Putyin kénytelen volt kiigazítani a magyar kormányfőt Paks miatt.
Teljesült Orbán Viktor egyik vágya. A Kremlben fogadta őt Vlagyimir Putyin orosz államfő szeptember 18-án, kedden. Igaz, csak munkalátogatáson, vagyis nem a bizáncias pompa külsőségei között. Többen üzenték: elemezzem, hogy mi történt. Elnézést, de inkább Orbán Viktor egy talán mellékesnek látszó kijelentésére szeretném irányítani a figyelmet. Szerintem ugyanis ebben benne van az az esetlegesség, amit a magyar külpolitikai mozgások mögött felfedezni vél a magamfajta külső szemlélő. Ezt aztán a Kreml a saját érdekében is kamatoztatja. Ahogyan Washington szintén, bár arról a magyar elemzők rendre megfeledkeznek, hogy az EU egységének gyengítése a Fehér Ház vezetőinek nem kevésbé érdeke…
A szeptember 18-ai, moszkvai tárgyalásokat követő sajtótájékoztatón a magyar kormányfő, akit az oroszországi állami tévé esti híradója úgy mutatott be, mint akit „a szőnyeg szélére állítottak az Európai Unióban, s akinek politikája ott sokak idegeit borzolja”, többek között ezt fejtegette magyarul Vlagyimir Putyin előtt:
„Köszönöm az elnök úrnak a két ország közötti kulturális kapcsolatok megerősítését. Azt pedig, hogy a Bolsojban (Moszkva világhírű színházában – KDL) néhány nappal ezelőtt operettet is be lehetett mutatni, ami azt hiszem, hogy errefelé példátlan, s pont egy magyar, Kálmán Imrének egy darabját lehetett bemutatni, ez megtiszteltetés Magyarország számára, amit szintén köszönök.”
Nos, Miniszterelnök Úr! Az eset egyáltalán nem példátlan. Ha az önt a beszédére felkészítők közül bárki beütötte volna a Google keresőbe azt a cirill betűs szöveget, hogy „оперетта в большом театре” (operett a nagy színházban) nem egészen egy másodperc alatt 184 ezer találattal szembesült volna. Vagyis a színházban rendszeresen műsorra tűznek operett előadásokat is. Gőzöm sincs, hogy Putyin elnök környezete miként volt képes elsimítani ezt az orosz szemszögből alighanem botrányos tájékozatlanságról árulkodó mondatot, de elsimította. Az orosz államfő honlapján a sajtótájékoztatóról készült videó-felvételen oroszul már ez hallható, illetve a leírt szövegben ez olvasható – (как переведено, tehát „ahogy fordították”)megjegyzéssel:
„Köszönöm az elnök úrnak a két ország közötti kulturális kapcsolatok megerősítését. És azt, hogy néhány napja a Nagy Színház színpadán operettet mutattak be, s meg lehetett nézni Kálmán Imre művét, ami Magyarország számára megbecsülés, amiért mi nagyon hálásak vagyunk önnek”.
Enyhén szólva is szembeszökő a két szöveg általam kiemelt részei közötti különbség! Mindenesetre Orbán Viktor, aki többször is háláját, jó kívánságát, köszönetét fejezte ki Vlagyimir Putyinnak, immár azért is hálás lehet, hogy nem bőgették le őt a művészetkedvelő orosz közvélemény előtt. Vélhetően, egyrészt azért mentették ki a kínos helyzetből, mert az orosz vezetésnek magának is kellemetlen előállni odahaza egy ilyen tájékozatlan partnerrel. Másrészt Orbán Viktor valameddig még használhatónak bizonyulhat a nemzetközi játszmákban az Európai Unió fenegyerekeként, noha e tekintetben a súlypontok mindinkább Bécs, Róma, Berlin, Párizs felé tolódnak.
