Szakály Sándor hadtörténész, a kormány által alapított Veritas (lat. igazság) Intézet igazgatója szeptember első vasárnapját Kenderesen töltötte. Előadó volt azon a tudományosnak nevezett konferencián, amelyet a Horthy Miklós Emlékére Alapítvány és a város fideszes önkormányzata az ökumenikus istentisztelettel, koszorúzással és foktókiállítással egybekötött Horthy Miklós-emléknapon szervezett.
A konferencia színvonalát a szervezők szerint nyilván garantálta a hajdani Forradalmi Ifjúsági Napok (FIN) és a gátlástalan Horthy-apologetikájáról hírhedtté vált Horthy-film rendezője, Koltay Gábor, aki a kormányzó menyéről tartott előadást.
Szakály ismét megosztotta a hallgatósággal régi teóriáját arról, hogy a zsidótörvények tulajdonképpen nem jelentettek jogfosztást, csak jogkorlátozást. Amikor ezt pár éve éppen az első világháború utáni Európa első antiszemita törvénye, a zsidó vallásúak egyetemi továbbtanulási lehetőségeit súlyosan korlátozó 1920:XXV. tc., közismertebb nevén a numerus clausus („zárt szám”) kapcsán találta mondani, botrány tört ki. Lázár János, a Miniszterelnökséget akkor még vezető államtitkár és Gulyás Gergely, akkor még a Fidesz parlamenti frakcióvezetője éles szavakkal határolódtak el saját udvari történészüktől. Jól emlékszem arra, amikor még az 1990-es évek végén egyszer az ATV-ben a numerus claususról próbált velem Szakály vitatkozni. Nagy bátran azzal kezdte mondanivalóját, hogy ez a törvény nem is volt antiszemita törvény, hiszen a törvény címében és szövegében nem szerepel a „zsidó” szó. Amikor felhívtam a figyelmét arra, hogy 1920 kora őszén, amikor a Nemzetgyűlésben Prohászka Ottokár püspök, a kormánypárt elnöke és más megrögzött antiszemiták a zsidók állítólagos első világháborús és 1918–1919-es „bűneivel” próbálták megindokolni, miért kell törvénnyel korlátozni a továbbtanuló zsidók számát, csak hallgatott. Amikor arra is felhívtam a figyelmét, hogy a törvény végrehajtási utasítása a zsidó vallásúakat nemzetiségnek minősítette, így rájuk is vonatkozott a nemzetiségi kvóta, tehát az egyetemekre csak 6 százalék zsidót vehettek fel, megint csak hallgatott. Erős volt a gyanúm, hogy mivel ő addig főleg és elsősorban azzal foglalkozott, hogy a m. kir. tábori csendőrség második világháborús szerepét próbálta meg tisztára mosni, egyszerűen nem volt még ideje az 1920-as Nemzetgyűlési Naplót átnézni, és tényleg nem tudta, hogy a numerus claususnak volt végrehajtási utasítási rendelete is.
Tisztelt Olvasó!
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (SMS-sel, bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
