Január 7-én Szakály Sándort meginterjúvolta a Magyar Hírlap („Egyesek politikai vitát akarnak kavarni”). Az újságíró, Kacsoh Dániel kérdéseire a jobboldali média egyik kedvenc történésze kifejtette álláspontját Nagy Imréről, szobrának áthelyezéséről, a numerus clausus törvényről és a Horthy-rezsim antiszemitizmusáról. Kicsoda Szakály Sándor? Hadtörténész, a Veritas Történetkutató Intézet nemrégiben újabb öt évre kinevezett főigazgatója, a TIT és a MTA Történettudományi Bizottságának alelnöke, a NKA szépirodalmi és ismeretterjesztő kollégiumának, valamint egy tucat újság és folyóirat szerkesztőbizottságának tagja a Rubicontól a Történelmi Szemlén át a Hadtörténelmi Közleményekig. Amikor ő „kommunistázik” egy jóízűt Nagy Imre szobrának áthelyezését illetően, annak súlya van.
Nagy Imrével kapcsolatosan Szakály régi módszerével él: kimond történelmi tényeket, más, ugyancsak fontos tényeket pedig elhallgat, vagy jelentőségüket csökkenteni próbálja. Szerinte Nagy Imre csak az utolsó pillanatban döntött, amikor a nemzet és az eszme között kellett választani. Érdemeiről, mártírhaláláról egy szava sincs, azt viszont hosszan taglalja, hogy – szerinte – az 56‑os forradalom miniszterelnöke „nem keveset tett azért, hogy a Rákosi-rendszer létrejöjjön”, hiszen belügy- és begyűjtési miniszter is volt, „részt vett a diktatúra fenntartásában”. Mindez igaz, de miközben megkérdőjelezi még az 1953 után elindított enyhülési folyamatban játszott szerepét is, védelmébe veszi a volt miniszterelnök szobrának áthelyezését. Fő érve az, hogy annak helyén a kommunisták által eltávolított emlékmű állt, amelyet az 1919-es Tanácsköztársaság idején „Nagy Imre eszme- és elvtársai” által kivégzettek és meggyilkoltak emlékének állítottak. Hogy ezen az emlékművön nem szerepel, hogy a Tanácsköztársaság idején kivégzettek és meggyilkoltak között szép számmal akadtak izraelita vallású és/vagy csak „zsidó” származású ellenforradalmárok is, azt minek említené a Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság tagja? Aki azt viszont nem említette meg, hogy Nagy Imre nemcsak „felügyelte” az ÁVH-t, hanem első miniszterelnöksége alatt nyíltak meg a börtönök és az internálótáborok kapui, indult el a Rákosi-rezsim terrorgépezetének lebontása. Szakálynak 2014 óta egy szava sem volt a Szabadság téri megszállási emlékmű ellen, ugyanakkor most is jogosnak nevezi azt a kormányzati koncepciót, hogy „nagyjából” állítsák vissza az Országház előtti terület 1944 előtti állapotát. Azt (ál)szerényen nem teszi hozzá, hogy ennek a koncepciónak egyik fő kidolgozója, Boross Péter volt miniszterelnökkel együtt, ő maga volt.
................................................................................................................................................................................................................
Tisztelt Olvasó!
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (SMS-sel, bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
https://www.es.hu/cikk/2019-01-18/karsai-laszlo/ki-kavar.html (Ide kattintva, fentieket követve olvashatja el a publicisztikát!)
