30 évvel ezelőtt a Mecsekvidéke Takarékszövetkezet kirendeltségvezetői munkája nem lehetett túlságosan megterhelő még egy frissen diplomázott, 23 éves fiatalember számára sem. Így nem kizárt, hogy ráérő idejében papírrepülőket hajtogatott és eregetett, de miután a legújabb forradalom szele még nem lökte be az ablakot, ezért inkább csak zárt légtérben. Ám ettől még álmodozhatott közben arról, hogy egyszer majd igazi repülőgépe lesz, pilótával, stewardesszel, és oda fog repülni, ahová csak akar. Meg azzal is, akivel akar. Nem kizárt, hogy még a miniszterelnök is az utastársa lesz.

Az az ember, aki ma ezt a pozíciót tölti be Magyarországon, azt állítja, hogy ő 30 éve magánrepülőgépekkel jár focimeccsekre szerte a világban. Most ne ragaszkodjunk a konkrét számhoz, érjük be a kerekítéssel, és fogadjuk el, hogy Orbán Viktort már a 90-es évek elején is magukkal cipelték valakik – valahová. Az a két nagyvállalkozó, akinek leghamarabb lett saját repülőgépe – Demján Sándor és Csányi Sándor – megtehette ezt. S bár a hobbijaikat tekintve Orbán aligha volt a „játszótársuk” (Demján a szerencsejátékokat, Csányi a vadászatot kedvelte), a futballmeccsek izgalma egyformán vonzotta mindhármukat. Ezek a repülések – ha voltak ilyenek – ártalmatlan szórakozások voltak, Orbánnak azokban az években még semmiféle ellenszolgáltatáshoz sem voltak meg az eszközei. Az őt reptetők legföljebb arra gondolhattak: egyszer még megtérül ez a szívességi befektetés. Az első lehetséges pillanat 1998 májusában érkezett el. Orbán Viktor – jóllehet a Fidesz a választások első körében 3 százalékkal kevesebb szavazatot kapott, mint az MSZP, a második fordulóban a kisgazdák „magához csalogatásával” meg tudta fordítani az eredményt – Magyarország miniszterelnöke lett. És innentől kezdve meg kellett volna feledkeznie az ingyen repülésekről.

............................................................................................................................................................................

Tisztelt Olvasó!

Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.

Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (SMS-sel, bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.