Abból, amit Orbán válaszként mondott a vita végén Webernek (tudnillik, hogy kettős mércét használ, ráadásul a Néppárt elvesztette karakterét, és úgy ugrál, ahogy a baloldal fütyül), a Néppárt nem sok jóra számíthat. Sajtótájékoztatóján viszont Orbán már azt hangsúlyozta: a Fidesz nem fog kilépni az Európai Néppártból, és mivel Helmut Kohl egykori német kancellár hívta oda, kitenni sem tudja más. Kohl pedig már nem él. Ez procedurális értelemben persze nem igaz, a Fideszt simán kizárhatják a Néppártból (vagy felfüggeszthetik a tagságát), de a magyar miniszterelnök nem véletlenül hivatkozik a német kereszténydemokraták egykori vezetőjére.

Weber egyébként nemrég jelentette be, hogy elindul az Európai Bizottság elnöki posztjáért. Ehhez pedig sokkal nagyobb szüksége van mondjuk Angela Merkel támogatására, mint Orbán Viktoréra. Ezért lehet, hogy tempót fog váltani a Fidesszel szemben.

Az viszont, ha sikerülne elérnie, hogy alkut kössön vele a Fidesz, hatalmas siker lenne az elsősorban konszenzusra és megegyezésre épülő európai politikában. Weber ezzel az egésszel bizonyíthatja azt is, hogy hiába nincskormányzati tapasztalata, alkalmas arra, hogy az Európai Bizottságot vezesse.

Orbán a helyére került

Orbán Viktor számára is nagy a tét. Ha a Néppárt megszavazza a Sargentini-jelentést, akkor nehéz lesz a Fidesznek a pártcsaládon belül maradnia. Kérdés, hogy Orbán tervez-e ennyire hosszú távra. A mostani szavazásnak lehet egy olyan haszna is, hogy mindenki a helyére kerül vele.

Ami úgy néz ki, mint egy kacsa, és úgy jár, mint egy kacsa, az nem európai és keresztény értékekre alapuló politikát képviselő demokrata politikus, kemény kiállással a szuverén nemzetállamokért, hanem egy kacsa.

Orbán pedig a mostani támadássorozat miatt akár oda is kerülhet, ahova régóta pozícionálja magát: az európai politika jobbszélére.

A Néppártban a holland és svéd centrista-liberális pártoktól a Fideszig sokféle elképzelés megjelenik. De a legkeményebb euroszkeptikus erők nem itt, hanem a három EU-szkeptikus/szélsőjobboldali frakció egyikében ülnek. És nem az EPP-be ülne be Matteo Salviniolasz belügyminiszter, Orbán újdonsült barátjának Ligája sem. Ahogy nem ott ülnek legközelebbi szövetségesei sem: a kormányzó lengyel jobboldaliak.

Ha Orbánt távozásra bírják a Néppártból, akkor vele talán létrejöhet egy tényleg erős és egységes szélsőjobbos frakció, bár ennek még így is rengeteg akadálya lenne. Ebben az esetben viszont Emmanuel Macron francia elnök és Guy Verhofstadt liberális frakcióvezető simán felboríthatná az európai pártrendszert, a Néppárt pedig elveszíthetné a legnagyobb párt státuszát. Erre egyébként Orbán utalt is: szerinte Macron épp a Néppárt megosztására játszik. Ami Webernek sem érdeke, mert a mostani rendszer az Európai Bizottság élére az úgynevezett Spitzenkandidatokat, vagyis csúcsjelölteket favorizálja, és a legerősebb párt listáján első helyet megszerző politikus az esélyes a bizottság élére.

Ha viszont Orbán marad, akkor a Néppárt továbbra is megosztott marad, és zsarolható lesz egy kisebbségi, szélsőjobbos párttal. Ez oda is vezethetne, hogy jobbról Salvini, balról Macron fenyegetné, és mindkettő reális alternatívát tudna felmutatni a Néppárttal szemben.

A legnagyobb pofon

A legkeményebb pofont Orbán kedden mindenképp Sebastian Kurztól kapta, pedig Kurz ott sem volt a vitán. Az osztrák kancellár már a vita előtt közölte, hogy támogatják a Sargentini-jelentést, mert az uniós szerződéseket senki nem sértheti meg. A fideszes sajtó Kurz megválasztását szinte Krisztus második eljövetelként ünnepelte, de most már olyan cikkek születnek a Magyar Időkben, amelyek szerint Kurz volt Soros utolsó aduja.

Kurz viszont felismerhette, hogy Orbán ünneplésére az ő koalíciójában ott van a Szabadságpárt, az FPÖ, az Európai Tanács soros elnökeként neki sokkal fontosabb a nyugati politikusok támogatása, például Merkelé, mint Orbáné.

Ez a vita most keményebb volt

Ez az EP-vita most sokkal keményebb és határozottabb volt, mint eddig bármelyik Magyarországról szóló. Azokon az alkalmakon, amikor Orbánnak Brüsszelbe vagy Strasbourgba kellett mennie megvédeni magát, többnyire azt írtuk, hogy megnyerte a csatát a felkészültetlen, általánosságokat puffogtató képviselőkkel szemben.

De az Európai Parlament most tényleg oda akart csapni.

Ez kiderül abból is, hogy Orbán a szokásos fél órával szemben most csak hét percet kapott arra, hogy bizonyítványát magyarázza, és az is, hogy a vitát kezdő felszólalók és frakcióvezetők a szokásosnál jóval keményebben és sokkal határozottabban osztották ki a magyar kormányt, mint eddig bármikor. Az is erős gesztus volt, hogy a frakcióvezetők, vagyis a szokásos arcok előtt öt nő szólalt fel a Sargentini-jelentést támogató EP-bizottságok vezetői közül.

Ez a nagy terv Orbán és Salvini ellen

Az Európai Unió migrációs tervekkel harcolna a populista pártok ellen. Nem fog menni.

Orbán is láthatta, hogy a meccset itt nem tudja megnyerni, csak otthon, ezért beszéde is inkább az otthoni közönségnek szólt. Nem is nagyon reagált a valódi vádakra, az EP-ben kaptak egy kis kóstolót abból, amit a Fidesz politikaként otthon csinál, sorosozástól migránsozáson át az ötvehatozásig és határőrködésig. Ezzel itt nyilván senkit nem fog meggyőzni, de Magyarországon segíthet eladni azt, hogy miért üldözi Európa.

A magyar ellenzék közben továbbra is a NER Stockholm-szindrómájában szenved, mert miközben az európai politikusok látványosan jobban oda akarnak csapni Orbánnak, mint eddig bármikor, a magyar ellenzék még mindig azon pörög, hogy merjék-e elfogadni a jelentést, mert akkor esetleg hazaárulózhatja őket a Fidesz. Mintha nem lenne mindegy, mit csinálnak, hiszen úgyis hazaárulózni fogja őket. A DK mellett végül az MSZP is úgy döntött, hogy megszavazza a jelentést, de az ungári mértékletesség útján zötyögő LMP nemmel fog szavazni.

Kiemelt kép: AFP / FREDERICK FLORIN