Munkánk egy viszonylag korai szakaszában kikristályosodott, hogy a párkapcsolati, családon belüli erőszak a szétválást követően nem hogy nem szűnik meg, de újabb lendületet kap a gyereknek a különélő szülővel való kapcsolattartása keretében. Meglepő módon a Patent Jogsegélyen az eseteknek csak egy kisebb hányada szól a „klasszikus” testi-lelki-szexuális-gazdasági bántalmazásról, az ügyek túlnyomó többsége a kapcsolattartást érinti. Ez a problémakör becsléseink szerint több ezer nő mindennapi életét lehetetleníti el, de a gyerekek száma akár a tízezres nagyságrendet is elérheti.

A jelenséget felismerve, először nevet adtunk neki. Kényszerláthatásnak neveztük el az olyan kapcsolattartást, amely a gyerek akarata és igénye ellenében, a bántalmazó szülő és az őt támogató hatóságok által kifejtett nyomásgyakorlás eredményeképpen jön létre. A kényszerláthatások hátterében az esetek túlnyomó többségében nők és gyerekek elleni családon belüli erőszak áll. Ez a megnevezés annyira jól leírja a jelenséget, annyira rárímel anyák és gyerekek napi tapasztalatára, hogy villámsebességgel elterjedt és mára már szakmai körökben is elfogadott terminus technicusként kerül használatba.

A kapcsolattartás (ez a láthatás hivatalos megnevezése) célja a gyerek és a nem vele élő szülő közötti családi kapcsolat fenntartása, illetve hogy a külön élő szülő gyermeke fejlődését figyelemmel kísérje, elősegítse. Kapcsolattartás nem csak a szülőt, de kérelmük esetén a nagyszülőket és más rokonokat is megillet. A kapcsolattartás kiterjed a személyes találkozásra, a lakóhelyről való határozott idejű elvitelre, a személyes találkozás nélküli érintkezésre (skype, telefon, email) és a külföldre utazásra is. A korábban elterjedt kéthetente hétvégi láthatási gyakorlat az elmúlt években erősen kitágult: a hétvége sem szombat reggel, hanem inkább péntek vagy akár csütörtök délután veszi kezdetét és gyakran nem vasárnap este ér véget, hanem a hétfői óvodába/iskolába szállítással. Szinte mindig kiegészíti ezt egy-egy hétközbeni délután, sokszor ottalvással, s főszabály szerint a szünetek is feleződnek.Mindez egy támogatandó, a szülői szerepvállalás egyenlőségét elősegítő haladó tendenciát mutat.

Amennyiben a családban nem fordul elő erőszak. És ebben az esetben az erőszaknak a legszélesebb körű értelmezését kell alapul vennünk, ide sorolva a verést nem alkalmazó, de a családtagokkal szembeni hatalomgyakorlás minden egyéb formáját tanúsító bántalmazó megnyilvánulást is. A sorozatos megalázást, lebecsülést, obszcén szavakkal illetést, az extrém mértékű féltékenykedést, a hallgatási terrort, a partner mobiltelefonjának, elektronikus levelezésének ellenőrzését, a pénzügyi döntések monopolizálását, a családi kiadások kontrollálását és ezzel párhuzamosan a nő rendszeres kritizálását az állítólagos spórolási alkalmatlansága miatt, a partner átterelését a jövedelemszerző tevékenységről a háztartási munkavégzés, gyereknevelés, betegápolás világába, a szélsőséges rend és tisztaság megkövetelését a közös otthonban vagy a szex hatalmi eszközként használatát. Ez utóbbi jelentheti a nő által nem kívánt szexuális tevékenység erőltetését, de azt is, hogy a férfi manipulatív szándékkal megtagadja tőle a szexet.

Mindazokban az esetekben tehát, amikor a volt partnerek között az egyik fél hatalomkoncentrációja miatt az egyenlőség megbomlott, egy hierarchikus, alá-fölérendeltségi viszony alakul ki, a kapcsolattartás nem a gyerek körüli feladatmegosztás egy elősegítendő lehetőségeként fog funkcionálni, hanem a kontroll további fenntartásának biztosít a szétválást követően is fórumot.

Bár rendkívül sok városi legenda kering a bosszúálló anyáról, aki az elhagyatásán nem tudja túltenni magát, ezért minden lehetséges eszközzel próbálja ellehetetleníteni a különélő apa és a gyereke közti jó viszony kialakítását/fenntartását, és természetesen ilyen esetek is léteznek, mégis, a legtöbb elvált nő boldogan adja át a gyerekét rövidebb-hosszabb időre volt párjának, s élvezi a felelősségmentes szabadságot, amennyiben a csemetéjét biztonságban tudja.

Az általam tárgyalt esetkörben azonban éppen arról van szó, hogy a gyereket (vagy az anyját) akár még az együttélés, vagy egy korábbi kapcsolattartás alatt érte olyan testi, lelki, szóbeli vagy szexuális abúzus, mely miatt nem akar a bántalmazó szülővel együtt lenni. Ez talán érthető, ha belegondolunk, hogy ki akarna jópofizni azzal, aki előzőleg megrugdosta, felpofozta, megköpködte, pucérra vetkőztetve fotózta, a hasára, hátára, fejére ejakulált, búgó játékot dugott a fenekébe, szidta neki az anyukáját, vagy minden második mondata az volt, hogy a csuklós geci isten faszát gyűrje már bele. És valóban, racionális, érthető, logikus és életszerű reakció lenne, hogy ilyen körülmények közé az ember nem vágyik többet. Mindenki megteheti ezt, kivéve egy gyerek.

Egy kiskorú, akinek az összes létező gyermekjogi jogszabály szerint a kapcsolattartás joga és nem kötelessége, mégsem tud nem élni vele. Ez a joga ugyanis olyan hatalmas, hogy még a saját akaratával, érdekével, verbalizált vagy csak ráutaló magatartással sugallt igényével szemben is megilleti őt, s bárhogy is rimánkodjon, akkor sem tud megszabadulni tőle.

A Patent Jogsegély-szolgálat működése során még nem találkoztunk olyan üggyel, amelyben a bántalmazás ténye – még ha kétséget kizáróan bizonyításra került is – alapja lett volna a bántalmazó és gyermekei közti kapcsolattartás megvonásának.

Így például egyik ügyünkben akkor is elrendelte a bíróság a felügyelt (kapcsolatügyeleten zajló) kapcsolattartást, amikor az ügyészség vádat emelt az apa ellen a lánya sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak miatt, s vádiratában az apa szülői felügyeleti jogának megvonását indítványozta. A bírói tanács egész abszurd módon megfordította az emberi jogi (gyerekjogi) érvelést: nem abból indult ki, hogy ha a vád igaznak bizonyul, akkor egy szexuális visszaélés túlélőjét kényszeríti az elkövetővel rendszeres találkozásra, hanem arra a logikára alapította döntését, hogy ha a büntetőjogi felelősség alól a férfit utóbb felmentenék, „a kapcsolattartás hosszabb idejű mellőzése ne okozzon visszafordíthatatlan károkat az apa-lánya kapcsolatban.” Ez az eset jól illusztrálja, ahogy az apa kapcsolattartáshoz (értsd a volt partneréhez és gyerekéhez való szabad hozzáféréshez és további kontrollgyakorláshoz) fűződő joga prioritást élvez a gyermek legelemibb jogaival szemben, úgyis mint testi-lelki jóllét, biztonság, szexuális integritás joga.

link