Fotó: IMAGO / ZUMA sajtóközlemény

Mi változik valójában Magyarországon Magyar Péter alatt? Értékelés 100 nap hivatalba lépés után.

Még az új miniszterelnök, Magyar Péter alatt is töretlenül folytatódik a folyamatos választási kampány Magyarországon. Itt éppen beszédet mond a magyar Parlamentben, 2026. június 29-én.

Három hónap telt el azóta, hogy Magyar Péter 2026. április 13-án  elsöprő győzelmet aratott a választásokon, és megalakította kormányát. Legyőzte Orbán Viktor szélsőjobboldali Fidesz pártját, amely 16 éven át folyamatosan irányította Magyarországot, és ez idő alatt nagyrészt kétharmados többséggel rendelkezett a parlamentben.

Amióta május elején hivatalba lépett, Magyar és Tisza pártja gyorsan cselekedett. Ez aligha meglepő: nyomás alatt állnak, nemcsak azért, mert le kell bontaniuk a Fidesz által négy egymást követő törvényhozási ciklus alatt kialakított intézményi keretet, hanem azért is – és talán még fontosabb –, mert biztosítaniuk kell azokat az uniós forrásokat, amelyeket a korrupcióval és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos aggodalmak miatt visszatartottak Magyarországtól. Az uniós források „hazahozatala” kulcsfontosságú a Magyar-kormány számára, mivel ezeknek a forrásoknak a megtartása kulcsfontosságú tényező volt Tisza Fidesz feletti győzelmében. Ahhoz, hogy megértsük, miért van ez így, meg kell vizsgálnunk, hogyan sikerült Orbánnak másfél évtizeden át hatalmon maradnia.

Az Orbán 2010-es alkotmányos többségét lehetővé tevő választási koalíció hazai tőkésekből és kisvállalkozókból, valamint munkásosztálybeli szavazókból állt, akik kiábrándultak az előző szociálliberális koalíciós kormány gazdaságpolitikájából. Ezek a politikák olyan kedvező szabályozásokon alapultak, amelyek célja a külföldi közvetlen befektetések vonzása volt Magyarországra, egy viszonylag tőke- és technológiahiányos országba. Ebben a környezetben a magyar vállalkozók gyengébb pozícióba kerültek a hazai piacon, míg a munkásosztálybeli szavazók egyre inkább lemaradva érezték magukat a viszonylag nagylelkű posztszocialista jóléti állam lebontása miatt. A munkaerőpiac rugalmasabbá tétele és a közszolgáltatások, köztük az állami tulajdonú energiacégek privatizációja hozzájárult a megélhetési költségek emelkedéséhez, miközben a szociális védelem továbbra is gyenge maradt. Aztán jött a 2008–2009-es pénzügyi és gazdasági válság, amely egy már amúgy is feszült környezetet sújtott.

Orbán gazdasági stratégiája

Ezen feszültségek feloldása érdekében a Fidesz-kormány szegmentálta a gazdaságot. Az exportorientált szektorokban kedvező feltételeket tartott fenn a külföldi vállalatok (kezdetben  német autógyártók, később  kelet-ázsiai akkumulátorgyártók) számára, míg az elsősorban belföldi piacra termelő szektorokban (például kiskereskedelem, banki szolgáltatások, telekommunikáció és energia) a magyar tőkéseket támogatta. A hazai és a külföldi vállalkozók javára a kormány bevezette a  kapitalizmus-pártibb munkajogot, amelyet a végrehajtása ellen tiltakozó tömegmozgalom „rabszolgatörvénynek” nevezett el. Ugyanakkor a Fidesz egyre nagyobb támogatottságra tett szert a munkásosztály körében a munkahelyteremtés és az emelkedő életszínvonal miatt.

