A magyar kormány szeptember 8-án bejelentette 10 orosz diplomata kiutasítását. Nem sokkal ezt megelőzően az ENSZ-közgyűlés New York-i ülésszakára készülő magyar delegáció számára kiadott – Magyar Péter miniszterelnök által aláírt – irányelvekben rögzítették, hogy „Oroszország magatartása fenyegetést jelent Magyarországra, Európára és a globális rendre”. Ön szerint miről tanúskodnak az új magyar vezetés ezen lépései? A Nagykövetség milyen változásokat tapasztal Magyarország Oroszország-politikájában?

Nagykövet: Az új magyar vezetés döntése az orosz diplomaták kiutasításáról egy nyíltan barátságtalan, megalapozatlan lépés, valamint a magyar fél részéről történő indokolatlan eszkaláció. Ez a döntés következményekkel jár majd a kétoldalú kapcsolatokra nézve, és jelenleg már készülőben van a megfelelő válaszlépés.

Budapest ezen döntése ellentétben áll a magyar miniszterelnök és külügyminiszter korábbi nyilatkozataival, amelyekben hangsúlyozták: törekednek a hazánkkal való kommunikációs csatornák nyitva tartására, valamint az államközi párbeszéd fejlesztésére a pragmatizmus, a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása és az átláthatóság elvei mentén.

Mostanra világossá vált, hogy ez nem egy önálló döntés, hanem egy – ráadásul rendkívül fajsúlyos – láncszem Budapest azon diplomáciai intézkedéseinek sorában, amelyek célja a beilleszkedés az Oroszországgal szemben konfrontatív álláspontot képviselő európai fővárosok soraiba. Először az ENSZ-közgyűlés New York-i ülésszakára készülő magyar delegáció számára kiadott irányelvekben nevezték alaptalanul Oroszországot fenyegetésnek „Magyarország, Európa és a globális rend” számára. Természetesen megtehetnénk, hogy nem értékeljük túl e dokumentum jelentőségét, ám ezt követően szinte azonnal megjelent Orbán Anita külügyminiszter nyilatkozata a lipcsei repülőtéren történt incidens kapcsán. Ebben mindenféle bizonyíték nélkül úgy jellemezte ezt a nyilvánvaló oroszellenes provokációt, mint „Oroszország egyre veszélyesebb és vakmerőbb magatartásának” megnyilvánulását, amely „komoly fenyegetést jelent Európa biztonságára”. Mi több, e tekintetben teljes támogatásáról biztosította Berlint az ilyen kihívásokra adott válaszlépések terén.

Természetesen Budapesten tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy sem Oroszország, sem pedig annak diplomatái semmiféle fenyegetést nem jelentenek Magyarországra. Sajnálatos módon azonban nyilvánvaló az az erősödő tendencia, hogy az új magyar diplomácia elveszíti saját külpolitikai irányvonalát, aminek következményeként kritikai elemzés nélkül veszi át Brüsszel ideologizált dogmáit. Ugyanakkor alig egy héttel ezelőtt maga Magyar Péter miniszterelnök szólította fel uniós partnereit a velük folytatott egyeztetés során, hogy „hagyjanak fel az ideológiai vitákkal”, és inkább a „valódi együttműködésre összpontosítsanak”.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter egy közelmúltbeli televíziós interjújában az európai politikusok tevékenységét olyan emberekhez hasonlította, akik „folyamatosan egy olyan „kerítésre” másznak fel, amelyről aztán rendkívül nehéz lesz leszállni, miközben újra és újra kijelentik, hogy Oroszországnak „stratégiai vereséget” kell szenvednie”. Ha ezt a hasonlatot Magyarországra vonatkoztatjuk, az a benyomásunk támadhat, hogy a magyar diplomácia – amely korábban aggodalommal figyelte ezt a folyamatot – most igyekszik beérni a „kerítés” tetején lévő vezetőket. Teszi ezt pontosan abban a pillanatban, amikor némelyikük már kezdi felismerni a további eszkaláció veszélyeit, és azt fontolgatja, miként tudna onnan leereszkedni.

Milyennek látja a Magyar Péter miniszterelnök vezette új kormány tevékenységének elsődleges eredményeit?

Nagykövet: Nemrég telt le az új magyar kormány működésének 100 napja. Ez egyfajta első szakasz, amikor már mérleget lehet vonni az eddigi eredményekről. Abból indulok ki, hogy az új magyar kormány tevékenységének értékelését a magyar állampolgárokra, valamint az újságírókra és a politológus szakértőkre kell hagyni. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy az országban gyors változások mennek végbe, ráadásul nemcsak a belpolitikában és a társadalmi életben, hanem – amint azt láthatjuk – a külpolitikai dimenzióban is. Hogy ez hová vezet, azt a jövő fogja megmutatni, mi azonban továbbra is abból indulunk ki, hogy a kölcsönös előnyökön alapuló, a korrektség és a tisztelet légkörében zajló orosz–magyar kapcsolatok fejlesztésének nincs észszerű alternatívája.

(Változtatás nélkül közöltük a az Oroszországi Föderáció Magyarországi Nagykövetségének Facebook posztját)