Holnap vége a labdarúgó világbajnokságnak, drukkolunk a horvátoknak, akik voltaképpen a mi kutyánk kölykei, sikereik a mi sikereink is, mégha a mi kutyánk koszos, girhes, rühes, tetves, és szopornyicás is, de a kölyke...
Van mire büszkék lennünk, és még nincs itt a vége, a világ egy lépésre van a csodától, a magyarok világbajnokságot nyernek, kiköszörülve a hajdani berni csorbát!
Aki nem hiszi, nézze meg nemzeti érzelmű honfitársaink autóit, rajtuk van a hajdani Nagy-Magyarország térképe, melyről egyértelműen kiderül, hogy Horvátország tulajdonképpen Magyarország, csak a hülyének nem világos ímmár, hogy mire is kell büszkének lennünk a NER felülmúlhatatlan sikerein túl.
Természetesen a Kormányzó ott fog ülni a díszpáholyban, jobbján az orosz elnökkel, akivel menet közben megejtenek egy hivatalos találkozót is.
Ezt a szituációt a mi boldogságunk ismerheti még katona korából, mikor tartótisztjének be kellett számolnia a legénységi állomány hangulatáról - csak most az EU csúcs titkairól kell beszámolnia, ami nem lesz könnyű, habár Merkel és Macron kitüntetett figyelmet szenteltek neki...
A világbajnokság győztese ki lesz, az még nem tudható, de hogy Putyin a nyertese, azt már tudjuk.
A rendezvény jól sikerült, zökkenőmentes volt, habár a brit kutatók megállapították, hogy az orosz válogatott dopping nélkül nem lett volna képes ilyen teljesítményre, valószínűleg marokszám ették a herbált és a Csernobil mellett, a Pripjaty mocsaraiban gyüjtött varázsgombát.
A magyar válogatott persze hiába rágta a mákgubót, egyedül Orbánon látszik meg a pszichedelikus befolyásoltság, de ez részben állam, részben meg családi titok, néhány nap múlva nem is említhető, mert a gatyánkat is lepereli rólunk a miniszterelnökség...
Putyinnak egyébként lesz egy kisebb jelentőségű találkozója is a VB döntőt követően. Donald Trumppal találkozik, aki pávatáncol neki egyet, és megpróbálja rávenni, hogy segítsen Iránt eltávolítani Szíriából.
Ez a project Trumpnak Izrael miatt fontos, merthogy felmondta az iráni atomalkut.
Izrael meg Irán úgy útálják egymást, mint Harangláb a kukoricagölödint.
Izraelnek van már atombombája, Iránnak meg ha lesz, lehet, képes lesz le is dobni, -Trump meg ezt nem hagyhatja.
Putyin meg azt nem hagyhatja, hogy Trumpnak ne legyenek égető gondjai.
Szíria a térség kulcsa, az irániak ott nyujtanak testvéri segítséget Aszad elnöknek, Amerika meg nem akarja vállalni a szárazföldi erők bevetését, mert fél egy esetleges Irak-Afanisztán szindromától.
Rájár a rúd az amerikaiakra, szépen eltervezett hatalomcseréjük a közel-keleten totális kudarcot vallott, a megszokott diktátorokat kiismerhetetlen figurák váltották, semmi nem zárult le, nyugalom meg végképp nincs.
Kína egyre erősebb, az oroszok fegyverek tekintetében technológiai fölényben vannak, Amerikát a világ minden táján utálják, egyre több helyen, egyre több konfliktussal kell szembenézniük, a tetejében Európa sem a régi már, lásd az import-vámok ügyét, melynek kapcsán világosan kiderült, hogy Amerika lehetőségei korlátozottak.
Legutóbbi fenyegetőzése a NATO kapcsán nevetséges.
Azt mondja, hogy Amerika védőernyőt tart Európa felett, de az igazság az, hogy egyszerűen nem lenne képes egy valóságos orosz támadást hagyományos háborúban feltartóztatni, a nukleáris fegyverek bevetése meg maga az öngyilkosság - ne feledjük a megváltozott orosz katonai képességeket sem...
És akkor még ott van Kína is, nem lehet nem számolni vele.
Trump fenn akarja tartani az orosz fenyegetés rémképét, ehhez persze az érintett országokban partnerei is akadnak, és hát egyre nehezebb bebizonyítani, hogy Oroszország fenyeget, lévén inkább Amerika kavirnyászik folyvást az orosz határok környékén...
Szóval, nagyon jó megállapodást kellene kötnie Putyinnal, mert túl sok idő nincs már hátra a következő elnökválasztásig.
Európának sincs már sok ideje a vacillálásra, mert távlatot kellene adni a népnek, nem pedig terméketlen szócsépléssel múlatni az időt.
Az Unió vagy elkezd végre államszerűen viselkedni, vagy oda jut, hogy senki nem veszi komolyan - lásd Sztálin kérdését a Pápáról - hány hadosztálya van?
Amerika hanyatlóban van, Kína emelkedőben, ez a száz év az övé, a következő száz év Indiáé.
Ma realitás Oroszország ereje, és a világ kihívása Afrika.
Európának a globális versenyben csak egységes államként van esélye, értve ezen pénzügyi, külpolitikai, katonai képességeit is.
És hadd fantáziáljak egy jót: Kínával, az USA-val, Indiával szemben csak akkor van esélye, ha végre valaki ránéz a térképre, és rájön, hogy Oroszország is Európához tartozik.
Erre most jobbak az esélyek, mert a Brexittel az angolszász imperializmus gyengébb pozicióba került.
Trump nem véletlenül adja elő az elefántot a porcelánboltban - de hiába, a világ megváltozott és ahogy hajdan Róma sem tudott versenyezni a barbárokkal, úgy Trumpnak sincs sok esélye...
A mi jövőnk, vagy halálunk Európához kötődik, az nemigen segítené a túlélést, ha menet közben agyonvernénk egymást.
Végig kellene ezt a dolgot gondolni, ha nem akarjuk, hogy mi legyünk e kor vizigótjai...
:O)))
