A tavaszi szél általában vizet áraszt virágom, virágom, idén viszont - úgy tűnik - kiöntött a pöcegödör.
Ma van a tavasz első napja, mire ezt a bejegyzést olvassátok, már elkezdhetitek várni a nyarat, az is eljön, meglátjátok, hacsak Orbán Viktor másként nem rendelkezik.
Még néhány hét és kiderül, kinek nyílnak a tavaszi virágok - gyanítom, a büdöske nekünk, az aranyeső meg Orbánnak és családjának, értve rajtuk vazallusait is.
De azért reménykedjünk, hátha rajtaütés-szerűen megjön szeretett népünk esze, és hirtelen felindulásból elküldi ezeket a levesbe, ami nem is lenne baj, ha közben tudnánk, hogy mi jön utána...
Sok okunk nincs az örömre, de ettől még fel kellene készülni a legvalószínűtlenebb helyzetekre is, nevezetesen, hogy a Jobbik nyer és az LMP támogatja, akár koalícióban, akár kívülről, vagy a Fidesz nyer és a Jobbik támogatja valamilyen formában, vagy az MSZP - Párbeszéd - DK - Szolidaritás nyer, és nem támogatja senki, ellenben egymással is vad torzsalkodásba kezdenek.
Egyetlen ember volt, aki erről tárgyalni akart a  pártok vezetőivel - őt Gyurcsány Ferencnek hívják -, ami azt tanúsítja, hogy Szél Bernadett ellentételezés nélküli támogatása csak italközi állapotának tudható be.
Mint tudjuk, az LMP tárgyalódelegációjának fogadásakor ott hempergett coca-cola mámorban a DK egész vezérkara, de erről már kiderült, hogy rosszul tudjuk, nem igaz, csak hát az a baj, ha valakit arcon köpnek, azt hiába törli le, a helye utána égni fog, még sokáig.
A hatalom már telecsinálta a kevlár-gatyát, ismét embereket vezetgetnek pórázon, a miniszterelnök fenyegetőzik, a politikusok meg kussolnak.
Mindegyikük egy kis számológép, aki azt kalkulálgatja, hogy hány körzetben kell győzni ahhoz, hogy bejussanak a fincsibe...


De azért bizakodjunk, hiszen úgy szokott az lenni, hogy minden forradalom kitermeli a maga vezetőit, mint ahogy minden ellenforradalom is, de ez a fázis még odébb van.
A dolgok mai állása szerint az inga itt sem fog megállni, kileng szélső pontjáig, és hatalomra juttatja a Jobbikot.
Szavunk se lehet, nem segítettük a Jobbik demokratizálódási folyamatát - és itt most tegyük félre, hogy mit gondolunk annak őszinteségéről, és spekuláljunk el annak igazságán, hogy ha valakire jelvényt tűzöl, akkor akaratlanul is elkezd annak megfelelően viselkedni.
Az a szélsőséges hiszti, amit levertek itt néhányan, teljességgel felesleges volt - hisztiztek volna akkor,  mikor a Magyar Csorda vonulászott és marconázott, de akkor általában kussoltak, és a seggükbe egy zabszemet gőzkalapáccsal se lehetett volna beleverni.
Természetesen ma már ez is másként volt, hősök tömege vonult utcára a cigányok védelmében, a demokráciáért - de lehet, rosszul emlékszem.
Nem merném találgatni Vona indítékait, de ha az a célja, hogy ultranacionalista és rasszista pártját domesztikálja, akkor neki sincs könnyű dolga, még akkor sem, ha a nép egyszerű gyermekei pártállástól függetlenül épp olyan lelkesen cigányoznak és zsidóznak, mint saját elvbarátai.
Még ha ellenségeiknek is tartják néhányan a Jobbik választóit, akkor sincs igazuk, hiszen épeszű ember az ellenségeit szereti maga mellett tudni, hogy legalább lássa, mit művelnek.
A Jobbik szavazói nem esnek egy kategóriába Gyurcsány Ferenccel, öket ha megdobják kenyérrel, visszadobnak kézigránáttal - ne feledjük, ez egy radikális, szélsőséges szavazótáborral rendelkező párt, amelyik népszerűségét annak köszönheti, hogy tagjai jó eszköznek tekintik pártjukat szélsőséges nézeteik gyakorlatba történő átültetéséhez.
Ha a Jobbik hatalomra jut, meglehetősen kiszámíthatatlanok a fejlemények, hiszen a szélsőségesek első áldozata maga Vona lesz, és csak utána jönnek a demokraták politika ellen beoltott képviselői.


És hogy ne menjünk el szó nélkül mellette, március 21.-én lesz kilencvenkilencedik évfordulója a Tanácsköztársaság kikiáltásának.
Ezt ugyan - a hőbörgés és vad zászlólengetések hiányában senki nem tartotta és ma sem tartja forradalomnak, pedig a gazdasági - társadalmi viszonyok megváltoztatásában nagyobb szerepe volt, mint az Őszirózsás Forradalomnak.
Elbukott ugyan és a kor külpolitikai és katonai környezetében ez törvényszerű volt, de semmiképpen nem lehet elbagatellizálni a törekvéseket, melyek a háborút vesztett ország konszolidálására és egy igazságosabb társadalom megteretésére vonatkoztak, melyben a nép a libacombot nem csak urai útján fogyaszthatja.
Ők folytatták az utolsó magyar honvédő háborút, melynek köszönhető talán, hogy a román-magyar határ nem a Tisza fő sodorvonalában húzódik.
És az utolsó győztes hadjárat is a Tanácsköztársaság nevéhez köthető - a tavaszi hadjárat, melyben a csehszlovákok katonai területfoglalását sikerült megakadályozni, sőt, részlegesen helyreállítani a háború előtti határvonalat.
Mindezt önállóan, a belső ellenséggel harcolva, hogy aztán az árulások miatt bekövetkezett vereség után a román hadsereg kivonulása után belovagolhasson Horthy Budapestre, a máig bűnös városba.
Ekkor vonultunk utoljára a történelem főutcáján, ekkor voltunk utoljára függetlenek és szabadok, hogy aztán Horthy visszaterelje népét az akolba.

Becsüljük meg 1919 emlékét, minden naiv törekvésével együtt, immár majd egy évszázad távlatából, tárgyilagosan!


:O)))