A hivatalos adatok szerint a járműiparban olyan nagy a magyar autógyárak előnye egész Európában, ami egyáltalán nem magyarázza a hazai dolgozók alacsonyabb béreit. Sőt ez alapján valójában a magyarok kereshetnének a legjobban. Az adatokra adódik egy másik magyarázat is, ám nem biztos, hogy ez sokat erősít az Audi érvein.
Az Audi-sztrájkban a munkavállalók egyik visszatérő érve, hogy a magyar gyár gazdálkodási adatai sokkal magasabb béreket indokolnának. Tegnap egyik cikkünkbenennek néhány közgazdasági magyarázatát fel is villantottuk, és utaltunk arra, hogy szélesebb nemzetközi körben is érdemes lenne megvizsgálni a bérszintek alakulását. Az Eurostat adatai alapján egészen látványos ábra adódik, ami szerint egész Európában a magyar autóipari munkaerő a legtermelékenyebb, legalábbis ha a 100 euró munkaerőköltségre jutó hozzáadott értéket vesszük figyelembe. A magyar ágazat (és benne bizonyára a domináns súllyal szereplő győri Audi) nem csupán a kontinensen, hanem még a régión belül is kimagasló hatékonyságot mutat. (Az adatok 2016-osak, és bár azóta jelentős béremelések történtek a régióban, a nagy képet biztosan nem írják át.)
Nem pont ezekkel az adatokkal, de hasonló vállalati számokkal érvelnek a szakszervezetek is. Ezekre reagált tegnap az Audi is, azt hangsúlyozva, hogy az összevetések nem szakszerűek, illetve azokat nem lehet pontosan elvégezni.
Ha belegondolunk, tényleg nincs igazán magyarázat arra, hogy a magyar autógyárakban miért ilyen óriási a hatékonysági előny. Ehhez ugyanis a bérszintek különbsége nem elég, a másik oldalon, a hozzáadott értéknél érdemes keresgélni. Arról lehet szó, hogy a magyar gyárakban óriási hozzáadott érték keletkezik papíron.
Miről is van szó? Egy olyan globális termelési láncban, ahol az Audi beszállítók tucatjaitól veszi a résztermékeket, majd értékesíti tovább őket az anyavállalatnak, a győri gyár kimutatott nyeresége (és hozzáadott értéke) a belső elszámolóáraktól függ. Ha az Audi drágán adja az anyavállalatnak a termékeit, itt képződik a profit. Ha olcsón, akkor a német (vagy más) gyárban keletkezik nagyobb marzs.
Ha megfigyeljük az Audi tegnapi közleményét (aminek árulkodó címe: "Pénzügyi beszámolók elemzésének csapdái"), a vállalat tulajdonképpen azt ismeri be (több kisebb és jogosnak látszó módszertani észrevétel mellett), hogy a beszámolóban szereplő hozzáadott érték attól függ, hogy milyen belső elszámolóárakat használnak a vállalatok közötti árumozgások során.
- áll a dokumentumban. Bár a transzferáraknak elvileg a piaci árakat kell tükröznie, ez nehezen megállapítható olyan termékeknél, amelyek önmagukban (félkész áruként, alkatrészként) nem léteznek a piacon. Ezért aztán a szabályozás viszonylag tág mozgásteret enged a vállalatoknak. Lehetne ugyan olyan számviteli alapelvre hivatkozni, amely szerint "a gazdasági eseményeket a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően kell bemutatni, illetve annak megfelelően kell elszámolni", de felesleges, hiszen egy komplex, több helyszínen folytatott termelési, értékesítési tevékenységnél nincs vegytiszta, minden közgazdasági igényt kielégítő megoldás. Nem véletlen, hogy az Audi a tegnapi közleményében nagyon gyorsan sietett leszögezni, hogy "minden nemzetközi konszern a pénzügyi jogszabályoknak és szabványoknak megfelelően belső elszámolóárakat alkalmaz". Ugyanakkor az Audi a jogszabályok által meghatározott mozgásteret ki is használja. Ezt "üzleti modellnek" hívja. Az üzleti modell lényege pedig az, hogy a nagy nyereséget ott mutassa ki, ahol az adózási környezet számára a legkedvezőbb.
