Cornstein elődjeihez képest teljesen új felfogást ígért a magyar - amerikai kapcsolatokban. Júliusi érkezése után rögtön azt hangoztatta, hogy ő nem fog ítélkezni, nyilvánosan pedig pláne nem kritizálja majd a magyar kormányt. Széles körben terjesztett programja úgy hangzott, hogy neki három dolgot kell csak elintéznie:

• a magyar kormány hagyja békén a CEU-t,
• ne akadályozza Ukrajna segítését a NATO-ban,
• és a magyarok vegyenek minél több gázt amerikai cégektől.

Ez az új hozzáállás nem a nagykövet egyszemélyi döntése volt. Az amerikai külügyminisztériumban tavaly év végén nevezték ki az európai ügyekért felelős új államtitkárt, Wess Mitchellt, aki idén látványos gesztusokat tett a magyar kormánynak. Lefújták például azt a 700 ezer dolláros (~200 millió forintos) pályázatot, amit a magyar vidéki sajtó függetlenségének erősítésére írt ki korábban az amerikai külügy, és aminek 2017-es kiírását a magyar kormány egyáltalán nem vette jó néven. 

Szijjártó Péter külügyminiszter Wess Mitchell-lel könnyen megtalálta a közös hangot, míg demokrata elődjével, Victoria Nulanddal kifejezetten utálták  egymást. Szijjártónak május végén összejött egy találkozó Mike Pompeo amerikai külügyminiszterrel is, amire itthon már régóta vártak. Nagyon úgy nézett ki, hogy sikerül új lapot nyitni a magyar-amerikai kapcsolatokban.

A júliusban Magyarországra érkezett Cornstein nagykövet pedig a pragmatizmus nevében nem hogy nem kritizálta a jogállamiság helyzetét, mint tette ezt elődje, a még demokrata kormány által küldött Colleen Bell, hanem a Szombatnak egyenesen azt nyilatkozta, hogy

„nem láttam, hogy a szabadságjogokat csorbítanák”

Magyarországon, és hogy csak elégedett emberekkel találkozott.

Cornstein az Orbánnal szervezett szeptemberi találkozója után információink szerint nagyon elégedett volt. Úgy érezte, hogy a demokraták konfrontációs politikája helyett bevetett konstruktív és pragmatikus diplomácia meghozza majd a gyümölcsét. Tudomásunk szerint úgy volt vele, hogy a CEU ügye hamar rendeződni fog, és az egyetem biztosan maradhat Budapesten. Még az sem zökkentette ki ebből, hogy szeptember 11-én, tehát a találkozójuk másnapján Orbán Viktor Strasbourgban azt mondta, hogy nem látja lehetségesnek, hogy enyhüljön a kormánya álláspontja a CEU ügyében, mert a fideszes parlamenti képviselők ragaszkodnak az eddigi irányhoz. "Leszednék a fejem" mondta arra az esetre, ha puhulna ebben. Cornstein azonban úgy tartotta, hogy nem az a fontos, amit Orbán Európa felé mond, hanem az az érdekes, hogy Amerika felé mit képvisel.

Ukrajna ügyében a nagykövet elfogadta, hogy a tavaszi ukrán választásokig nem várható áttörés, mert a kampányban az ukrán fél is merev marad, de nem számított arra, hogy a viszony tovább romolhat, mint ahogy ez azóta történt. Közben az ukrán vonalon azért is lehet nagyobb a tűréshatár, mert Magyarország hiába blokkolja a NATO-ban a miniszteri szintű találkozókat az ukránokkal, ez nem akadályozza drámaian az amerikaiakat abban, hogy segítséget nyújtsanak a kijevi kormánynak, ha éppen azt akarnak, másrészt azért a katonai szövetség bővítése sem egy triviális ügy.

„Hosszú az út még, mire Ukrajna NATO tag lehet, és még fogják is azt az utat építgetni, hogy még hosszabb legyen”

- fogalmazott az ukrán, magyar és NATO viszonyokat is ismerő forrásunk arra utalva, hogy Ukrajna NATO csatlakozásának lassítása nem biztos, hogy minden tagállamot olyan borzasztóan zavar.

A földgáz ügyében pedig egészen magabiztos volt az amerikaiak budapesti nagykövete, mert a magyar kormány megígérte neki, hogy ha az Exxon megkezdi a nagyüzemi kitermelést a Fekete-tengernél, akkor örömmel és sokat vesznek majd a romániai mezőkből. Ezt egyébként Orbán Viktor és Szijjártó Péter több nyilatkozatában is megerősítette. Ennek az ígéretnek persze egyelőre nincs sok tétje, mert nincs még se gáz, se megfelelő vezeték hozzá.

Mint látszik a három ügy közül a CEU volt az egyetlen, ahol gyors siker kecsegtetett, és Cornstein sokszor említette nyilvánosan is, hogy ennek elintézése legfontosabb számára, hiszen a republikánus és a demokrata szenátorok mind, teljes egységben ezt várták tőle a kiküldetése előtti meghallgatásán. Most mégis úgy tűnik, hogy gyengült Cornstein önbizalma abban, hogy ezt már elintézte.

Szeptember 11-én az ATV-n még ezt mondta a CEU-ról: 

„Úgy érzem, hogy a CEU még hosszú évekig meg fog maradni.”

