A Tisza a választások előtt mindent megígért. 450 forintos benzint, áfacsökkentést, az elképzelhető mindenféle emelést mindenkinek.

A kormányalakítás után pedig jött a feketeleves. Csak várunk és várunk és várunk. A csoda azonban nem történik meg. Nincsenek szociális intézkedések, a nyomor ugyanúgy velünk van. Háromféle kormányzás történik: a morzsák, a „majd” és a Facebook.

Morzsák: Az oktatásba nem kezdték el visszapumpálni a milliárdokat, csak felvetették, lehetne meseolvasás. Az egészségügybe nem kezdték visszavonzani a dolgozókat, sem újra megnyitni osztályokat… helyette most már nyilvánosak a kórházi fertőzések statisztikái, ami majd jó kis csalásra ösztönzi az osztályokat. Áfacsökkentés is volt: a vényköteles gyógyszerek 5% áfáját lecsökkentették 1%-ra. Elképesztő teljesítmény. Ez évente kb. 1000 forintos nagyságrendű megtakarítás a családoknak. Az elszámoltatás is halad… Nem, nem a NER elitjét vitték el vezetőszáron, hanem az influenszer Kovács Pistát sikerült kihallgatni.

Majd: A kormányzás másik típusa az ígéretek. Már bejelentették a rokkantnyugdíj emelését… januárban… talán. Ugyanez a nevelést és oktatást közvetlenül segítő (NOKS) dolgozók esetén, akik egyszerre kapnak „majd” „morzsa” béremelést. (És a többi oktatási-nevelési dolgozó???)

A harmadik típusú kormányzás a fotózkodós, ami a közösségi médiának szól. Színtiszta cukipropaganda, mintha csak a náci Jobbik cicás dolgait látnánk a Vona-időszakban.

És természetesen kifogás is van.

„De még csak most léptünk kormányra”, „nem lehet mindent azonnal”, „üres az államkassza”. Ezen tiszás szektások érveire hadd hozzuk fel a Tanácsköztársaságot. Két hét múlva lesz szeptember 22-e. Ez lesz az a nap, amikor a Tisza-kormányzat 133 napja lesz hatalomban. (Ennyi napig volt munkáshatalom 1919-ben.) 100 nap már eltelt, ez idő alatt SEMMI érdemlegest nem tudtak letenni az asztalra, míg a Tanácsköztársaság általános béremelést hajtott végre, jelentős szociálpolitikai intézkedései voltak, szanatóriumokat nyitottak, államosítottak rengeteg ágazatot. És nem egy NER után kezdtek dolgozni, hanem a vesztes első világháború után, miközben honvédő  háborút kellett folytatniuk a kisantanttal. A fontosabb intézkedéseket pedig 1-2 hét alatt meglépték, nem a 133 nap alatt.

A Tisza másik kifogása pedig történelmi. Természeti katasztrófával házaltak. Ami pedig volt a brutális hőhullámokkal, aszályokkal, a Duna vízszintjének oly mértékű csökkenésével, hogy az már a paksi atomerőmű termelésében is elakadást okozott. És minden autoriter rezsim szereti az aktuális gondjait ilyen természeti katasztrófákra kenni. Az persze kimaradt, hogy a szárazság azon globális klímakatasztrófa szerves része, amelyet a kormányunk által képviselt és tolt kapitalizmus okoz.

„Jajj, de nincs pénz!” – hülyeség, rengeteg pénz van, például ex-NER-es vállalkozók zsebében, amiben 100 nap után sem kezdett még el turkálni senki. Vélhetően ezek a pénzek már rég külföldi bankszámlákra, aranyba, részvényekbe, műkincsekbe, luxuscikkekbe, külföldi ingatlanokba kerültek… + még mindenki piszkos fantáziájára bízzuk. A Tisza addig húzza az időt, amíg a korrupt NER vagyon el nem szublimál. Rengeteg pénz van a termelésben is, mert nem keveset dolgozunk, kérjük a részünket!

Legalább a vármegyék helyett visszatérnek a megyék, ezért nem kell minden autózás során hányingerrel küszködni, akárhányszor átlépünk egy megyehatárt. És az ispánokat is átnevezik kormánymegbízottakra… attól persze a funkciójuk még ugyanolyan autoriter marad az önkormányzatiság letörésére.