Egyre több Tisza szimpatizáns szorong. Mert ahogy haladunk az idővel, úgy válnak tények egyre kényelmetlenebbekké, válik nyilvánvalóvá, hogy a kormányváltás megtörtént ugyan, azonban szinte semmi se alakul úgy, ahogy azt elvárta a rájuk szavazó többség.

 

Az elsődleges tény, ami közröhej tárgya a Tiszát nem támogató közegben és morális válság irányába tolja a tiszásokat, az maga a miniszterelnök. Magyar Péter villámgyorsan “gyurcsányosodik”, azaz válik nyilvánvalóvá, hogy nem tud és láthatóan nem is akar kormányfőként funkcionálni. Pózoló, frázisokat puffogtató lájkvadász semmittevés. Nagyjából ennyiben lehet összefoglalni munkásságát és bizony ez lehangoló, mert valós kormányzati teljesítmény kellene ebben a mostani időszakban, de ezt nem látjuk, mert az egyszemélyes showműsor látszik csak és hát ez nem csupán egyre unalmasabb, hanem egyre cikibb is. Nem úgy tűnik, hogy az ország többsége valóban ezt a kommenthuszárkodást várta Orbán utódjától.

 

Mindez persze csak a jéghegy csúcsa, egy tényező a Tisza-szimpatizánsok morális szorongásának okai közül. Az se tűnik egyértelműnek, hogy be lesznek tartva választási ígéretek. Választás utáni hókuszpókuszok közé rejtik, hogy miért nincs még mindig dupla családi pótlék, hol marad a szociális szféra 25 százalékos béremelése, illetve miért is rekesztették ki a magyar családok többségét az iskolakezdési támogatásból. A be nem tartott és sajátosan újraértelmezett ígéreteket hosszan lehetne sorolni és ezek minél jobban távolodunk a “győzelem napjától”, annál inkább frusztrálóak lesznek.

 

Mindez nem lenne annyira szörnyű, ha legalább azt lehetne látni, hogy kiváló szakembergárda került volna a kormányrúdhoz és sokkal jobb teljesítményt nyújtana, mint az előző csapat. Azonban ezen a területen is sűrűsödnek a fellegek. Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy ez a kormányzati csapat kifejezetten gyenge. Elég csak ránézni a csúcsigazolásnak feltüntetett Kapitány Istvánra, akinek nincs se víziója se képessége, hogy saját területén komolyabb teljesítményt fel tudjon mutatni. Unalmas és semmitmondó, frázispuffogtató videócskák és lobbizás azért, hogy nyilván külföldi érdekeltségű cégek szélerőművekkel pakolják tele az országot. Az első társadalmi reakciók alapján már azt is látni, hogy ami a Fidesznek az akkugyárak voltak, az a Tiszának a szélerőmű biznisz lesz.

Hasonló helyzet jellemzi a külpolitikai területet. Orbán Anita képtelen ehhez a feladathoz felnőni, látványosan nincs olyan képességek birtokában, amire szüksége lenne. Betették ebbe a pozícióba, mert ugye képes szolgaian végrehajtani az atlantista-brüsszeli utasításokat, azonban ez a terület sokkal kreatívabb, agilisabb embert kíván, nem egy olyat, aki egy minisztériumi osztályvezetői posztra se biztos, hogy alkalmas lenne kvalitásai alapján. Ő ráadásul már azt a hibát is elkövette, hogy egy olyan külpolitikai koncepciót emelt kormányprogrammá, amely Varsó és Kijev ruszofób nyomásának eleget téve Oroszországot veszélyes országgá minősítette át, ezzel nyíltan beleálltunk az uniós hiszterizált mainstream vonalába. Tette ezt egy olyan országban, ahol még a Tisza szavazók jelentősebb része is elutasító a jelenlegi ukrán kormányzattal szemben és kerülnék a szájkaratét Moszkvával.

 

Kormányzati szereplők között vannak ugyan jobbak, de esetükben se a szakértelem, inkább az önmarketing minősül jobbnak. Ruszin-Szendi Romolusz például legalább ért ahhoz a területhez, amin mozog és katonai közegben még elismertsége is van, bár azért ő nem egy minisztérium élére lenne való, hanem a haderő vezetésére csupán.

 

Hasonló a helyzet Vitézy Dáviddal. Ő kiváló pr szakember, évtizedek óta remekül adja el nekünk szakmai alapokon a semmit. Tisza szavazók tömegei ma takarítatlan, retkes és permanens késő vonatokon ülve könnyes szemmel olvassák, hogy mennyi minden lesz szép és jó hamarosan, ha Európa kegyeskedik nekünk új vonatokat, utakat és minden más földi jót adni. Lelki szemeik előtt gyorsvasút száguld, az nem jelent problémát, hogy a valóságban a vonatok többségén nem működik a klíma, zárva a WC és az ablakokat se lehet kinyitni. Ami Lázár idején megbocsáthatatlan bűn volt, az Vitézy esetében apró kellemetlenség, amelyet a zseni politikus biztos hamarosan meg fog oldani.

 

Apad. Gyorsan apad. Nem azért, mert influnszerek tömegei addig ismétlik ezt, amíg az emberek azt el nem hiszik. Egyszerűen azért, mert alkalmatlan kóklerek, politikai hályogkovácsok, botcsinálta, igazából semmihez sem értő szakpolitikusok kezébe került a kormányrúd. A politikai marketing még elég volt ahhoz, hogy egy támadható és megfáradt pártot leváltsanak, a meló nagyobb része azonban a kormányzati munka és ez nyilvánvaló módon ezzel a harmad- negyedvonalbeli társasággal nem fog menni. Lehet több időt kérni, lehet kivárni, hogy majd a kezdeti bénázást majd fellendülés fogja követni, de nem, sajnos ilyen opció nincs. Szépen elfárad majd Magyar Péter paprikajancsi karaktere és politikai összeomlását majd szépen követi a mögötte levő kártyavár összeomlása is.

Mindezt érzik a Tisza támogatói is. Épp ezért szoronganak és nézik szorongva, hogy Orbán és Mészáros vigyorogva várják a soha meg nem történő elszámoltatásukat.