Mi, a Hallgatói Szakszervezet, egyetemi diákok vagyunk, mozgalmunk elsődleges célja a hallgatók érdekképviselete. Számunkra ez elválaszthatatlan a társadalmi rétegeken átívelő szolidaritás ügyétől. Az elnyomást a kormánypropagandában megfenyegetett egyetemi tanár és a rabszolgatörvény által sújtott gyári munkás is tapasztalja, mi abban hiszünk, hogy csak egységben küzdhetünk meg vele.

http://ujegyenloseg.hu/wp-content/uploads/2018/12/hallgatoi_szakszervezet-55x55.jpg 55w" sizes="(max-width: 150px) 100vw, 150px" style="box-sizing: border-box; border: 0px; vertical-align: middle; max-width: 100%; height: auto; float: left; margin-right: 15px; margin-bottom: 20px;">A kormány szisztematikusan von ki forrásokat a magyar felsőoktatásból. Ugyan ez a tendencia már a 2000-es évek elején is általános volt, az utóbbi időben vált látványossá a hiány. Idén Magyarország legnagyobb egyetemének, az ELTE-nek több Karán is megszorításokat rendeltek el. A forráshiány drasztikusságát jól mutatja, hogy a Természettudományi Kar dékánja lemondásra kényszerült, a Biológiai Intézet több oktatója pedig sztrájkba kezdett. A szűkös pénzügyi keret vezetett ahhoz is, hogy az idei tanévben a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a tervezett 26 mesterszak helyett csak 10 indult el.

A forráskivonással párhuzamosan strukturális átalakítás is zajlik a magyar felsőoktatásban. A Corvinus Egyetemet az Innovációs Minisztérium alá rendelték, a megszokott állami fenntartás 2020-tól kezdve ösztöndíjrendszerré alakul át. Hiába állítja a kormány, hogy az ingyenes helyek száma nem fog változni, az érintettek körében nagy a bizonytalanság, hiszen az egyetemi polgároknak nem volt semmilyen beleszólásuk a tervezett átalakításokba.

Ezt az önkényes döntéshozatalt máshonnan is ismerhetjük. Az ELTE társadalmi nemek tanulmánya mesterszakát a minisztérium egy tollvonással és különösebb indoklás nélkül szüntette meg, felülírva két évvel korábbi döntését, amelyben engedélyezte a szak működését. Az akadémiai szabadság korlátozása nem állt meg az egyetemeknél, a központosítás az MTA-t is elérte.

Mindezt a diákok és az oktatók nem hagyták szó nélkül, november 14-én információs sztrájk szerveződött az ELTE Társadalomtudományi Karán, amelynek keretében előadások hangzottak el a társadalmi nemek vizsgálatának fontosságáról, illetve különböző egyetemek oktatói ültek le arról beszélni, kit hogyan lehetetlenít el a forráskivonás. Ezzel párhuzamosan más karok és egyetemek számos oktatója kiállt a sztrájk mellett. Számunkra azonban ennél is fontosabb, hogy a sztrájk záróeseményeként hallgatói fórumszerveződött, amely bázisát képezte szervezetünknek. Az egyetemek közötti szolidaritás jegyében a Corvinuson és a CEU-n is szerveztek megmozdulásokat, képviseltették magukat a sztrájkon, később pedig a BTK-n is szerveződött hallgatói fórum.

A november 24-i, CEU melletti tüntetésen a különböző karok, egyetemek hallgatói már együtt vonultak. Az esemény viszont ennél jóval többet jelentett. A beszédek és a rigmusok is túlmutattak a CEU ügye által érintett értelmiség elefántcsonttornyán, tematizálódott egy, a társadalom szélesebb rétegeit érintő probléma, a néhány nappal korábban beharangozott rabszolgatörvény. Nem volt még ezelőtt olyan tüntetés, ahol a privilegizált elit tagjai együttesen szólaltak fel a dolgozókért.

Ennek szellemiségében alakult meg a Hallgatói Szakszervezet, amely alapító gyűlése a tüntetést követő egyhetes, Kossuth teret elfoglaló Szabad Egyetemen kapott helyet. A Szakszervezet az egyetemi és tudományos élet autonómiájának védelme mellett képviselni törekszik a gazdasági függés problémáját is, amely az egyetemi alkalmazottakon túl a társadalom széles rétegeit teszi kiszolgáltatottá az uralkodó hatalomnak, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének.

Fontosnak tartjuk, hogy a képviselt ügyeket nemzetközi kontextusban értelmezzük. A felsőoktatás financializációja például globális tendencia, amelybe beletartozik a holland egyetemről történő drasztikus forráskivonás vagy a rekordmértékű amerikai diákhitel-felhalmozás is. Bár a tudástermelés az egész világon egyre inkább profittermelésként értelmeződik, tisztában vagyunk azzal, hogy csak a globális jelenség helyi megjelenése ellen tudunk eredményesen kiállni.

A Hallgatói Szakszervezet bázisdemokratikus szervezet, amely működésének alapját a rendszeres fórumok jelentik. Célunk létrehozni egy olyan hosszútávon működő szervezetet, amely nagy hangsúlyt fektet az önképzésre és a közösségiségre, tevékenységét képezi  különböző akciók szervezése, illetve rendszeres programok elindítása, amelyekkel megoldásokat kínál a felsőoktatás hiányosságainak pótlására. Fontosnak tartjuk, hogy a fővárosból kilépve vidékre is kiterjesszük a Szakszervezet működését, hiszen így lehet az ország egészét érintő problémákat hitelesen képviselni.

Névválasztásunkkal a szakszervezeti hagyományt vesszük mintául, amelynek központi motívuma, hogy az érintettek az atomizált érdekvédelem helyett közösen összefogva erős tárgyalópozíciót tudnak kiharcolni. A felsőoktatást átalakító tervek azt mutatják, hogy a kormány számára a tudomány egyedül a gazdasági haszon miatt fontos, a hallgatókra csupán jövőbeli munkavállalóként tekint. Ahogyan a dolgozóknak, úgy nekünk, hallgatóknak is a saját kezünkbe kell venni sorsunkat. Úgy látjuk, hogy a jelenlegi magyar felsőoktatásban nincsen megfelelő érdekképviseleti szervezet.

Mozgalmunk a lefektetett elveket először a szombati, rabszolgatörvény elleni tüntetésen ülteti át a gyakorlatba, ahol szolidaritásunkat fejezzük ki a dolgozók széles rétegeit képviselő szakszervezetekkel, illetve mindenkivel, akit a Munka törvénykönyvének módosítása érint. Értékeinket a Hallgatói Kiáltványban fogalmaztuk meg, amely az első egyesült, Kossuth téri gyűlésünkön született meg:

link