A kisvállalkozások továbbra is támogatásban részesültek a nagyrészt uniós forrásokból finanszírozott infrastrukturális projekteken keresztül. Ezek a projektek, amelyek gyakran presztízsberuházások (például stadionok), nemcsak a kormányhoz lojális vállalatoknak kedveztek, hanem lehetőségeket kínáltak a helyi vállalkozóknak is alvállalkozóként. Ezen mechanizmus révén a középosztály vállalkozói szegmense a Fidesz-kormány járadékvadász választópolgárává vált, akiknek gazdasági helyzetét közvetve az uniós kifizetések is elősegítették.

Magyar programjában megvolt a lehetőség, hogy egyesítse a progresszív városi középosztályt, amely következetesen ellenezte Orbánt, a vidékiesebb és konzervatívabb vállalkozói középosztállyal. 

Az EU vezető hatalmai hosszú ideig tolerálták a Fidesz demokratikus visszalépését és klientúra-központú politikáját, mivel a kormány kedvező politikát folytatott a vállalkozásaikkal szemben. Az orosz invázió és az ebből fakadó energiaválság után azonban újraértékelték az erőforrások elosztását, és nagyobb fegyelmet követeltek Orbántól.

Ahogy a gazdasági fellendülés a 2020-as évek elején véget ért, és az uniós forrásokat visszatartották, mind a munkásosztály, mind a középosztálybeli vállalkozók egyre inkább elvesztették illúzióikat a Fidesszel kapcsolatban. Azzal, hogy megígérte, hogy modernizálja az elhanyagolt közszolgáltatásokat (az egészségügyben, az oktatásban és a vasúthálózatban) az uniós forrásokhoz való hozzáférés helyreállításával, miközben egyidejűleg a Fidesz politikai hálózatához kötődő vállalatok élősködő gazdasági gyakorlatának felszámolására törekedett, Magyarnak sikerült ezt a frusztrációt levezetnie.

Programjában megvolt a lehetőség, hogy egyesítse a progresszív városi középosztályt, amely következetesen ellenezte Orbánt, a vidékiesebb és konzervatívabb vállalkozói középosztállyal. Ezek a csoportok tavaly egyre inkább politikailag aktívvá váltak, és be tudták bizonyítani mind erejüket, mind a politikai változás reális lehetőségét, ezáltal meggyőzve a társadalom szélesebb rétegeit.

Magyar kormány: Ki kormányozza most Magyarországot?

A magyar kormány összetétele tükrözi ezt a különféle középosztálybeli frakciókból álló koalíciót. Lannert Judit oktatási miniszter elismert pedagógus, míg az új miniszterelnök, Ruff Bálint több mint egy évtizedet töltött baloldali progresszív politikusok, köztük Botka László, Szeged polgármesterének tanácsadásával. Ruff később országos ismertségre tett szert politikai elemzőként Magyarország egyik legnézettebb független médiumánál, a progresszív  "Partizán" YouTube-csatornánál. Számos államtitkárt és helyettes államtitkárt is toboroztak az emberi jogi nem kormányzati szervezetek szektorából vagy jótékonysági alapítványoktól. Ezek a kinevezések értelmezhetők úgy, mint a városi középosztály liberális szavazóinak megszólítására tett kísérlet.

Ugyanakkor más kabinettagok, ezúttal nemzetközibb profillal, mint a Fidesz alatt, a középosztálybeli vezetőkhöz szólnak, és az üzleti elit magyar kormányba való integrációját szorgalmazzák. Például Kapitány István, a Shell korábbi globális ügyvezető alelnöke, és Pósfai Gábor, a Decathlon Hungary korábbi ügyvezető igazgatója az ország üzleti vezetésének bevonását képviselik. Hasonlóképpen Orbán Anita, külügyminiszter, korábbi diplomata, valamint az energetikai és telekommunikációs szektor vezető beosztású tagja, többek között a Vodafone-nál is vezető pozíciókat betöltő vezető, azt a nemzetközileg tapasztalt üzleti elitet képviseli, amelyet a kormány integrálni kíván.

Számos kormánytag széleskörű szakértelme sokakban reményt ad arra, hogy a politikai döntések mostantól erősebb szakmai alapokon nyugszanak. Azonban még várat magára, hogy milyen lesz a kabinet belső hatalmi dinamikája.

