Magyarország új kormánya szerdán nyilvánosságra hozza a kommunista korszak több tízezer állami informátorának nevét, hogy szembenézzen a múlttal és helyreállítsa a közbizalom hatalmát.

1945 és 1989 között Magyarország kommunista állambiztonsági szolgálatai kiterjedt informátori hálózatra támaszkodtak a társadalom megfigyelése és az ellenvélemények elnyomása érdekében. Egyeseket zsaroltak vagy kényszerítettek arra, hogy jelentsenek szomszédaikról, barátaikról, kollégáikról és akár családtagjaikról is; másokat különféle előnyök ígéretével toboroztak.

Évtizedekig e hálózat kiterjedése rejtve maradt a nyilvánosság elől. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának alagsorában őrzött „ügynökakták” nagyrészt hozzáférhetetlenek maradtak a nyilvánosság számára, az ismételt hívások és a részleges kiszivárogtatások ellenére.

Magyar Péter az áprilisi országgyűlési választások előtti kampánya során megígérte, hogy nyilvánosságra hozza az állambiztonsági dokumentumokat, és úgy tűnik, ezt az ígéretet most, hogy hatalmon van, be is fogja tartani.

Szeptemberben kormánya elfogadott egy törvényt, amely megnyitotta az utat az akták nyilvánosságra hozatala előtt, amit a közvélemény-kutatások szerint az ország több mint kétharmada támogatott. A nyilvánosságra hozatalt eredetileg az 1956-os szovjetellenes forradalom évfordulójára tervezték, de végül november 4-re halasztották.

„Egy demokratikus társadalomnak joga van ismerni a múltját” – írta Tarr Zoltán, a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter a Facebookon.

Korábban az informátorokról szóló jelentésekhez csak a kutatók és az áldozatok hozzátartozói férhettek hozzá. Az új, kereshető online adatbázissal Magyarország korábbi állami szolgálata a volt keleti blokk legátláthatóbbá válik – állítják a kutatók.

Magyar Péter a választási kampánya során ígéretet tett az iratok nyilvánosságra hozatalára.

„Kitárunk egy ajtót, amelyet korábban résnyire nyitva hagytunk” – mondta Papp István történész, a levéltár tudományos osztályának vezetője.

„Történészként egyetértek a fájlok nyilvánosságra hozatalával. De személy szerint együtt érzek azokkal, akik most szembesülnek először családjuk történelmével” – mondta Papp. Az 50 000-60 000 ember közül, akiknek a neve szerepel a fájlokban, a történészek becslése szerint 10% él ma.

Három évtizede megosztott az egykori keleti blokk abban, hogy hogyan és mikor kell nyilvánosságra hozni az ügynökök aktáit. Kelet-Németországban a Bundestag 1992-ben hozta nyilvánosságra az állambiztonsági Stasi-aktákat. Csehországban 2003-ban váltak nyilvánossá. Legutóbb Lettország tette közzé az informátorokra vonatkozó aktákról szóló információkat 2018-ban.

Kiss Miklós, egy magyar kényszermunkatábor túlélője és egy áldozatok egyesületének elnöke, jobban szerette volna, ha Magyarország követi Németország példáját, és korábban hozza nyilvánosságra az iratokat. „Ha ez történt volna, akkor mostanra már mindennel végeztek volna.

„Az emberek meg fogják tudni, hogy minden családban, minden környéken és utcában voltak árulók” – tette hozzá. „De mit tegyünk most ezzel?”

Tarr Zoltán, a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter a Facebookon azt írta, hogy „egy demokratikus társadalomnak joga van ismerni a múltját”.

Ha egymás mellé helyeznénk a dokumentumokat, az nagyjából öt kilométer hosszan húzódna, ami elég lenne ahhoz, hogy végigkövessük a londoni Hyde Park kerületét. Papp szerint a gyűjtemény így is kicsi a lengyel vagy a román titkosszolgálatok gyűjteményéhez képest. Magyarországon számos irat megsemmisült az 1956-os szovjetellenes felkelés során; mások az 1989-es átmenet során tűntek el, ami egy fokozatos, nagyrészt békés folyamat volt, és időt adott a hatóságoknak arra, hogy megszabaduljanak a terhelő anyagoktól.

