Orbán Viktor egyre gyakrabban beszél arról, hogy a következő politikai háború Európa bevándorlást támogató és ellenző erői között fog zajlani. Ennek volt érdekes mozzanata, amikor a magyar miniszterelnök állítólag félrehívta a júniusi EU-csúcson Emmanuel Macron francia elnököt, és harciasan azt mondta neki, hogy ez a csata kettőjük között fog lezajlani. Orbán ehhez még hozzátette, hogy a harcból mindketten profitálni fognak, de a legnagyobbat ő maga fogja nyerni. A képlet azonban nem olyan egyszerű, ahogyan azt a magyar miniszterelnök előadja, az európai megmérettetésből pedig egyelőre nem az látszik, hogy Orbán kerülne ki győztesként. Sőt, ha a Néppárt ejtené a magyar miniszterelnököt, azzal Orbán az európai politika mellékszereplőjévé zsugorodhat.
„Amennyiben azt nézzük, hogy ez az európai harc a konzervatív eszmeiség és nemzetállamok, illetve a föderalizmus és liberalizmus között fog zajlani, akkor ennek az egyik oldalon Orbán, a másikon pedig Emmanuel Macron a szimbolikus szereplője” – mondta el megkeresésünkre Bartha Dániel külpolitikai elemző, a budapesti székhelyű Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy (CEID) igazgatója.
„Azt látjuk, hogy Macron lehet az a személy, aki újraértelmezi és új lendületet ad az európai integrációnak. Ilyen szempontból, ha tényleg van egyfajta ideológiai megfontolás Orbán európai politikája mögött, akkor nyilvánvaló, hogy Macron az a szimbolikus személy, akivel neki meg kell küzdenie a következő EP-választáson” – tette hozzá Bartha.
Emmanuel Macron és Orbán Viktor. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs
Az elemző kiemelte, hogy a két politikus között már korábban is volt sárdobálás. Macron többször is kritizálta Orbánt nyilvánosan, legutoljára Koppenhágában értékelte a magyar miniszterelnök szavait, és akkor is negatívan nyilatkozott róla. Ugyanakkor Bartha Dániel úgy látja, a francia elnök politikáját nem lehet leegyszerűsíteni a bevándorlásra, főleg hogy a Fidesz eddig egy másik európai politikusra húzta rá a migrációs kártyát.
„Én azért nem látom azt, hogy Macron elnök személyesítené meg a migrációpárti Európát.
Ha ez a migrációt ellenző és támogató erők közötti küzdelemről szólna, akkor utóbbit a magyar kormányközeli sajtó eddig Angela Merkellel kötötte össze.
Ez egy új narratíva lenne és nem gondolom, hogy ezt csak a migráció dimenziójából kellene értelmezni. Persze itthon, a hazai közbeszédben más a helyzet, az EP-választások közeledtével Magyarországon a migráció lesz a fő tematizáló erő a kampányban. Ebben valószínűleg meg fog jelenni, hogy Macron a bevándorlás-párti vezető, de korábban nem ő volt ennek a szimbóluma, nem hiszem, hogy júniusi találkozásukkor már erre gondolt volna Orbán.”
Két szék közé eshet a magyar miniszterelnök
Bár Orbán egyértelműen az európai bevándorlásellenes erők vezéralakjaként tetszeleg, nem ő az egyetlen európai politikus, aki így pozicionálja magát. A néppárti osztrák kancellár, Sebastian Kurz sok kérdésben hasonló álláspontot képvisel, mint a magyar miniszterelnök, ám mindezt egy sokkal EU-kompatibilisebb csomagolásban. Ráadásul azzal, hogy a Sargentini-jelentésről szóló vitában Kurz a magyar kormány ellen foglalt állást, keményen alávágott Orbánnak a Néppárton belül. Nem véletlen, hogy a magyar miniszterelnök állítólag „megbízhatatlan labancnak” nevezteaz osztrák kancellárt a szavazást követő velencei fideszes frakcióülésen.
„Kurz európai szempontból egy elfogadható bevándorlásellenességet képvisel. Itt az a nehézség, hogy a magyar közbeszédben egy leegyszerűsített diskurzus zajlik a migrációról, holott ez azért egy jóval komplexebb jelenség – mondta el Bartha, aki emlékeztetett, hogy miközben Kurz bírálja az európai migrációs politikát, Ausztria a válság kezdete óta 70 ezer menekültet fogadott be. – Egészen más pozícióból kritizálják a migráció problémáját és egészen más a javaslat is,
Ausztria egy sokkal konstruktívabb álláspontot képvisel a kérdésben és nem az európai konszenzus megakasztójaként tekintenek rá.