Visszatérve a sajtótájékoztatóhoz: az orosz elnök honlapján négy képet helyeztek el. Ezeket a fönti montázsban mutatom be a portálon szereplő sorrend szerint számozva. Részletes kommentárt aligha igényelnek. Egyértelmű, hogy Orbánszereplését Putyin hideg tekintete kísérte. Az orosz vezető rezzenéstelen arca csak a legvégén változott mosolygósra, mikor világossá vált, hogy összességében neki tetszően szólt Orbán Viktor. Ám ugyanezen a fotón a magyar kormányfő kényszeredett arckifejezése és pillantása (Tessék csak rákattintani, és kinagyítani!)nekem azt üzeni: számára korántsem voltak olyan felhőtlenek az előző percek. Holott igazán nem bíztak rá sokat. Az orosz államfő helyette is felsorolta, miért jó, hogy ilyen „fontos, megbízható partnerei” vagyunk egymásnak:
– Tavaly a kétoldalú áruforgalom 25 százalékkal nőtt, és értéke elérte a több mint 5 milliárd dollárt. Az idén az első hét hónapban további 30 százalékos volt a növekedés. Nagy befektetések valósulnak meg, nő az együttműködés az ipar területén, a pénzügyi szektorban.
– Orosz cégek vesznek részt a budapesti metró korszerűsítésében, vasúti járműveket gyártunk harmadik piacokra. Gyógyszerek egész sorát gyártják Oroszországban magyar márkanév alatt, beleértve ebbe új fejlesztéseket is.
– Az OTP egyike Oroszország vezető pénzintézeteinek több mint 200 részlegével és 4 millió ügyfelével.
– Oroszország biztosítja a magyar kőolajszükségletek 75 százalékát, a gázfelhasználás 60 százalékát. A magyarországi földalatti gáztárolók lehetővé teszik az európai fogyasztók megbízható ellátását a csúcsidőszakokban.
– „Nem zárom ki, hogy a Török Áramlat gázvezeték építésének befejezését követően az egyik szárazföldi meghosszabbítás Magyarországon keresztül haladjon. A MOL-konszern évi 500 ezer tonna kőolaj kitermelését készíti elő az orenburgi területen” – jelentette ki Putyin, aki – a regionális, az oktatási, a tudományos, a kulturális kapcsolatok fejlesztése mellett – természetesen beszélt a Paksi Atomerőmű két újabb blokkjának a Roszatom közreműködésével történő bővítéséről is.
Ezzel kapcsolatban azonban Orbán Viktor beleszaladt egy kisebb pofonba.Kérdésre válaszolva azt bizonygatta, hogy Nyugaton nem azért bírálják kormányát Paks miatt, mert nagyrészt atomerőműre építi az ország áramellátását, hanem azért, mert ezt a fejlesztést Oroszországgal együttműködve hajtja végre. Viszont ez Kelet és Nyugat együttműködésének egyfajta zászlóshajója lesz az oroszok számára is – mondta a magyar miniszterelnök. Ezen keresztül szerezhetnek tapasztalatot az EU technológiai előírásairól, egyáltalán a bürokratikus eljárásokról. „Ez közös sikerünk lesz, és nem csak az orosz–magyar kapcsolatokat szolgálja, hanem az Európai Unió energetikai rendszerét is modernizálja.” Ezen a ponton azonban az orosz elnök kénytelen volt lehűteni a magát elgaloppírozott Orbán Viktort. Putyin felhívta az újságírók figyelmét arra, hogy atomenergetikai téren nem a magyarországi az egyetlen orosz fejlesztés az EU-ban. Ugyanilyen projekt valósul meg Finnországban.