Olyan személyiségek kinevezése, mint Gajdos László, a Nyíregyházi Állatkert korábbi igazgatója, az első környezetvédelmi miniszterré, a kormány modernizációs programját tükrözi, amelynek célja a középosztály különböző szegmenseinek és a Tisza-pártiak más támogatóinak egyesítése. Korábban ez a terület nem volt különálló minisztérium. Az új egészségügyi miniszter, Hegedűs István, vezetői tapasztalattal rendelkezik az Egyesült Királyság kórházaiban – egy olyan országban, amely szinte mitikus helyet foglal el a magyar köztudatban, mint a fejlődés és a modernitás szimbóluma. Végül Vitézy Dávid, a fejlesztési és közlekedési miniszter, a szakértelem egy technokrata formáját képviseli, amely átlépi a párthatárokat. Bár korábban a Fidesz alatt is szolgált, széles körben elismert szakértelme miatt jelentős követőtáborra tett szert.

Számos kormánytag széleskörű szakértelme sokakban reményt ad arra, hogy a politikai döntések mostantól erősebb szakmai alapokon nyugszanak. Azonban még várat magára, hogy milyen lesz a kabinet belső hatalmi dinamikája, mely projektek kapnak finanszírozást, és ezek közül melyeket valósítják meg végül.

Várhatóan ez a kormány fogékonyabb lesz a közvélemény nyomására, mint elődje. Mindazonáltal naivság lenne azt feltételezni, hogy Tisza alapvetően megváltoztatja a kormányzás stílusát, ahogy ígérte, a valódi társadalmi részvétel bevezetésével.

Intézményi átszervezés Orbán ütemében

Az biztos, hogy a Fidesz által hátrahagyott intézményi architektúra nem jelent majd komoly akadályt, mivel a Tisza-kormány már figyelemre méltó ütemben elkezdte lebontani azt. Az alkotmánymódosítások révén a köztársasági elnököt és más állami tisztviselőket is eltávolították hivatalukból. Az Alkotmánybíróságot is átalakították a bírák korhatárának bevezetésével. Ezen intézkedések minősége – különösen a jogi szövegek kodifikációja – és a politikai vezetés stílusa azonban arra emlékeztet, ahogyan a Fidesz 2010 után elkezdte az állami intézmények átalakítását.

Az Orbán-kormány uralmával járó hatalomkoncentráció megakadályozása érdekében a Tisza-kormány mandátumkorlátozást vezetett be a miniszterelnök (két ciklus) és a parlamenti képviselők (három ciklus) számára; ezek az intézkedések azonban egyértelműen Orbán újraválasztásának megakadályozását és más, befutott politikusok hosszabb ideig tartó hivatalban maradásának korlátozását célozták.

A gazdasági modellt illetően Tisza alatt nem szabad alapvető átalakulásra számítanunk, hanem inkább egy alkalmazkodási folyamatra. Mivel a pártnak nincs sem kialakult politikai szervezete, sem pedig hosszú távú kapcsolatai bizonyos üzleti csoportokkal, okkal feltételezhető, hogy eltávolodik a klientúra alapú politikától, és nagyobb mértékben a piaci mechanizmusokra fog támaszkodni. Magyarország globális gazdaságban elfoglalt helyzete miatt azonban a kormány továbbra is a külföldi közvetlen befektetésekre fog támaszkodni.

Ami a gazdasági modellt illeti, a Tisza alatt nem alapvető átalakulásra, hanem inkább egy alkalmazkodási folyamatra kell számítanunk.

E tekintetben egy európaibb orientációjú megközelítés várható, mint a Fidesz alatt, amely nagy hangsúlyt fektetett a külföldi befektetések forrásainak diverzifikálására Magyarországon. Beszédes példa erre Markus Söder bajor miniszterelnök és Magyar Péter találkozója, amelyen megerősítették Bajorország és Magyarország együttműködését az autóiparban. Bejelentették azt a szándékukat is, hogy a belső égésű motorokra vonatkozó kedvezőbb uniós szabályozásért szálljanak síkra.

