Miután gyermekkora elmaradt kisvonatát már megszerezte, még hátra van a pléhkard, a dugóspuska, a csákó meg az ágyú.
Harcolni szeret, de mit ér az egész, ha nincs kéznél néhány ezer golyófogó?
Ő maga is az - a keze állandóan a zsebében van, ott morzsolgatja, és azon töri a fejét, hogy miként tudná visszahozni a sorkatonaságot anélkül, hogy elveszítené legendás népszerűségét.
Mert rendben van, hogy a banyák lelkesednek érte, de azért a banyatank mégsem egy Abrams vagy egy Armata, a TEK-es janicsárok meg nem katonák, mert a katona a külső ellenséggel szembeni harcra van kiképezve, ők meg saját népük kordában tartására.
Ők a NER ökle, mindössze egy betűvel eltérve Semjén miniszterelnök-helyettes besorolásától - jelzem, a helyettes mindig minősíti a felette állót is...
Szóval, folyik a közvélemény kóstolgatása, hogy mit szólna a nép, ha ismét sorkatonaság védené a hazát mindenféle fenyegetéssel - Brüsszellel, de elsősorban a migránsokkal szemben.
Hogy a Honvédséget ezidáig sem volt jogszerű bevetni a Nemzet Szögesdrótja mellett, azt most felejtsük is el, hiszen olyan jól mutattak ott a végeken, amint Rambónak öltöztetve marconáztak a kisgyereküket vonszoló félelmetes migránsokat ijesztgetve, már maga a látvány is megérte...
Komolyra fordítva a szót, a mai hadsereggel szemben más a követelmény, mint volt harminc évvel ezelőtt, hiszen a világ sokat haladt előre (vagy hátra?) ezen a téren is.
Ma már a háborúkat nem tömeghadseregek vívják, mert a korszerű fegyverrendszerek kezelését nem lehet az "egy bokor-egy ugrásra" kiképzett jakumókra bízni, a mai kor katonájától az általuk kezelt technika más ismereteket igényel.
Az se kell, hogy sokan legyenek, hiszen a mellén a ruhát feltépő és az ellenséges géppuskával bátran szembeszálló harcos kiment a divatból, és parancsnoka sem üvöltözik vérbe borult szemekkel, merthogy nincs értelme - mire üvölteni kezdene, már véget ért a harc, ő pedig elpárolgott, mint könnycsepp a napsütésben.
Régi igazság, hogy a ma hadvezérei a tegnapi háborúkat akarják megnyerni, de ami ma nálunk folyik, az mintha az Isonzóról és Doberdóról szólna.
A Legfőbb Hadúr valószínűleg a nagypapájától tanulta a történelmet, aki könyékig a tehénben azokat a történeteket mesélte neki, melyeket a saját nagypapájától hallott a kivágott nyárfán üldögélve.
Vezérünk maga is ismeri a katonaságot, hiszen táposként maga is részt vett a katonai mélylélek alapos megismerésében, állítólag hozzá is járult ezen ismeretek közkinccsé tételéhez.
A "legyen úgy, mint régen volt!" jegyében vágya egy Visegrádi Szerződés, hadgyakorlatokkal (például Tótágas néven...) a testvéri érzések jegyében, lapos hasú tábornokokkal és döngő léptű, marcona hadfikkal.
Nagy kár, hogy a szabályzatokat lassan képregényként kellene kiadni, mivel a jövőbeni sorállomány többsége olvasni se igen tud, a holnap harcosának szövegértési problémái vannak, ezenkívül viselkedési normáit a televíziók valóság-show-iból tette magáévá, ezért aztán nehéz elképzelni, hogy a parancs kiadása után ne azt tenné, amihez kedve van, azt meg végképp, hogy adott esetben befogná a pofáját.
Persze ilyen katonát ismert már a Varsói Szerződés is, Orbán Viktornak hívták.
Ezért a típusért éltek-haltak a kor elhárító-tisztjei, az ilyennek lehetett úgy megcsavargatni a tökeit, hogy mind a mai napig a zsebében pátyolgatja őket.
A mai háború nem a lövészárkokban folyik, hanem a médiában, a számítógépek világában, az űrben, az energia-szektorban, a diplomáciában, a választási irodák háza táján -legkevésbé a harcmezőn.
Ott a legprimitívebb törzsi harcosok vívják meg a nagyhatalmak csatáit, egyébként is koldusszegény országaikat további szenvedésekbe taszítva.
Egyébként meg a nagyhatalmak egymás dezinformálásával, hátországának tönkretételével, számítógépeinek működésképtelenné tételével, energiarendszerének lerombolásával kísérletezgetnek, váltakozó sikerrel.
És mesteri tökélyre fejlesztik a tömegmanipulációt, tömegpusztító fegyvert hazudva oda, ahol nincs, majd erre való hivatkozással elteszik láb alól azt a diktátorocskát, aki útban van multinacionális olajvállalataiknak.
Ezt hívják mostanság hibrid háborúnak, merthogy a hibrid egy használható kifejezés, kifejezi a lényeget: ha keresztezzük a sündisznót az anakondával, lesz ötven méter szögesdrótunk például...
Egyébként meg azért lenne jó sorkatonának lenni, mert azt a párezer/párszázezer embert hivatalosan is ki lehetne vonni a munkaerő-piacról, ez tovább javítaná a statisztikát és a NER újabb győzelmét lehetne kommunikálni.
Addig se hőbörögne a fiatal nagy unalmában otthon, vagy az árokparti gereblyézés közben...
És lehetne díszszemléket rendezni, a tisztek lengetnék a micsodájukat - na..., - a szablyájukat, míg a honvédek - előreszegezve nyílpuskáikat - dacos tekintettel gyakorolnák a szembenézést a halállal.
Persze nagy biznyák az ilyesmi, egy csomó új egyenruha, bakancsok, lábszártekerők, szép selymes lódingok, dali pár pisztolyok, a Vezér a ló alól a ló hátára kerül bronzba öntve, párduckacagánya panyókára vetve - de szép is lesz!
És ha valakinek nem tetszik majd csinálunk haditengerészetet is a Balatonra, egy repülőgép hordozót, arról indulhatna a Köpcös a meccsekre, egy Semjén osztályú tengeralattjárót, alacsony toronnyal s két vadászpuskával, ettől lenne lopakodó, aztán két Hapci osztályú rombolót - a Káslert meg a Matolcsyt, egy helikopter-hordozót, a Rogánt...
Méltó testvérei lesznek a magyar TGV-nek, mely Felcsúttól-Felcsútig gyorsabb, mint a magyar nyugger a járókeretével friss csirke-farhát érkezése idején...
Most szép lenni katonának, mert Viktornak verbuválnak, készüljetek fiatalok!
:O)))
