BALMIX - Négy kérdés, melyek nem maradhatnak válasz nélkül a Gruevszki-ügyben

1. Miért volt olyan fontos megmenteni Nikola Gruevszkit a börtöntől? A magyar kormány különösen érzékeny a nemzeti szuverenitás témájában, ezért eléggé visszás, hogy most nyíltan beavatkozik Macedónia belügyeibe. Ha egy magyar politikus menekülne el külföldre egy jogerős bírósági ítélet elől, és egy politikai elvbarátja adna neki védelmet külföldön, nyilván rettenetesen fel lenne háborodva a magyar kormány Szijjártó Péterestől, Trócsányi Lászlóstól, mindenestől. A magyar politikai döntéshozók nyilvánvalóan súlytalannak ítélik meg Macedóniát a nemzetközi erőtérben, ezért nem izgatta őket különösebben, hogy diplomáciai küzdelembe bocsátkoztak Gruevszki miatt az új kormánnyal, ám a helyzet nem ilyen egyszerű. Az amerikaiak máris jelezték, hogy nagyon nem tetszik nekik, amit a magyarok művelnek, és az EU rosszallása is borítékolható. A magyar kormány tehát sokat kockáztatott egy bukott külföldi politikus miatt, és látszólag nincs ésszerű magyarázat arra, ezt miért vállalta be Orbán Viktor és csapata. Egy ésszerű magyarázat azért van: Gruevszki túl sokat tud, és amíg nálunk van, addig ebből baj nem lehet.

Egy másik országban tisztességes bírósági eljárás során elítélt idegen állampolgárt fogadtak be a hatóságok, ezzel meghiúsították egy macedón bíróság ítéletének a végrehajtását.

2. Gruevszki miért jöhet Magyarországra illegálisan, ha másokat ezért elítélnek vagy kiutasítanak? A Nemzeti Együttműködés Rendszerének egyik alapismérve, hogy a szabályok betartása alól azok mindig mentesülnek, akik jóban vannak a felső politikai vezetéssel. Amit tehát szabad Gruevszkinek, nem szabad egy háborús övezetből menekülő szír állampolgárnak. A magyar kormány persze szokás szerint kommunikációs zsonglőrködésbe kezdett, amikor feltették neki ezt a kérdést. Gulyás Gergely például a következőt mondta: "A Gruevszki-ügy a menedékjogi kérelmet elbíráló hatóságra tartozik". Igen ám, csak egy lépés kimaradt ebből a gondolatmenetből: Ha a volt macedón miniszterelnök illegálisan jutott be az országba, akkor első menetben azt kéne vizsgálni, kik segítették ebben, és amennyiben embercsempészet zajlott, meg kell nevezni a felelősöket. Amennyiben beigazolódik a gyanú, hogy magyar diplomáciai (és esetleg titkosszolgálati) segítséggel jutott be az országba útlevél nélkül, akkor meg kell nevezni azokat a vezetőket, akik erre parancsot adtak.

3. Miért nem fogadja el Magyarország más országok bíróságának ítéletét? Talán, mert ez a magyar külpolitika egyik legfontosabb jellemzője. A magyar Fővárosi Törvényszék például megtagadta az európai elfogatóparancs végrehajtását Hernádi Zsolt MOL vezér esetében. A törvényszék a döntését azzal indokolta, hogy "fennáll a veszélye annak, hogy a terhelt átadása esetén sérülne a tisztességes eljáráshoz való joga, és nem lenne biztosítható az ügy pártatlan elbírálása". Ezt egy uniós tagállam estében érvként felhozni, finoman szólva is modortalanság, hiszen a tagság egyik legfontosabb eleme a bíróságok függetlensége. Amennyiben Magyarország esetében kérdőjelezi meg valaki a jogi eljárások pártatlanságát, meglehetősen ingerülten szoktak reagálni a politikusaink, pedig mondjuk az Elios-ügyben volna mit csiszolni ezen a területen. A magyarok jogi csűrcsavarja tehát csak a lényeg elfedésére irányul: Egy másik országban tisztességes bírósági eljárás során elítélt idegen állampolgárt fogadtak be a hatóságok, ezzel meghiúsították egy macedón bíróság ítéletének a végrehajtását. Ilyen alapon rövidesen becsempészhetjük az országba a türkménbasit, vagy az azeri elnököt, ha a népük megbuktatja őket, és egy bíróság bűnösnek ítéli őket.

4. Mire számított Orbán Viktor? Nyilvánvaló, hogy egy ilyen súlyú döntést nem hozhatott meg egyedül sem Szijjártó Péter, sem Trócsányi László. A kormányfőnek viszont tisztában kellett lennie azzal, hogy komoly nemzetközi balhéba keveredik, ha kimenekíti macedón szövetségesét, majd menedéket ad számára Magyarországon. Ha azt gondolta, hogy titokban lehet tartani, hogy nálunk bujkál Gruevszki, illetve, hogy nem derül fény a magyarok szerepére a volt kormányfő külföldre csempészésében, akkor nagyon naiv volt. Ám ez nem jellemző Orbán Viktorra. Elképzelhető, hogy számára ez egy olyan fontos gesztusértékű tett volt, hogy minden elővigyázatosságot félretéve megszervezte Gruevszki kimenekítését. Elképzelhető, hogy érzelmileg megérintette ez az ügy, hiszen egy politikusnak, aki kétes ügyletekbe keveredik, számolnia kell azzal, hogy egyszer eljön számára is az igazság pillanata. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Azért ne hagyd a cimborádat sebesülten a csatatéren, mert nem tudsz majd szabadulni a gondolattól, hogy fordított esetben ő is ezt tette volna veled.”