Mint említettem tehát, nekem is van egy ilyen emberem. Van persze több is, de most erről az egyről kívánok megemlékezni. Ő az, aki minden óvatosságom ellenére rendre betolakszik az intim szférámba. Nem teljes lényvalóságában persze, csak virtuálisan teszi ezt, de ennyi is éppen elég ahhoz, hogy mindenféle negatív érzelmek kezdjenek el tobzódni bennem. Nem rejtem véka alá, hogy a magát kereszténydemokrataként aposztrofáló illetők gyülekezetének egyik arcáról, Hollik István képviselőről meditálok itt és ekképpen. Kegyes múlt áll az alig 38 éves férfiú mögött. A váci piaristáknál érettségizett. Az IKSZ-ben (Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség) kezdett politizálni 2003-ban. Az említett vallási vagy politikai (?) szervezetnek 2005 óta alelnöke, de 2013 és 2015 között elnöke is volt. 2004-ben lépett be KDNP-be, és azóta tagja a Fidesznek is. Biztos, ami biztos.

Köztudott immár, hogy ez az ezek szerint igen kegyes gondolkodású, vélhetőleg mély és aktív hitéletet élő ember, a minap beterjesztett egy egyéni képviselői indítványt „A szakképzésről” című törvényjavaslat 71§-ához. Ebben a szülők (vagy a kiskorú tanuló törvényes képviselője) részére „új kötelezettségként határozza meg a tankötelezettség teljesítését követő továbbtaníttatást a tanuló tizennyolc éves koráig, de legalább egy részszakma megszerzéséig”. Ráadásul ezt megtoldja egy sunyi és látszólag a gyermek érdekeit figyelembe vevő megjegyzéssel: „a gyermeke illetve a nevelése alatt álló kiskorú tanuló gazdasági és társadalmi életben való önálló részvétele esélyeinek elősegítése érdekében”.

Ezzel a cuccal elsősorban azért van bajom, mert a fogalmazás komoly kívánnivalókat hagy maga után. Ha csak azt veszem, hogy a tanuló jogviszonya tanulóként 16 éves korában a jogszabály erejénél fogva megszűnik mindaddig, amíg újabb oktatási intézménybe nem kerül. Addig „mindössze” gyermekről beszélhetünk. Legfeljebb kiskorúról egészen a 18. életév betöltéséig. Bagatell, mondhatnánk, de ebben a semmiségben benne van ennek az egész hagymázas őrültségnek a lényege.

Mivel ugyanis egy törvény mit sem ér kényszerítő erő, vagyis szankció nélkül, arról is gondoskodik a felkészült szerző. Amennyiben a módosítóban megfogalmazott újdonatúj kötelezettségének a szülő nem tesz eleget, akkor valamennyi, a gyerek után járó jogosultságot meg kell tőle vonni. Legalábbis addig, amíg az említett, és a törvény gondoskodásába vont gyermek nem szerez valamilyen részszakmai képzettséget. Ám ez még nem elég, mert a munkaadó a munkavállalói jogviszonyát is megszüntetheti annak a gyermeknek, akit a tanulmányaiban a munkavégzés akadályoz. Hollik képviselő az osztrák példát hozza fel nyomós indokként, erre vonatkozó iránymutatást azonban természetesen nem ad. Nevezett gyermek pedig lehet, hogy az egyedüli kereső egy négy öt-hat-hét-nyolc (nem kívánt törlendő) fős családban, ahol az egyik alapvető, ha nem az egyetlen bevételi forrás a havi rendszerességgel érkező családi pótlék, az önkormányzati segély, a téli csekélyke tüzelőfa, a karácsonyi élelmiszercsomag.

Többször nekifutottam én ennek a szövegnek. Nem is annyira a javaslat aljassága miatt – azért is – sokkal inkább azért, hogy teljes egészében megpróbáljam feltárni a mögöttes szándékot. Pontosan tudom, hogy ez a figura, nem egyedül agyalta ki a javaslatát. Azt is tudom azonban, hogy ő is nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a módosító bekerüljön az Országgyűlés Hivatalához. Egyetértését bizonyítja a második oldalon a saját aláírása.

Most akkor nézzük meg, hogy ki is a célcsoportja ennek a mélyen humánus, keresztényi elkötelezettségű javaslatnak. Azokról a fiatalokról van szó, akik a legkevésbé saját akaratukból, sokkal inkább a Fidesz 2012-ben fogant törvénye alapján 16 éves korukban kibuknak a kötelező közoktatás rendszeréből. A fideszes pártállam nem akar a költségvetésből többet áldozni rájuk, mert úgy látta, hogy a célcsoportbeliek vagy végig bukdácsolták a korábbi éveket, vagy nem is akartak tovább tanulni. Általában még az alapszintű képzést sem tudták befejezni, nemhogy szakképzésben, középfokú képzésben vettek volna részt. Leginkább rossz körülmények között élő szegény családokról van szó. Mondjuk ki: elsősorban a legszegényebb sorban élő roma családokról és azok gyermekeiről. Mintha a Jobbik és Mi hazánk programja (majdnem pogromot írtam) köszönne itt vissza a sorok között. Hiszen e családok számára, mint már említettük, a segély, a családi pótlék, a közmunka és az alkalmi munka jelenti a megélhetés kizárólagos lehetőségét. A szegény, leszakadó vidéki gyerekekről is szó van ugyanakkor, akiknek nemhogy cipő, de ebéd sem jut sokszor. A nyomorgókról van szó.

Azok a gyerekek is ide tartoznak, akik valamilyen oknál fogva állami gondozásba kerülnek. Azokról, akiket a szülők kilakoltatása miatt elszakítottak a családjaiktól. Az ő esetükben például elég érdekes lesz a törvénymódosítás érvényesítése. A nevelőintézettől meg el fogják vonni a gyerek után járó fejpénzt?