De minden jó, ha jó a vége. Persze, hogy tényleg jó lesz-e, azt mégiscsak az ukrán kérdéshez való viszony dönti el. Nyilvánvaló, hogy a Kreml szemszögéből Orbán Viktor – és Magyarország – számára az a jövő valódi kérdése: a magyar kormány meddig képes ellenállni az amerikai nyomásnak, s akadályozni Ukrajna felvételét a NATO-ba. Ha ugyanis Budapest beadja a derekát, Moszkva ugyanolyan háborús okként foghatja fel az így kialakuló, a biztonságát közvetlenül veszélyeztető helyzetet, mint annak idején Washington tette, amikor a Szovjetunió az amerikai keleti parti nagyvárosokat veszélyeztető rakétákat akart elhelyezni Kuba területén. Ám az ukrán ügyről Putyin mindössze ennyit mondott az újságírók előtt: „Természetesen, véleményt cseréltünk, az Ukrajnában kialakult helyzetről”. Orbán még ennyit sem. Viszont bejelenthette, hogy sikerült megállapodni a 2020-as gázszállításokról, nyilvánosan is kérte, hogy a Török Áramlat egyik leágazása Magyarországon keresztül vezessen, s hogy Budapesten legyen a Nemzetközi Befektetési Bank központja, amelynek – Bulgária, Csehország, Kuba, Mongólia, Oroszország, Románia, Szlovákia és Vietnam mellett – úgymond egyik legfőbb részvényese lesz Magyarország a jövőben.
A kormányfő beszélhetett arról is, hogy mindkét ország a keresztény értékeket követi, s felléphetnek együtt az üldözött keresztények védelmében. Ám ez utóbbira Putyin, legalábbis nyilvánosan, nem reagált. Talán azért sem, mert van neki elég baja most az USA által indukált, a pravoszláv egyházon belüli szakadással, amit Konstantinápolyból irányítanak egy USA-ból, illetve egy Kanadából áthelyezett püspök közreműködésével. Ukrajnában már ezt megelőzően is erőszakosan, templomok felgyújtásával is, felléptek azon hívők ellen, akik nem a kijevi, hanem továbbra is a moszkvai központhoz akarnak tartozni. Ráadásul hasonló lépések várhatók Belorussziában. A magyar állami tévé tudósítójának az Európát érintő migránsproblémára vonatkozó kérdését pedig azzal hárította el, hogy „Tudja, nagyon nem könnyű olyan dolgokat kommentálnom, amelyek közvetlenül nem érintenek bennünket. Ezek olyan gondok, amiket az EU-n belül kell megoldani, nem pedig Oroszországban”. Az orosz elnök tehát nem sétált bele a talán Rogán Antaláltal kifundált csapdába. A propagandaminiszter ugyanis szintén jelen volt. Ha ugyanis Putyin lépre megy, Merkellel, Macronnal, sőt Kurz-cal került volna szembe. Márpedig nyilvánvaló, ők a Kreml jövőbeni partnerei, akik mellett az orbáni Magyarország – méreténél, lehetőségeinél fogva – csak kispályás lehet.
Nem lenne ezzel semmi baj. Ráadásul szavakban mintha Orbán Viktor is tisztában lenne a helyzetünkkel. Moszkvában például elmondta, hogy
„Nekünk van egy egyszerű történelmi leckénk, amit megtanultunk az elmúlt százegynéhány évben. Hogy, amikor Európa nyugati és keleti fele között feszültség volt és konfliktus, akkor mi magyarok mindig rosszul jártunk. Amikor pedig együttműködés volt, akkor mindig jól jártunk. Úgyhogy Magyarország nemzeti érdeke az, hogy az együttműködés Európa két fele között minél jobb legyen, s azon belül minél jobb legyen az orosz–magyar kapcsolatrendszer is”.
Csak egyet nem értek: ha ezt ennyire átlátja Orbán Viktor, akkor vagdalkozásaival miért élezi a feszültséget az Európai Unióban? Miért illeti becsmérlő szavakkal nyugati politikus társait egyre gyakrabban? Miként gondolhatja, hogy hosszú távon célra vezet, ha az orosz fél szemében ismét felértékelődőkkel ellenséges hangnemet üt meg? Arról már nem is beszélve, hogy példaképétől – ha egyáltalán Vlagyimir Putyin a példaképe – ilyet sosem tapasztaltam még, pedig temérdek megnyilatkozását hallottam az utóbbi években. Tán csak nem azért, mert az orosz vezető tudja, hogy a nagypolitika nem olyan, mint egy budapesti operett? Ő egyébként is a moszkvai Nagy Színház-belihez szokott. #
CÍMKÉP: Az orosz elnök honlapján elhelyezett, a sajtótájékoztatóról készült négy képből álló montázs a portálon szereplő sorrend szerint számozva.