Sok feljegyzés hiányos lesz, mivel az ügynök motivációja vagy a jelentéstétel mértéke ismeretlen marad. A fájlokban említett 60 000 ember közül az archívum mindössze 9000 ember részletes dokumentumait, háttérellenőrzéseit és vallomásait tartalmazza. Ezeket februárban hozzák nyilvánosságra, miután a személyes adatokat, beleértve az egészségügyi, függőségi és szexuális adatokat, valamint az áldozatokkal kapcsolatos információkat, az adatvédelmi törvényeknek megfelelően szerkesztették.

Alexander Faludy, szabadúszó újságíró és anglikán pap, közel két évtizeddel ezelőtt olvasta el családjáról szóló iratokat. Nagyapja, Faludy György, több mint három évet töltött egy magyar munkatáborban koholt vádak alapján, majd később, száműzetésében megírta könyvét, a Boldog napjaim a pokolban címűt.

Az aktákban található egyik jelentés, amelyet egy Londonban élő magyar nő írt, aki összebarátkozott Faludy nagyanyjával, miközben az rákban haldoklott, különösen feldühítette őt. „De aztán megnéztem az informátor adatait. Volt egy igazán baljóslatú rész az aktájában, a Magyarországon élő rokonok neveivel, beleértve idős szüleinek adatait is. Hirtelen elpárolgott a haragom. Csak nagyon sajnáltam őt” – mondta Faludy.

„A száműzetés nagyon fájdalmas volt a családom számára, de bizonyos erkölcsi luxust is adott. És ez miatt habozok ítélkezni az emberek felett azért, amit tettek, ha Magyarországon kellett maradniuk” – tette hozzá.

A titkosszolgálati ügynökök kiléte régóta foglalkoztatja a magyarokat. A 2000-es évek óta számos részleges lista látott napvilágot, amelyeken politikusokat és kiemelkedő művészeket neveztek meg. Sokan közülük tagadták az érintettségüket, de a vádak önmagukban is elegendőek voltak ahhoz, hogy a kormányok politikai válságba kerüljenek.

A mai napig nem sok volt ügynök beszélt nyilvánosan a tapasztalatairól, és a téma továbbra is tabu.

Júliusban a Szemlélek, egy független, vallásos online folyóirat, felhívást tett közzé volt ügynökök jelentkezésére. A vallási személyiségek az állami szolgálatok ismert célpontjai voltak, és gyakran zsarolták őket, hogy jelentéseket tegyenek gyülekezetükről. Egyes becslések szerint 7-10 %-uk együttműködött az állammal.

Eddig senki sem jelentkezett önként, hogy elmesélje a történetét. „Azt hiszem, sokan úgy érzik, hogy igazából nincs miről beszélniük” – mondta a lap főszerkesztője, Szőnyi Szilárd a Guardiannek. „Vagy úgy gondolják, hogy a történetük annyira összetett, hogy nem tudják, nem akarják, vagy nem állnak készen arra, hogy elmeséljék.”

Szokolay Domokos történész reményét fejezte ki, hogy ezúttal „a nyilvánosságra hozatal nem nyilvános megszégyenítéssé válik, hanem az emberek megértik, hogy ezek összetett kérdések”. Édesapját, Szokolay Zoltán költőt és politikust egy 2005-ben közzétett nem hivatalos listán informátorként leplezték le.

Szokolay még nem olvasta el az összes jelentést az édesapjáról, aki 2020-ban hunyt el. Azzal, hogy nyíltan beszél a transzgenerációs traumáról, reméli, megnyugtathatja azokat, akik felfedezik, hogy szeretteik bűnözők voltak, hogy nincsenek egyedül, és arra ösztönzi őket, hogy kezdjenek beszélgetést a felfedezéseikről.

„Annyi családi titok vagy trauma van, amiről már beszélhetünk: ha valakinek a szülője alkoholista vagy szerencsejáték-függő. De az emberek attól tartanak, hogy az ügynöki akták alapján ítélik meg őket” – mondta. „Tudom, hogy a családi előzményekkel való szembenézés ijesztő vagy akár fájdalmas is lehet. De mindig jobb megismerni őket.”

Forrás: https://www.theguardian.com/world/2026/nov/02/hungary-informant-names-revealed-communist-era-past 2026. november 2., hétfő

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

(Nem segítik a jövőt, és ki tudja, hogy azok, akik most bőszen osztogatják ezeket az aktákat, nem lennének-e ugyanezen a listán, ha nem később születnek … na és lehet, hogy vannak is - esetleg nem ugyanezen a listán, de mégiscsak valamilyen hatalom meggyőződéses vagy fizetett ügynökeként - Balmix szerk.)