Az állam eközben mossa kezeit. Ettől kezdve oldja meg a szülő, ahogy tudja! Nem fogja tudni. Nincsenek meg hozzá az eszközei. Nem is lesznek meg, mert senki nem gondoskodik a szükséges pénzekről, de a további megfelelő képzési lehetőségekről sem. Holott az államigazgatás alapelve, hogy aki feladatot ad, biztosítsa hozzá a forrást is. Ehelyett az állam úgy spórol, hogy még az utolsó bőrt is lehúzza a legszegényebb, leginkább rászoruló rétegekről. Ők azok ugyanis, akik érdekeiknek megfogalmazására is, de érvényesítésére meg aztán végképp képtelenek. Az élet meg már csak olyan, hogy ha mondjuk a 16 évesen az iskolából kibukott gyermek csak a hat osztályig jutott el, esélye sincs arra a szülőnek, hogy az elkövetkező két évben, a nyolc osztály elvégzése nélkül, nevezett gyermek résszakmai végzettséget szerezzen. Munkát meg, mivel az akadályozná (miben is?) a munkaadó, mondjuk a Fideszes polgármester, nem fog neki adni. Viszont, és nem mellékesen, ezek a gyerekek eltűnnek a KSH idegesítő szegénységi adataiból is.

Gondolom, ezeknek a családoknak a problémáit Hollik képviselőnek hiába is magyaráznám. Olyasféle nyomasztó gondok őt nem gyötrik, mint amivel egy faluvégi szegénysoron élő sokgyerekes szülő néz nap, mint nap farkasszemet. Kerül-e egy kis olaj, zsír a száraz kenyérre, amit enni adjanak a purdénak, vagy hogy miből köhögik ki a boltosnak az uzsorakamatot, vagy a kamatos hiteltartozást?

Hollik gondjai egészen mások. Hollik képviselő például, gondolom, hosszas belső vívódás után, két éve, megunva a kopaszságát, hajbeültetésre vállalkozott. Nem tudom melyik beavatkozás mellett döntött, de – ahogy így utána néztem – van, ahol háromféle csomag közül is lehet választani. Az olcsóbbik alig félmillióba kerül, de van olyan is, ami egymillió kétszázezer forintért nyújtja a vágyott szép külsőt annak, aki ezt megengedheti magának. Mindeközben e tisztes családapának három gyermek után jár jogszerűen mindenféle állami juttatás, melynek megvonásától neki nem kell reálisan tartania.

Az is igaz, jut eszembe, hogy az államnak hirtelen 700 milliárd forintos többletkiadása támadt az EU-pénzek jogsértő kifizetése miatt. Már, ha nem akarja elveszíteni ezeket a fejlesztési alapokat. Hogy ezzel a lex Hollikkal megtakarításra kerülő pénz csupán csepp a tengerben? Sok kicsi sokra megy. A kormány csókosaitól ugyebár mégsem illendő visszaszerezni azt a pénzt, ami egyszer már ki lett nekik fizetve. Sőt! Mi több! Olyasféle híradás sem jutott el hozzám, hogy a kormány ez ügyben bárkinek a személyi felelősségre vonását tervezné. Pedig ilyen mértékű károk miatt jobb helyeken kormányok szoktak lemondani, vagy legalábbis miniszteri fejek hullanak a porba. Pártunk és kormányunk, ehelyett, nagy suttyomban, egy titkos kormányrendeletre hivatkozva, kórházi létszámstopot rendel el. Ezekkel az ötletekkel még bizonyára nincs is vége a párnacihákban bujkáló hatalmas lakossági készpénz-vagyonok előcsalogatásának. A fantáziájuk végtelen. Varga miniszter is buzgólkodik rendesen. Kitalálnak majd más csomagokat is, amivel további pénzeket lehet elvonni attól a lakosságtól, amelynek ezekhez az elsíbolt pénzekhez vajmi kevés köze van. Eközben persze folytatódik az önkormányzati pénzek és hatáskörök további elvonása és szűkítése is. Nem beszélhetünk persze megszorításokról, mindössze kormányzati intézkedés-csomagokról, amelyek az államigazgatás korszerűsítésére, észszerűsítésére szolgálnak.

Olyan elmélkedést is hallottam, ami szerint a módosítót az inspirálhatta, hogy az idetelepült multik egyre kevesebb szakképzett munkaerővel számolhatnak. Viszont igen nagy szüksége lenne ezekre. Hát a fentiek alapján, azt hiszem, ez nem hogy megoldásnak, de még okoskodásnak is elég gyenge.

Átlépve végül a magasabb szellemi szférákba, mondhatni az emelkedettebb kulturális élet területére. Úgy tűnik, hogy Bayer Zsolt és HírTV-beli showtársai látványosan rettegnek az önkormányzati választások eredményeit látva. Nem is értem őket. Nyilván nem jutott el hozzájuk az állampárti agitprop direktívája a soha nem látott mértékű Fidesz-győzelemről. Földindulásról beszélnek, rettegésük betölti az étert. Mi lesz, ha 2022-re tovább növekszik az ellenzék politikai ereje, választási potenciálja. Mindent elveszítenek, és ha egyszer elbuknak – ezt nagyon pontosan és jól látják – soha többé nem fogják tudni újra visszaszerezni a hatalmat.

Van számukra egy rossz hírem. Hollik módosító indítványa ismét a pártállami állampártok érzéketlenségét, cinizmusát és embertelenségét bizonyítja. Sikerült tehát egy újabb jelentős lépést tenni a rettegett bukás irányába, újabb szöget verni a NER koporsójába.