Mostanában szembesülnek igazán az Orbán-rezsim szennyes hordalékaival az ellenzéki és civil összefogás révén a nagyvárosok, a budapesti kerületek polgármesteri pozíciójába újonnan került vezetők. Ők az elsők, akik csaknem egy évtized múltán beleláthatnak abba, hogyan működtetik ezen a szinten a nemzeti NEM együttműködés rendszerét. Így összegeztem azt a beszélgetést, ami november 12-én este zajlott a fővárosban öt kerület újdonsült polgármesterével az Új Egyenlőség magazin és a Friedrich Ebert Alapítvány szervezésében. Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológus, egyetemi docens kérdései nyomán egy korrupcióval, feudális úrhatnámsággal terhelt világ mélységei kezdtek feltárulni a népes közönség előtt.
A kegyencekhez is jutott pénz a kerületekből
Pikó András (VIII. kerület) így fogalmazott: „Polipszerű csápokon keresztül szívták le a kerület forrásait a NER rendszerének fenntartására olyan konstrukciókkal, amelyeket kifejezetten erre találtak ki. A rezsim ezen kívül is folyamatosan termelte a méreganyagot a társadalomba. Amikor megértették az emberek, hogy mi tényleg kíváncsiak vagyunk a véleményükre, sorolták az eseteket, hányszor zavarták el őket a hivatalokból anélkül, hogy rögzítették volna a bejelentésüket. A lakáspályázatokat megpántlikázták.”
V. Naszályi Márta (I. kerület) elmondta, hogy elődje minden egyes lakás- és üzlet-bérbeadási ügyben egyedül döntött. Valóságos hűbéri rendszer alakult így ki, ami nem csak morálisan elfogadhatatlan, de jelentős veszteséget okozott az önkormányzatnak. Áron alul adták bérbe az önkormányzat által felújított, műemléki lakásokat a kiválasztottaknak, az üzlethelyiségek egy része parlagon hever, vagyis sem nem hoz bérleti díjat az önkormányzatnak, és kevesebb a lakossági szolgáltatás is a lehetségesnél.
Soproni Tamást (VI. kerület) megdöbbentette, hogy amikor először bement a polgármesteri hivatalba, felsorakoztatták a portásokat a kapunál, s volt, aki meghajolt előtte. Eddig itt is ez volt a módi. Mert emlékszünk ugyebár mit adott utasításba a személyzetnek az egyszeri gondnok, mikor a két ifjú, Ráchel és István, felkereste kastélyát? No, csak idézzék fel, mert még szükség lehet rá! A szolga nem néz az úr szemébe, s csak akkor beszél, ha az előbb szól hozzá!
A VI. kerületi polgármester egyébként épp ezt tette, végigkérdezte az önkormányzati dolgozókat, és kiderült: a szociális szemléletük zéró. Gyakran fordult elő, hogy felújítási kötelezettséggel adtak bérbe ingatlant azoknak a szegényeknek, akiknek a bérleti díj előteremtése is gondot jelentett, majd rövid határidőkkel szankcionálták őket, s hamarosan jött a kilakoltatás. A hivatalos levelek nyelvezetének megértése egyetemi végzettség nélkül lehetetlen, vagyis magának a levelezésnek is van szociális aspektusa. Ha kiküldenek egy határozatot, és annak tartalmát az alulképzettek nem érthetik, így a kisebb gondból idővel nagy lesz a baj.
Van bennük szociális érzékenység
Hogy baloldaliak lennének e polgármesterek, s főleg a testületek – amint ez a meghívóban megfogalmazódott –, azzal kapcsolatban vannak fenntartásaim. Nem csak a Jobbik jelenléte miatt, de azért is, mert a beszélgetés során tapasztalt szociális érzékenységből nem feltétlenül következik, hogy az érintettek a társadalom egészére nézve alulról építkező, a kizsákmányolást elvető elveket vallanának. Szerencsésebb lenne Karácsony Gergely főpolgármester kifejezésével köztársaság-pártolóknak nevezni a felsoroltakat. Ettől az elvi kitételtől eltekintve a közönség előtt kivétel nélkül elkötelezték magukat arra, hogy a szociális kérdéseket kiemelten kezelik. A II. kerület vezetője például azon gondolkodik, miként lehetne bérkiegészítéssel, szolgálati lakással kedvezőbb helyzetbe hozni azokat a pedagógusokat, óvodapedagógusokat, gyerekgondozókat, akik az úgymond gazdagok kerületének gyerekeit nevelik napközben, de távoli, olcsóbb albérletekbe kényszerülve naponta akár órákat töltenek utazással.
Az új polgármester szerint a palota- és diplomata negyedet is magában foglaló VI. kerületben tűrhetetlen, hogy akár az Andrássy úttól húsz méterre még mindig vannak olyan bérházak, ahol az emberek a folyosói vécére járnak. Ugyanez hatványozottabban jelenik meg a VIII. kerületben, ahol Pikó András szerint a 4600 önkormányzati bérlakásból 1500-at befalaztak, hogy ne kelljen felújítani őket, s ezeket belül eszi a penész. Pályáztatási normákat kell meghatározni, intézményes garanciákat kell teremteni ahhoz, hogy megmozduljon a lakásbérleti piac. Telek bőven van, vizsgálni kell a szociális bérlakás-építés és az ellenőrzött fenntartás, a humánus hátralékkezelés lehetőségét. Kérdés persze, hogy találnak-e ehhez forrást…
Kik is ezek a polgármesterek?
