A rabszolgatörvény elleni nyílt lázadás és az utóbbi hónapok eredményes sztrájkjai azt mutatják, hogy Magyarországon a modern munkásosztály kezd visszatalálni hagyományos értékeihez.

A sztrájk, az egységes fellépés legjobb példája, amelynek általában az a célja, hogy a dolgozók több fizetést kapjnak annál, mint amit kínálnak számukra. Amíg a munkások nem képesek az egységes fellépésre, addig a munkáltató diktálja, hogy mennyi bért fog kapni.

A “versenyszférában” elindult sikeres sztrájkmozgalom rendkívüli jelentőségű, mert a kikényszerített pluszpénz és pluszjavadalmazások kettészakítják az országot. A közszférában marad a kormány által odaszórt, fizetésnek nevezett baksis, a másik területen viszont már a pályakezdő fizetések vetekszenek a sok évtizede a pályán lévő pedagógus fizetésével. Lassan ott tart egy közalkalmazott, hogy gyereke diákmunkával többet visz haza, mint ő normál munkarendben.

Talán ezért is fontos kezdeményezés, hogy megalakult az Országos Közszolgálati Sztrájkbizottság. A kezdeményezés lényege, hogy radikális bérnövekedést érjen el a közszférában. Itt már nem egy multi menedzsmentje áll szemben a dühös munkásokkal, hanem személyesen Orbán Viktor, aki egy megfizethetetlenül drága országban próbálja elképesztően alacsonyan tartani a béreket. Ha enged a közszolgálati sztrájknak, akkor bizony kevesebb pénze marad konzultálgatni, kisvasutazni, stadionozni és sorosozni. Márpedig rendszerének alapja a közpénz magánzsebbe való szivattyúzása és a sunyi fasisztoid manipuláció. Ha ezekre nem marad neki és a haverjainak elég, akkor megroggyanhat az egész, amit Andy Vajnával és Habony Árpáddal felépítettek.

Kalmár SzilárdMunkások Újsága