Amíg az ő kritikája Európában is legitimálható, addig Magyarország hasonló kritikáját sokkal kevésbé tudják elfogadni.”
Bartha Dániel úgy látja, amennyiben Kurz ki tud alakítani egy platformot a Néppárton belül, akkor Orbán elsősorban a Néppárton kívüli Európa radikálisabb jobboldalához tartozó szélsőségesebb, migrációellenes erőit tudja képviselni ebben a kérdésben, és ez nyilvánvalóan nem túlzottan szimpatikus a Néppárt többsége számára. Ennek volt látványos megnyilvánulása a Sargentini-jelentésről szóló szavazás, ahol az EPP-frakció többsége megszavazta a magyar kormányt bíráló jelentést.
Orbán Viktor tizenkilencre lapot húzott, de nem lett meg a huszonegy
Orbán Viktor tizenkilencre lapot húzott, de nem lett meg a huszonegy A Sargentini-jelentés szerdai elfogadása az Európai Parlamentben azt jelenti, hogy a magyar miniszterelnök hosszú idő óta először éli meg, hogy egy szabadon választott, tőle független testület miatt kell stratégiát változtatnia.
Orbánnak vagy a Néppártnak fájna jobban a szakítás?
Bár a Macronnak tett kijelentése alapján Orbán elég magabiztosnak tűnik, valójában igencsak szorult helyzetbe kerülne, ha a Néppárton kívül próbálna meg egy új pólust létrehozni.
„A közelmúltban kiszámoltuk, hogy a különböző forgatókönyvek megvalósulása esetén kinek hány mandátuma lenne az EP-ben. Ehhez végignéztük az egyes országok közvélemény kutatásait. Ez alapján azért az látszik, hogy
Orbánnak nem nagyon vannak alternatívái.
A Néppárton belül láthatóan nincs meg a belső többsége, az Európai Parlamentben pedig nem tud olyan szövetséget létrehozni, ami hatékony lenne. Ha a vele szimpatizáló összes pártot egy szövetségbe tudná tömöríteni, még az optimista becslés szerint sem lenne 120-125-nél több képviselője” – emelte ki Bartha.
Emellett Orbán amiatt is nehéz helyzetbe kerülne, hogy ugyanúgy kezelnék, mint a jelenlegi szélsőséges pártokat: a nagyok összezárnának és gyakorlatilag minden kérdésben kisebbségbe kerülne a magyar kormány álláspontja.
Orbán felszólal az Európai Parlamentben. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs
„Orbán számára egyáltalán nem néz ki jól a 2019 utáni Európa. A legjobb döntés, hogy marad a Néppártban, ahol meg tudják őt védeni a többségtől. De ez mindenképpen megkövetel valamiféle gesztust Orbántól a Néppárt felé.”
A sors fintora, hogy nem csak Orbánnak van szüksége a Néppártra, ez fordítva is igaz. A Néppárt népszerűsége ugyanis már jó ideje lejtmenetben van, így az elemző szerint a fideszes képviselők különösen fontosak lehetnek az EP-ben a néppárti többségéhez.
„A Néppárt európai szinten mélyponton van a közvélemény-kutatások szerint, és ha várható mandátumszámot nézzük, akkor a Fidesz egy nagyon fontos szereplő.
Könnyen elképzelhető, hogy a Fidesz lesz a második legerősebb frakció a Néppárton belül. Márpedig a néppártiaknak minden egyes szavazatra szükségük van ahhoz, hogy az övék maradjon a legnagyobb frakció.
Ez különben még a Fidesz nélkül is összejöhetne, de ha a Fidesz esetleg más képviselőket is elvinne magával egy esetleges szakítás esetén, akkor ez egyre nehezebb lenne.”
Az elemző szerint az is jól látszik, hogy minél kevesebb képviselője lesz a Néppártnak, annál nehezebb lesz jó pozíciókat kialkudnia a többi párttal – és nagyon úgy fest, hogy a következő EP választás után már nem csak a szocialistákkal kell egyezkedniük, hanem a liberális ALDE-val is.
„Azt látjuk, hogy míg a Néppárt és szocialisták gyengülnek, addig a liberális ALDE jelentős mértékben erősödni fog a következő választások eredményeként, így a döntéshozatalban szükség lesz rájuk a következő ciklusban” – mutatott rá Bartha Dániel arra a nagyobb képre, amelyben a Néppárt és Orbán Viktor viszonyát látni kell.