Mindennek a sztrájk szempontjából két olvasata van.
Lehetetlen megválaszolni, melyik megközelítésben van több igazság, az értelmezésbe a hosszabb távú gazdasági előnyök-hátrányok mérlegelése mellett bizonyára értékválasztási szempontok is belekeverednek.
Klikk a képre!
|
Nem pont ezekkel az adatokkal, de hasonló vállalati számokkal érvelnek a szakszervezetek is. Ezekre reagált tegnap az Audi is, azt hangsúlyozva, hogy az összevetések nem szakszerűek, illetve azokat nem lehet pontosan elvégezni.
Bármilyen meglepő, az Audinak valószínűleg igaza van, ám ettől még nem biztos, hogy kényelmesebb helyzetbe kerül a vitában.
Ha belegondolunk, tényleg nincs igazán magyarázat arra, hogy a magyar autógyárakban miért ilyen óriási a hatékonysági előny. Ehhez ugyanis a bérszintek különbsége nem elég, a másik oldalon, a hozzáadott értéknél érdemes keresgélni. Arról lehet szó, hogy a magyar gyárakban óriási hozzáadott érték keletkezik papíron.
Miről is van szó? Egy olyan globális termelési láncban, ahol az Audi beszállítók tucatjaitól veszi a résztermékeket, majd értékesíti tovább őket az anyavállalatnak, a győri gyár kimutatott nyeresége (és hozzáadott értéke) a belső elszámolóáraktól függ. Ha az Audi drágán adja az anyavállalatnak a termékeit, itt képződik a profit. Ha olcsón, akkor a német (vagy más) gyárban keletkezik nagyobb marzs.
Amennyiben az elszámoló ár nyereségtartalma több, az árbevétel is ennek megfelelően magasabb
- áll a dokumentumban. Bár a transzferáraknak elvileg a piaci árakat kell tükröznie, ez nehezen megállapítható olyan termékeknél, amelyek önmagukban (félkész áruként, alkatrészként) nem léteznek a piacon. Ezért aztán a szabályozás viszonylag tág mozgásteret enged a vállalatoknak. Lehetne ugyan olyan számviteli alapelvre hivatkozni, amely szerint "a gazdasági eseményeket a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően kell bemutatni, illetve annak megfelelően kell elszámolni", de felesleges, hiszen egy komplex, több helyszínen folytatott termelési, értékesítési tevékenységnél nincs vegytiszta, minden közgazdasági igényt kielégítő megoldás. Nem véletlen, hogy az Audi a tegnapi közleményében nagyon gyorsan sietett leszögezni, hogy "minden nemzetközi konszern a pénzügyi jogszabályoknak és szabványoknak megfelelően belső elszámolóárakat alkalmaz". Ugyanakkor az Audi a jogszabályok által meghatározott mozgásteret ki is használja. Ezt "üzleti modellnek" hívja. Az üzleti modell lényege pedig az, hogy a nagy nyereséget ott mutassa ki, ahol az adózási környezet számára a legkedvezőbb.
Mindennek a sztrájk szempontjából két olvasata van.
- Az Audi pontosan úgy viselkedik, ahogyan az egy racionális, felelős vállalattól elvárható. Jogszabálykövető módon gazdálkodik, kihasználva a lehetőségeit. Éppen ezért a szakszervezetek követelése indokolatlanul túlzó, hiszen nekik is figyelembe kellene venni, hogy a beszámolóban szereplő számok a győri Audi-gyár termelékenységére vonatkozóan hízelgők.
- Az Audi azért mutatja ki itt a nyereségét, mert jelentős adókedvezménnyel ösztönözzük itteni tevékenységét. Az ebből fakadó előnyeit nagyobb mértékben megoszthatná a dolgozóival, hiszen a bérszint még régiós viszonylatban sem tartozik a magasak közé.
Lehetetlen megválaszolni, melyik megközelítésben van több igazság, az értelmezésbe a hosszabb távú gazdasági előnyök-hátrányok mérlegelése mellett bizonyára értékválasztási szempontok is belekeverednek.
Kapcsolódó cikkek:
