Beszélgetés Timothy Snyderrel, a Yale Egyetem történészprofesszorával
Idén megjelent könyvének címe The Road to Unfreedom (Út a szabadsághiányba). Alapgondolata, hogy a világ elhitte az 1990-es évek fordulata után: vége a történelemnek, minden a helyére került, nincs jobb alternatíva. Az „elkerülhetetlen politikájának” tévedése szülte meg Oroszországban az „örökkévalóság politikáját”. Vlagyimir Putyin államfő szakított a liberalizmussal, az elbizonytalanodott, fejlődésükben megtorpant nyugati demokráciák gyengítése a célja, s ehhez partnereket talált, például a magyar kormányfő személyében. A bécsi Humántudományi Intézet (IWM) vendégkutatója szerint Magyarország fontosabb, mint amennyire az európaiak gondolják, de nem annyira fontos, mint Orbán szeretné.
– Nehéz elfogadni állítását, hogy a történelmi fejlődés zátonyra futott, nem válik igazságosabbá a világ, veszélybe kerülnek az évszázadok alatt kiérlelődött demokratikus intézmények, a jogállamiság, a fékek és ellensúlyok rendszere...
– A haladáshoz tudnunk kell, mi az a „jó”. A haladás ugyanis nem pragmatikus, hanem metafizikai elgondolás. Mindenképpen valami felé kell haladnunk, tisztában kell hogy legyünk azzal, mi a fejlődés iránya. Ha azt mondjuk, hogy a szabadság felé, a jog útján történt előrehaladás, az rendben van. Az elmúlt negyedszázadban az volt a probléma, hogy azt mondtuk, a fejlődés automatikus, teljesen független attól, mit teszünk, és még azt is feladtuk, hogy körülírjuk, mit tartunk haladásnak. Különösen az USA-ban uralkodott el a nézet, hogy a piacnak nincs alternatívája, és a piac értékteremtő. Egyik állítás sem felel meg a valóságnak. Boldogan osztanám az ilyen jellegű optimizmust vagy idealizmust, de egy idealista kitűzne valami „jó” célt, és azt állítaná, az a haladás, ha arra tartunk. Tehát nem mondhatja azt, hogy a status quo jó, és a jövő azért lesz sokkal jobb, mert még több lesz a status quóból. Az a kérdés, hogy jó dolog-e a demokrácia. Igen, az, sőt, még több demokrácia még jobb lenne. Abban is egyetértünk, hogy a demokrácia, a joguralom történelmi fejlődés eredménye, amelynek során az ember megtanulta, mit tehet, mit nem. Ebben az értelemben haladásról beszélhetünk, hiszen korlátot szabtunk a rossznak. Az elmúlt harminc évben ez zajlott.
............................................................................................................................................................................
Tisztelt Olvasó!
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (SMS-sel, bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.


