Az első világháborút lezáró forradalmak sorában 1918. október 31-én tört ki a magyar forradalom. Míg Rákóczi szabadságharca és 1848 forradalma teljes konszenzus alapján foglalja el helyét a közvéleményben, történettudományban és iskolai tananyagban (ami nem jelenti azt, hogy az elfogadott kép minden részletében pontos, de nem is ez a fontos), addig 1918 magyar októbere máig megosztó eleme a köztudatnak. Ami arra mutat, hogy következményeinek megítélése még nem egységes és nem végleges, ideológiák, pártok és politika szintjén vitatott, noha története, előzményei részletesen feltártak, magyar és külföldi forrásai ismertek.
A tények és szavak terepe nem azonos. Míg a politika tudomásul vette a trianoni határokat, nem kíván rajtuk változtatni, sőt drótsövénnyel keríti be azokat, Trianon haszonélvezőivel jó viszonyt igyekszik fenntartani, addig a szavak világában, publicisztikában, történetírásban, még a szépirodalomban is fel-felmerül a kérdés: hogyan lehetett volna a vesztes háború után megvédeni a „Szent István-i” határokat, megakadályozni az ország feldarabolását. Anélkül, hogy itt vitatni kívánnám a különböző mai vagy későbbi megközelítéseket, térjünk vissza a tényekhez.
Az első út, amelyen a tények világába érhetünk, a komparatív megközelítés. Vagyis ne próbáljuk a magyar történelmet a magyar történelemből megmagyarázni, mert ez reménytelen. Magyarország nem külön világ vagy sziget, sorsunkba mindig beleszóltak a nagyhatalmak küzdelmei: török, tatár, Habsburg, a két világháború mind eltérítették a magyar történelmet addigi útjáról. Így volt ez szomszédaink esetében is. Ha tehát összevetjük 1918-as „őszirózsás” forradalmunk történetét a szomszédság forradalmainak vagy más alapvető változásainak történetével, megszabadulhatunk egy sor szubjektív elemtől, személyek, hazai események, pártharcok és háborús küzdelmek, a hadiszerencse változásai túlértékelésétől, és eljuthatunk egy közös nevezőhöz (ami persze nem teszi lényegtelenné a fenti különbözőségeket, csak valós súlyukra redukálja azokat).
.............................................................................................................................................................................
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (SMS-sel, bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
