Orbánékat nem érdekli a liberális vagy baloldali értelmiség nyavalygása, ameddig van akár csak kicsit több mint 2 millió szavazójuk. Nem érdekli a polgári értelmiség nyavalygása, ameddig le tudja cserélni őket. Nem érdekli a nyugati politika nyavalygása, ameddig a nyugati politikai elitet finanszírozó cégekkel jóban van, és meg tudja őket venni a magyar adófizetők pénzéből, a magyar dolgozókra rakott terhekből.

Pontosan ezért Orbánt csak akkor lehet valamire rákényszeríteni, ha valamilyen erőforrását veszélyben érzi. A rabszolgatörvény pedig egy olyan törvény, amely kapcsán valamit veszíteniük kell Orbánéknak. Vagy a német autógyárak lesznek mérgesek, vagy azok a dolgozók is, akik a Fideszre szavaztak.

Kedves értelmiségi olvasók, ezért ma a leginkább azzal tudjátok a CEU-t megbosszulni, ha látványosan és erősen odaálltok a szakszervezetek és még inkább a dolgozók mellé.

Már csak azért is, mert egy ilyen odaállás feszültségeket, hamis ellentéteket tud oszlatni a kormánypropaganda által felállítottakból. Ha a kétkezi melós és a „Soros-egyetem” tanára egymás mellett tüntet, akkor utána nehezebb ezeknek a kétkezi melósoknak azt mondani, hogy az a tanár az ellenség, aki kiállt érted, és nem a kormány.

Csak azért, mert ha szombaton ez a tiltakozás egy darab tüntetésben fog megvalósulni, akkor a szakszervezetek elveszítik hitelük utolsó morzsáját is. De ha valódi kiállást tudnak mutatni a kormánnyal szemben, valódi ellenállást, és meghátrálásra kényszerítik őket, akkor olyan hitelességet szerezhetnek, amely évekre tud nekik muníciót adni.

Pontosan ezért fontos a szombati tüntetés, mert ha valóban sokan leszünk, valóban erős lesz, és valóban elindul valami tiltakozás, az újraélesztheti a szolidaritás tüzét, és a szétforgácsolt magyar társadalom önmagáért való kiállásának képessége, ez a jelenleg nem létező, elfeledett képesség akár fel is támadhat.

Úgyhogy szombaton ki az utcára!