(zászlók az asztalon)
“A program tartalma maga a párt lényege… De mi a párt?
Miben áll összetartó ereje? Ez a kohézió az események,
a feladatok azonos értelmezésében rejlik, ez a közös
felfogás – a pártprogram.“
Sorra köszöntenek be a hírek, miszerint itt is, ott is (amott is, a mi házunk előtt is…) “összefog” a helyhatósági választásokra az ellenzék teljes skálája (MSZP, DK, Momentum, LMP, Párbeszéd, Mindenki Magyarországa és Jobbik). Miskolc, Ózd, Salgótarján, Pomáz, stb. Rendszerint “civil” egyesületben, “és az öszefogással a lakosság akaratának végre többsége lesz”. De még azokon a településeken is, ahol az utóbbi helyhákon egyedül is győzött a felsorolt pártok egyike-másika.
Rendszerártalmatlan politikai csaták.
Hogyan működne egy-egy ilyen összeborult pártszövetség?
A helyi szociális ügyeket, etnikai kisebbségek jogai érvényesítését az azokat nemrég még tagadó Jobbikra lehet bízni.
A lakásgazdálkodást, helyi gazdaságot az azt privatizáló MSZP-re, gyakorlata van benne.
A köztemető fenntartása a DK-nak jól állna, óvodàk, iskolák a Mima-nak, lenne fegyelem, Márki-Zay a gyermekek a testi fenyítésének szükségét érzi.
Melyik pártprogram dönt majd, minek lesz elsőbbsége, milyen szempontok alapján?
A közönség ugyan nem tud erről semmit, de az eddig szegény- és cigányellenes szavazó átszavaz majd a szociálisan érzékeny képviselőjelöltre, a demokratikus hajlamú a diktatórikusra, a migránsoktól rettegő a külföldi munkaerő munkásszálló-építtetőire. Ezt gondolják – komolyan (??) – az összefogók. Ilyen konszenzussal tényleges alternatívát sem lehet nyújtani.
Elhibázott, PR-szagú “fideszdöntögető” lépések, mely nem is fognak működni. Régen rossz lenne, ha a választó egyformának látná egy település igazgatásában az EU-i Baloldal, a Jobbik, vagy a DK, MSZP politikai elsőbbségeit. Hol vannak a programok alapján kijelölt nagy vonalak, a prioritások .. vagy olyanok nincsenek, csak nagy félelmünkben összeverődtünk? Esetleg a helyi gazdasági háttér megtartása, megkaparintása a cél?
Meglesz a böjtje, mert megakadályozza, hogy "teremtő offenzívába tudjon a baloldali ellenzék kerülni, feltárni és társadalmi sérülékenységeket és kiszolgáltatottságokat artikulálni, mindezt saját autonóm hangján, konzekvensen és megalkuvásmentesen".
A hagymázas sürgésforgásban láncainkat nem, de a (maradék) hitelt is elveszítjük.
