Magyarország egy olyan hely, ahol ha egy politikus áprilisban kétharmaddal besétál a Karmelitába, augusztusra már garantáltan szembeköpi a saját választási ígéreteit. Magyar Péterék tavaszi, selypítve előadott eufóriája után megérkezett a kőkemény, kiábrándító valóság. Elfogytak a fellengzős Facebook-posztok, elcsendesedtek a rendkívüli sajtótájékoztatók, helyettük pedig megérkeztek a számok. És a számok, barátaim, nem hazudnak.

Mint az elmúlt harminchat évben mindig, amikor új kormányt kapunk, amely azt ígéri, hogy majd sokkal jobban csinálja, mint az előző, a választás után azonnal azt mondják, hogy üres a kassza, és ezt csak és kizárólag a lakosság megszorításával lehet megoldani.

A Tisza-kormány sem tétlenkedik. A Kármán András vezette Pénzügyminisztérium egy azonnali, 300 milliárd forintos egyenlegjavító csomaggal indít. Magyarul: kőkemény megszorítások jönnek. Lehet ezt szociális köntösbe csomagolni, lehet ingyen gyógyszerről meg iskolakezdési támogatásról papolni, de a nap végén ezt a számlát is a melósok, a hétköznapi emberek fogják megfizetni.

A választók pedig nem hülyék. Érzik, hogy a tavaszi ígéretekből semmi nem lesz, a jóléti duma mögött pedig ugyanaz a neoliberális megszorító politika lapul, amit már unásig ismerünk az elmúlt évtizedekből.

Máris emelkednek a mobilszámlák, drágul a parkolás, elmaradnak béremelések, megtorpan az építőipar, egekben a dízelüzemanyag ára. És még csak most jön az ősz.

Nem is kellett sokat várni a politikai következményekre. Az Europion legfrissebb augusztusi közvélemény-kutatása (augusztusi pártpreferenciák) brutális pofonként érte a Tisza Párt vezérkarát: a teljes népesség körében a Tisza támogatottsága először csúszott be a bűvös 50 százalék alá, egészen pontosan 49 százalékra esett vissza. Bár a biztos szavazók körében még tartják a frontot, a bizonytalanok, a melósok és a csalódott tömegek rohamos tempóban fordulnak el Magyar Péteréktől. Az olló záródik, a politikai mézesheteknek hivatalosan is vége.