A feszített ütemű tervgazdaság sokat bírált és már a szocializmus idején is kinevetett formája volt, amikor az állam a parasztokat a gyári munkásokhoz és bányászokhoz hasonló normateljesítésekre kötelezte. Az időjárás szeszélye és esetleges kitörő járványok ellenére is előre be kellett kalkulálnia termésátlagokat, tenyésztési szaporulatot. Ebben közrejátszott az a pozitivista optimista tétel, hogy előbb-utóbb minden, de minden az emberi tervezés szerint fog működni. Kiderült, hogy ez teljességgel ésszerűtlen elvárás volt.
Dehát tervezni ma is kell. A grafikonokat tovább kell rajzolni. Hogyan csináljuk hát, hogy az megfeleljen fejlett korunk méltányos és tisztességes mércéinek? Adunk kölcsön kamatra 10 millió forintot azzal a feltétellel, hogy az állam által előírt gyakorisággal világra hozott gyerekszám kitermelése esetén nem kell visszafizetni a summát. Akár egy kisvállalkozó támogatása esetén előre bevállalt hitelgarancia. Álmaid megvalósulása a sok kis utód, akik megmentenek a jelzáloghiteltől. Ha viszont közbejön valami? Válás, veszélyeztetett terhesség kockázata miatti izé… Áh, ugyan már! A szeretet és összefogás ereje mindent legyőz. Viszont nem kötelező teljesíteni sem. Ha nem jön össze a három-négy csemete, akkor szépen vissza kell csengetni a családvédelmi és életkezdési hitelt. Milyen gyönyörű szimbolika: a visszatörlesztett és kamatmentes életkezdés. Az élet maga egy nagy csődkockázat.
Hála istennek leszámoltunk azzal az illúzióval, hogy annyi búza teremjen, annyi nyúl szaporodjon, ahogy a minisztériumban jónak látják. Immáron a sokkal racionálisabb, életközelibb kapitalizmus idején nem várunk el senkitől előre be nem kalkulálható biológiai kötelezvényeket. A mi világunk nem az unalmas, fásult, gergya, sápatag racionalizmus kora, hanem a szenvedélytől kipirult, pozitív stresszektől felspannolt hazardirozásé, a rulettasztalnál leizzadó feszült várakozásé. Mennyivel természetesebb. Milyen remek módon illeszkedik az emberiség idegzetéhez, pszichikai adottságaihoz, alapvető vérmérsékletéhez.
A világ végóráján minden új meghitelezett kis élet így kiált majd fel:
Köszönöm ó Istenem, hogy a humanista kapitalizmus eszkatonjába születhettem! Hozsánna! Halleluja! Végre nem kell több törlesztőrészletet kiizzadni apunak, anyunak.