A legjelentősebb változás ezért valószínűleg inkább a fejlődés irányát érinti, mint magát az alapul szolgáló gazdasági modellt. Már most világossá válik, hogy a kormány az ország infrastruktúrájának bővítésére kíván összpontosítani, a tömegközlekedés központi szerepével, a presztízsprojektek helyett.

A kormány jogállamisághoz való viszonyát illetően következtetéseket lehet levonni a fent tárgyalt alkotmánymódosításokból. Jogos remény van azonban arra, hogy a kisebbségekkel való bánásmód javulni fog, és nem válnak a politikai kampányok közvetlen célpontjaivá, ahogyan az a Fidesz alatt történt. A migrációs politika jelentős kivétel. Az európai mainstream folyamatosan  a szélsőjobboldalhoz köthető, korlátozóbb álláspontok felé tolódik el. Itt Magyar és kormánya ezt az általános tendenciát követi. 

Migrációs politika: Magyar továbbra is a Fidesz útján halad

Első nemzetközi sajtótájékoztatóján Magyar bejelentette, hogy Magyarország nem vesz részt az  EU menekültáttelepítési programjában, hanem ehelyett a határbiztonság megerősítésével járul hozzá a migrációval kapcsolatos kihívások kezeléséhez. Miközben a kormány elkerülte a migránsok explicit dehumanizálását, amely a Fidesz retorikáját jellemezte, egyidejűleg szigorította a vendégmunkásokra vonatkozó szabályozást, és korlátozta a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatását.

A magyar kormány alatt az örökös választási kampány soha nem ért véget. Mivel azonban bizonyos társadalmi csoportokat már nem céloznak meg közvetlenül és folyamatosan, ez az első nyár hosszú idő óta, amikor az embereknek nem kell nap mint nap foglalkozniuk a politikával.

A magyar kormány alatt az örökös választási kampány soha nem ért véget igazán. Mivel azonban bizonyos társadalmi csoportokat már nem céloznak meg következetesen, ez az első nyár hosszú idő óta, amikor az embereknek nem kell naponta politikával foglalkozniuk – legalábbis nem azért, mert közvetlenül érintik őket a politikai kampányok. Ebben az értelemben úgy tűnik, hogy Magyarország az autoriter kapitalizmusból a kapitalizmus egy „hétköznapibb” formájába lépett át, ahol a politika hatása az emberek életére elsősorban olyan rendszerszintű mechanizmusokon keresztül jelentkezik, mint a szélsőséges hőség és a vízhiány.

Ez a helyzet azonban csak a következő válságig tartható fenn. Az előző kormány bizonyos társadalmi csoportok elleni támadásai és embertelenítő kampányai csupán a válságkezelés egyik formája voltak. A jelenlegi jóakarat időszaka átmeneti, és végül véget ér, mivel még mindig kevés jel mutatkozik arra, hogy alapvető változás történne Magyarország globális gazdasági folyamatokba való integrációjában.

Mikus Áron Ferenc társadalomtudományokat tanult a berlini Humboldt Egyetemen. Közösségszervezőként dolgozik az Alliance for Collaborative Real Estate Developmentnél, és rendszeresen ír a Mérce független magyar baloldali hírportálnak.

Forrás: https://www.rosalux.de/news/id/55129/ungarn-vom-autoritaeren-zum-gewoehnlichen-kapitalismus?fbclid=IwdGRzaAUPLe1jbGNrBQ8t23Bkb2YFZXh0bgNhZW0CMTEAc3J0YwZhcHBfaWQMMzUwNjg1NTMxNzI4AAEeqx-XfIJ1rT7Ojph90dQ7Xr6RYPjSGqFdPEQQaHxDhXxHrL2gbrKIjQ0qtd4_aem_MA1gKXEl6FZQRJNv8VJ7kQ&sfnsn=mo 2026.08.27.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó