A populista majdnem olyan, mint Fabulon, a bőre őre.
Használja boldog-boldogtalan nyakra-főre, anélkül, hogy elspekulálna rajta, mit is jelent a szó.
Márpedig innen érdemes elindulni, ha értelmesen szeretnénk beszélgetni a jelenségről, ami természetesen nem az, mint aminek hisszük, mert azt egy másik fogalom fedi le, amit demagógiának hívunk.
A populizmus napjaink baloldali szitokszava, a baloldali politikusok jelentős része boldogan akasztja a fogalmat politikai ellenfelére, az pedig nem törődik vele, és igaza is van.
Természetesen a demokrata, vagy a baloldali politikus még véletlenül se lehet populista, ez aztán meg is mutatkozik választási eredményein.
Az eke elől kifogott és öltönybe öltöztetett ökörnek is több esélye van a győzelemre, mint egy felelősségérzettől áthatott demokrata politikusnak, hiszen utóbbi a választási ígéretversenybe be se nevez, ellenben addig ijesztgeti a választót, mígcsak arról el nem kezd folyni a hideg veríték.
A populizmus tulajdonképpen azt jelenti, hogy népszerű dolgokkal etetjük a választót, olyanokat ígérünk neki, amiért csorog a nyála, mert akkor el fog jönni a választásra, hóna alatt a szavazatával, hogy nekünk adja.
Ha szenvedést ígérünk, ez nem szokott összejönni, mint ahogy az elvont fogalmak se nagyon vonzzák a választót, úgymint szabadság, testvériség, egyenlőség, demokrácia - ezeket ugyanis nem lehet megenni, nem lehet meginni, nem lehet velük felvágni a szomszédok előtt, legfeljebb vállvonogatásra lehet őket serkenteni: na, oszt akkor mi van?
Sokkal többet érnek az olyan ígéretek, melyeket aztán nem tartunk be, mint például a tizennegyedik havi nyugdíj, az ingyen sör és társaik.
Attól sem kell félni, hogy a választó majd számonkéri ígéretét a politikuson, számonkéréssel csak ellenzéki politikusok próbálkoznak végtelen tehetetlenségükben és tehetségtelenségükben.
A populista politikus ugyanis tudja, hogy a választó egyenesági rokona az aranyhalnak, melyről köztudott, hogy az emlékezete visszafelé három másodpercre terjed ki.
Ha tehát a választási ígéretekre utalunk, csak ellenfelünk nevét ismételgetjük és végtelen nagyvonalúságát dicsérjük, ami azért nem túl jó útirány a választási győzelem felé.
Ha nemzeti egységet követelünk és ezzel párhuzamosan követeljük a rohadt hazaáruló libernyákok/nácikok keresztrefeszítését végig az M7 autópálya mentén, akkor azt szeretni fogja a választó, akinek a szép elvek mellé mindig kell egy macska is, amelyet ledobhat a tizedikről, vagy egy kutya, melynek a fejét ásóval szétverheti, imigyen pótolva azt az Istennek is tetsző cselekvést, melyet honfitársai azon részének tartogat, kik nem értenek egyet magasztos eszméivel.
Nem mondanám, hogy hívjuk fel a tömegek figyelmét egy olyan kísérletre, melynek során macska helyett politikust, a tizedik emelet helyett egy erre optimalizált erkélyről lehetne indítani Csaba királyfi csillagösvénye felé, még akkor sem, ha ezzel értelmet adnánk az űrkutatási biztos munkájának, aki ezidáig csak eszmetársai fejében tanulmányozhatta az űrt.
Parttalan humanizmusom megakadályozza, hogy Lajka kutya sorsára juttassam őt, akár még csak elméleti síkon is, az én álmaimban a Fideszes mainstream a határról elbontott és a megfelelő helyen újjáépített kerítés védelmében éli boldog életét az ócsai Orbán Viktor Lakóparkban, ahonnan a közszolgálati televízió időnként közvetítené a Való Világot, például Tiborc István fát lopni indul, - ki mihez ért, ugye...