Október 9-én a CEU-n viszont már ennél sokkal óvatosabban fogalmazott. Azt mondta, hogy heteken belül lesz egy fontos találkozó, ahol eldől majd az egyetem sorsa. Ez nagyon más hangvétel, mint amit egy hónappal korábban használt, amikor már lényegében lezárt ügyként tekintett az egyetem maradására. Azt is jelezte most, hogy elvárja, hogy az eddigi barátságos gesztusokért most már a magyar kormány is adjon valamit, mert a jó viszony fenntartásáért teljesíteni is kell.

Úgy tűnik, mintha Orbán és Cornstein találkozója óta valami megváltozott volna. Félreértették egymást Orbánnal? Vagy a magyar kormányfő megígért valamit, amit mégsem teljesít? 

Egy amerikai diplomata ezzel kapcsolatban a 444-nek úgy fogalmazott, hogy a nagykövet nagyon is tisztában van vele, mennyi idő telt el szeptember óta érdemi előrelépés nélkül.

Egy másik, amerikai és magyar diplomáciai körökben járatos forrásunk is arról beszélt, hogy az amerikai oldalon kezd elfogyni a türelem, nem látják, hogy az Orbánéknak tett gesztusaik viszonzásra találnának, miközben otthonról folyamatos a nyomás, hogy legyen eredmény az egyetem ügyében. A napokban 22 demokrata kongresszusi képviselő Magyarországért aggódó levele került nyilvánosságra, és szeptemberben is 22 amerikai politikus (köztük republikánus is) állt ki a CEU mellett.

Arról tavaly nyáron írtunk részletesen, hogy mennyire elszámolta magát a magyar kormány a CEU elüldözésére tett kísérlettel. Arról van szó, hogy míg Orbánék a Trumppal közös ellenség, a demokrata Soros kiszorítását látták az akcióban, ez amerikai nézőpontból egészen máshogy mutatott.

A CEU-hoz hasonló amerikai egyetemek, ahol nem csak az adott országban érvényes, de Amerikában is elfogadott diplomát adnak, sokfelé működnek a világban. Az ilyen egyetemeken amerikai rendszerű oktatás folyik, az intézmények jellemzően nyugatias értékeket közvetítenek, az amerikai soft power, a globális befolyás fontos eszközei. Működik ilyen intézmény Egyiptomban, Libanonban, Kuvaitban, Kínában, Örményországban, és még egy csomó másik helyen. 

Az Egyesült Államok már csak azért sem hagyhatja szó nélkül a CEU bezárására tett magyar kísérletet, mert ha Orbán Viktor ma következmények nélkül kidobhat egy amerikai egyetemet az országból, akkor holnap ezt Egyiptom vagy Kína is megpróbálhatja. Az amerikaiak nem akarnak rossz precedenst teremteni, annál is inkább, mert még soha nem fordult elő, hogy amerikai egyetemet elüldözzenek egy országból.

A CEU türelme közben elfogyott

A CEU környékéről a napokban már egyre inkább azt hallani:

eldőlt az ügy, és az egyetem mindenképpen Bécsbe költözik.

Ezt több munkatárs azzal magyarázta, hogy az elmúlt évek időhúzása után egyszerűen nem bíznak már a magyar kormányban:

hiába állna elő Orbán Viktor vagy Szijjártó Péter holnap azzal, hogy maradhat az egyetem, nincs rá semmi garancia, hogy a következő választás előtt nem találnak ki valamilyen újabb jogszabályt, aminek az egyetem majd nem felel meg.

Ilyen körülmények között nem lehet hosszútávra tervezni, ezért marad a költözés. Persze egy CEU méretű egyetemet nem lehet egyik napról a másikra egy új országba költöztetni, és az is sokat számít, hogyan kommunikálják kifelé a fejleményeket. Tudja majd a magyar kormány hitelesen azt mondani, hogy ők aztán készen álltak a megállapodásra, miközben a CEU önkényesen felpattan az asztaltól, és elment? Marad itt olyan egyetemi program vagy intézmény, amire pár év múlva is rá lehet majd mutatni, hogy mi kérem nem költöztünk el, mert például van ez az episztemiológiai kurzus, amit minden második héten Budapesten tartanak?

Volt olyan diplomáciai vonalon mozgó beszélgetőpartnerünk, aki azt feltételezte, hogy a magyar kormány is tisztában van vele, hogy megy az egyetem. Ugyanő arról beszélt, hogy a magyarok közben más frontokon igyekeznek az amerikaiak kedvében járni: növelik például a honvédelmi kiadásokat, ahogy Trump elnök követelte a NATO tagoktól, igyekeznek katonai vonalon minél jobban együttműködni az Egyesült Államokkal. Szerinte viszont ha tényleg nem lesz megállapodás a CEU körül, akkor az más ügyektől függetlenül rá fogja nyomni a bélyegét az év eleje óta pont javulni látszó kapcsolatokra.

Érdekes együttállás, hogy miközben Cornstein a CEU-n üzent a magyar kormánynak, hogy rendezni kellene végre az egyetem ügyében, addig leváltották a magyar külügyminisztérium amerikai kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárát. Hogy Gábor Csaba elbocsátása összefüg-e a CEU-val, az nem világos. Ahogy az sem, hogy 22 demokrata kongresszusi képviselő is miért éppen most fordult a külügyminisztériumhoz, számon kérve a túlzottan engedékeny Magyarország-politikát a térségért felelős államtitkártól.