V. Naszályi Márta (LMP-, később Párbeszéd-tag) zöldbaloldaliként beszélt magáról és civileket, valamint pártdelegáltakat is egyesítő csapatáról, az I. kerület polgármestere. Számomra dinamizmusával, koncepciózus, okos megnyilatkozásaival tűnt ki. Gyorsan, tájékozottan, meggyőzően, épp csak a szükséges mértékű indulattal reagált a felvetésekre.
Őrsi Gergely (MSZP) szerint a vezetésével létrejött, ötpárti Szövetség a II. Kerületért – Kerületünk az Otthonunk, az ország első, önkormányzati frakciója nem mögötte, hanem mellette van. Szerinte ugyanis pártalapon nem lehet a II. kerületi önkormányzatot sem irányítani. Nem kerülte meg a hozzá intézett kérdéseket, de benyomásom szerint kissé szürkébb, visszafogottabb volt a többiekhez képest ezen a rendezvényen.
Soproni Tamás (Momentum) úgy fogalmazott: hat párt nyomása nehezedik rá, de szerencsére egyetértenek abban, hogy a tevékenységnek a VI. kerületről kell szólnia. Rugalmasnak, érzékeny gondolkodásúnak mutatta magát a beszélgetésen, aki jól ismeri a Terézváros szociális gondjait. Ezektől láthatóan nem esik kétségbe, mert szerinte vannak előnyei is az önkormányzatok jelenlegi helyzetének. Azzal, hogy sok feladatot átvett a kormány, egyben lehetőség is nyílt arra, hogy a kevesebb teendővel célirányosabban lehessen foglalkozni.
Pikó András (független) a Momentum felkérésére vállalta a megmérettetést, de továbbra is civilnek tekinti magát. A Kocsis Máté, korábbi polgármester, a Fidesz országgyűlési frakcióvezetője által ellene indított támadás országos üggyé tette indulását. Nem elsősorban a VIII. kerületben gyenge szervezettségű pártoké, hanem a 250–300 civil aktivistáé a fő érdem abban, hogy sikert értek el, sok ezer embert közvetlenül felkeresve. A feladat nehézségét ezzel a mondattal érzékeltette: „Morális cövekekkel mentünk be egy óriásvállalat közepébe”. Átmenetileg külső szakértőket vesz igénybe, hogy megbirkózzék a nyomasztó feladattömeggel.
László Imre (DK) messze a legidősebb a jelenlévők között. Amíg előbbiek előnye a fiatalos lendület, a bizonyítási hév, őt vezetői, politikusi tapasztalatai segíthetik abban, hogy kezébe vegye az irányítást. A válaszaiból is kitűnt, hogy erős akaratú, elszánt emberről van szó, aki szemrebbenés nélkül beleáll a vitákba, s keményen védelmezi álláspontját. Ő is azt vallja: „Hat pártnak nem lehet megfelelni. Az önkormányzat épülete nem pártszékház”. Orvosként a XI. kerületiek egészségügyi ellátásának feltételeinek javítását kiemelten fontosnak tartja, amiben a XIII. kerület tapasztalatait kívánja hasznosítani.
A hatalmat nem elég megszerezni
Anélkül, hogy részletezném: mindenki beszámolt arról, hogy folyik az átvilágítás, a lenyúlt pénzek útjának felderítése, a jövőbeni lehetséges források feltárása. A megállapításokat, a korábbi szerződéseket fokozatosan hozzák nyilvánosságra. De adott esetben hónapokra is szükség lehet a kapcsolati hálók kiderítéséhez. Ehhez alig vannak szakembereik, akiket pedig bevonnak, azonnal kormányzati oldali támadások kereszttüzébe kerülnek. Mindenesetre nagy tanulság, hogy nem elég kimondani: mostantól az emberek állnak a tevékenység középpontjában.
Nem elég a hatalmat megragadni, hanem a gyakorlásának módszereit, szakmai csínját-bínját is el kell sajátítani, erre már előzőleg is szervezetten fel kell készülni a jövőben! Ráadásul most még azoktól is komoly erőfeszítést követel az eligazodás, akik évekkel ezelőtt dolgoztak már önkormányzatban. A jogszabályi feltételek annyira megváltoztak, hogy szinte mindent újra kell tanulni. Ezen a helyzeten csak az segíthetne véglegesen, ha egyszer Magyarországon is stabilizálódnának a kormányzás-közigazgatás viszonyai, s az éppen betörő új hatalom nem forgatna fel mindent. Arról már nem is beszélve, hogy a kipróbált szakembereknek nem kötne útilaput a talpa alá, hogy a minden galádság fedezésére hajlandó pártkatonákkal cserélje le őket.#
CÍMKÉP: A 2019-es önkormányzati választás átrajzolta Budapest korábbi politikai szimpátia-térképét – kék szín: többségben a köztársaság-pártolói többség, narancs: többségben a Fidesz-pártiak, zöld: köztársaság-pártolói többségű testület, Fideszes polgármester (Grafika forrása és részletes magyarázata: Index)