A mi politikusaink számára az ígérgetés ördögtől való, jóllehet a politikus valutája az ígéret, nála még a biztosítási ügynök is jobb, mert ugyan az is ígéretekkel házal, de az legalább ad róluk egy darab papírt.
Pedig ígérni kell, és ha már ígérünk, legyen az vonzó, népszerű, populáris.
Ha még be is akarjuk tartani, akkor egyenesen a szentek között lenne a helyünk, csak vigyázzunk a helyezkedésnél, a katolikus szentek jelentős részét ugyanis keresztre feszítették, karóba húzták, máglyán flambírozták, kibelezték, szöges hordóban gurigáztak vele, velük közösködjön a Semjén.
Nekünk ott vannak a madarakat szelídítő és kézrátétellel gyógyító szentek.
Még van időnk beelőzni a tízparancsolattal gyógyító Káslert, esetleg kézrátétellel...
Ígérni a köznép számára felfogható dolgokat kell, havonta tíz deka ingyenkalbászt, munkaszüneti napot Kossuth Lajos rokolyába öltözésének napjára, híveinek Gyurcsány magasztalását, ellenfeleinek Gyurcsány felmagasztalását, a román-magyar határ bevonását a schengeni övezetbe, az ukrán cigarettacsempészek számára állampolgárság megadását, Julcsa nénje kopott muffjának megvédelmezését.
A köznépnek ellenség is kell, méghozzá gyűlölhető ellenség. Teremtsünk hát nekik, ha éppen nincs készleten! Ha lefut a migráns-túltengés, akkor óvatosan összeengedhetjük a saját importból származó migránsokat a hazai népességgel, csak vigyázzunk, nehogy a Nemzetnek az a fele, mely nem lehet soha ellenzékben, legyilkolja őket - puszta félelemből.
Mióta világ a világ, a politikus ígérget, mert csak hatalmon tud cselekedni, márpedig minden politikusban él egy kép a társadalom számára kívánatos világról, melyet meg kíván valósítani, ha beledöglünk, vagy vonakodunk - akkor is.
Ez a kívánatos világ sokféle lehet, függően az adott politikus előéletétől.
Más annak a világképe, akinek az óvodában töpörtyű volt a jele, meg annak, akinek a Nagy Larousse Enciklopédiával verték a fejét, ha féktelen rosszaságában piros filccel tette ki a pontokat aktuális óvodai esszéjében.
De egy dologban hasonlít a kettő: aki másmilyen világot akar, mint politikusa, az elfajzott korcs, vérnősző barom, az emberiség salakja, akinek megtekintésétől meg kell óvni a várandós anyákat, nehogy torz gyereket szüljenek.
Hálistennek, olyan politikus, akinek fantáziája is van kevés akad, a hivatásrend tagjainak többsége egyszerű gondolkodású, mint a hiéna, és akként is viselkedik, ezért hát a politikusnak társai számára is ígérgetni kell, dögökkel borított mezőt és elorozható zsákmányok garmadáját, akkor talán nem fog zsákmányállatot látni az alfahímben, esetleg - más, elmaradottabb társadalmakban - az alfanőstényben.
Ehhez persze hazudni kell éjjel-nappal, meg minden kilométerkőnél, és már akkor is hálásak lehetnénk, ha a politikus csak nem bontaná ki az igazság minden részletét.
Sajnos, a mi népünk telhetetlen, neki tejjel-mézzel folyó Etelköz kell, négyesikrekkel teleszült Kárpátmedence, turultojás, árpádsáv, labdarúgó világbajnokság, lánglelkű Vezér, mert anélkül nem élet az élet.
Mondd Uram, mi vár még erre a sokat próbált, ám megpróbáltatásaiból oly keveset tanult népre?
:O)))
