hiányában, ilyen piaci szférában nincs.
Cáfolhatna, de inkább titoktartást követel.
Huszonéves lányok bugyijába markolászó 72 éves agresszióját nevezik szakmának és művészetnek.
Művészeti Akadémiai tagság, és egy 13 éves pubertás fiú szintjét sem üti meg Gothár szexuális műveltsége és ismerete. Viselkedése egy falusi kocsmában sem érne belépőt.
Szégyen.
Üdvözlendő lenne egy olyan színházművészeti generáció színrelépése, akik versenyalapúan, magukat folyamatos hazai és nemzetközi szakmai képzéssel, nyitott színházakat üzemeltetnének, és oda nem kiégett agresszorokat, hanem kizárólag szakmai eszközökkel működő szakembereket hívnának meg, akár rendezni, akár játszani.
Olyan igazgatókra van szükség, akik a bűncselekménnyel megbukott rendezőket nem siratják el, és nem foglalkoztatják vissza.
Olyan igazgatókra van szükség, akik a törvény erejét, az átláthatóságot, a beszámolókötelességét nem nevezik lincselésnek.
Olyan igazgatókra van szükség, akik a testi integritás és a belegyezés jogi és pszichológiai fogalmát értik.
A #metoo elvárható társadalmi hatása ez.
A #metoo nem nőügy. A #metoo a jogtipró attitűdre és szexuális kulturálatlanságra adott válasz.
A #metoo a sötét középkor itt maradt szégyenteljes lenyomata.
Eszes Beáta
Címlapkép: Máté Gábor interjúcikke - Magyar Narancs - fotó: Sióréti Gábor
