A Fidesz neohorthysta rezsimjének mindig is alapvető támasza volt a szélsőséges, jobboldali Jobbik párt.
A Jobbik a G-nap után ugyan kapott az alkalmon, és lecsapott a Simicska tőkéje körüli vákuumra, ennek ellenére a Fidesz által létrehozott, gyűlöleten, rasszizmuson és korrupción alapuló, népnyomorító és munkásellenes rendszer alapvető támaszai maradtak még akkor is, ha a politikai érdek most látszólag „ellenzékbe” sodorta őket. A Jobbik a RENDSZER szerves része, a cél pedig nem pusztán Orbán, hanem az egész korrupt gyűlöletrezsim leváltása, és egy demokratikus, alkotmányos, szociális rendszer megalkotása, amelynek semmilyen része nem lehet egy szélsőjobboldali szervezet.
A Fidesz leváltásáért küzdő, demokratikusnak látszó – többségében neoliberális – politikai erők rögtön megrebesgették a szélsőjobboldallal való összefogást, amelyre sokan nyíltan nem voltak hajlandók – maga a Jobbik sem vállalta be.
Viszont a baloldaliak szavazatára nagyon is ácsingóznak szélsőjobbról, ezért kitalálták a „taktikai átszavazás” ostobaságát, melynek lényege, hogy az ellenzék által legerősebbnek vélt jelöltre kell szavazni, ez pedig valami vélt szavazatmaximalizálást eredményez, amellyel talán leváltható a kormány (A tények szerint így nem lesz leváltható).
A Jobbik kihasználta ezt a taktikát, mivel nem veszít a szélsőséges táborában a népszerűségéből, mivel nem köt nyílt koalíciót a „baloldallal”, viszont cserébe be tudja zsebelni a szavazatokat (a kecske és a káposzta esete).
A „taktikai átszavazás” persze egy ostoba illúzió, amelyet ostobán matekozó megmondóemberek kezdtek terjeszteni, hogy ezzel majd le lehet váltani Orbánt.
A „taktikai átszavazás” mögött ugyanis SEMMILYEN konkrét számok nincsenek, ha oda is raknak, azok vagy hamisak, vagy teljesen fals statisztikai módszertant alkalmaznak!
Az egész egy illúzió!
Azonban ez a borzalmas dolog még tovább haladt. Miután első körben a Jobbik lényegében bevállalta a „taktikai átszavazás” stratégiáját (de facto szövetséget kötött a neoliberális oldallal), furcsa kamuoldalak kezdtek megjelenni, amelyek ezt a taktikát népszerűsítik, és hamis tájékoztatást adnak arról, ki az „esélyes” jelölt, akire mindenki szavazzon. Természetesen túlnyomó részt a Jobbik jelöltjeit népszerűsítik, olykor fiktív közvélemény-kutató cégekkel, és a történet vége az lesz, hogy lényegében mindenhol a Jobbik jelöltje lesz „esélyes”, majd a megtévesztett baloldaliak átszavaznak arra a pártra, amely rendkívül veszélyes üzeneteket közvetít a magyar társadalom felé. A propagandába még maga a Simicska által birtokolt HírTV is beszállt, amely aránytalanul nagy műsoridőben szerepelteti a Jobbik embereit.
A „taktikai átszavazás” hatalmat ad egy olyan pártnak, amelynek egyetlen szavazatot sem szabadna bezsebelnie egy civilizált társadalomban!
Ne ringassuk magunkat illúziókba: a „taktikai átszavazás” egyenlő a szélsőjobboldallal való kollaboráns választási szövetséggel.
A „taktikai átszavazás” ráadásul arra sem garancia, hogy a Jobbikra leadott szavazatok nem a Fidesznél fognak kikötni. A Jobbik ugyanis megteheti, hogy fogja a megszerzett mandátumát és kormányt alakít a Fidesszel, elárulva ezzel az „ellenzéket”. (Mint ahogy a történelemben a szélsőjobboldal Horthytól Mussolinin és Hitleren keresztül Pinochetig, mindig és mindenhol árulással került hatalomra.) Nem lesz nehéz: a politikai ideológiát tekintve ugyanis immár semmi különbség nincs a Fidesz és a Jobbik között.
Akkor hogyan váltsuk le a Fideszt?
Nagyon egyszerű! Választókat kell szerezni! A bizonytalanokat meg kell nyerni, a másik tábort pedig a tényszerű informálással kell gyengíteni. Szociális programmal, hiteles politikusokkal, olyan témákkal foglalkozva, amelyek az embereket érintik. A Jobbik erősítése helyett pedig inkább le kell róla morzsolni a szavazóit azáltal, hogy megtámadják az ostoba és embertelen gondolatait.
