Magyar Péter, akit itt láthatunk a magyar parlamentben 2026. június 29-én, új kabinetet alakított, és úgy tűnik, hogy eltéríti Magyarországot Orbán autoriter kormányzási stílusától. Kép: IMAGO / ZUMA sajtóközlemény

Három hónap telt el azóta, hogy Magyar Péter 2026. április 13-i elsöprő győzelmét követően megalakította kormányát Magyarországon. Legyőzte Orbán Viktor szélsőjobboldali Fidesz pártját, amely 16 évig folyamatosan kormányozta Magyarországot, és ez idő alatt nagyrészt kétharmados parlamenti többséggel rendelkezett.

Áron Ferenc Mikus társadalomtudományokat tanult a berlini Humboldt Egyetemen. Közösségszervezőként dolgozik az Alliance for Collaborative Real Estate Development-nél, és rendszeresen ír a Mérce című független magyar baloldali hírportálnak.

Amióta május elején hivatalba lépett, Magyar és Tisza Pártja gyorsan cselekedett. Ez aligha meglepő: nemcsak azért vannak nyomás alatt, mert le kell bontaniuk a Fidesz által négy egymást követő ciklus alatt felépített intézményi keretet, hanem azért is – és talán még fontosabb –, mert biztosítaniuk kell azokat az uniós forrásokat, amelyeket a korrupció és a jogállamiság megsértése miatti aggodalmak miatt visszatartottak Magyarországtól. Az uniós források „hazahozatala” elengedhetetlen a Magyar-kormány számára, mivel ezen források visszatartása központi tényező volt Tisza Fidesz feletti győzelmében. Ahhoz, hogy megértsük, miért, meg kell vizsgálnunk, hogyan tudott Orbán másfél évtizeden át hatalmon maradni.

Orbán osztályszövetsége

Az Orbán 2010-es alkotmányos többségét lehetővé tevő választási koalíció hazai tőkésekből és kisvállalkozókból, valamint munkásosztálybeli szavazókból állt, akiket elégedetlenné tett az előző szociálliberális koalíciós kormány gazdaságpolitikája. Ez a politika a külföldi közvetlen befektetések (FDI) Magyarországra, egy viszonylag tőke- és technológiaszegény országba vonzását célzó kedvező szabályozásokon alapult. Ebben a környezetben a magyar vállalkozók gyengébb pozícióba kerültek a hazai piacon, míg a munkásosztálybeli szavazók egyre inkább lemaradva érezték magukat a viszonylag nagylelkű posztszocialista jóléti állam lebontása miatt. A munkaerőpiac rugalmasabbá tétele és a közszolgáltatások, köztük az állami tulajdonú energiacégek privatizációja hozzájárult a megélhetési költségek emelkedéséhez, miközben a szociális védelem gyenge maradt. Ebben a feszült környezetben köszöntött be a 2008–2009-es pénzügyi és gazdasági válság.

A feszültség feloldása érdekében a Fidesz-kormány szegmentálta a gazdaságot. Az exportorientált szektorokban kedvező feltételeket tartott fenn a külföldi vállalatok (kezdetben a német autógyártók, később pedig a kelet-ázsiai akkumulátorgyártók) számára, míg az elsősorban belföldi piacra termelő szektorokban (például a kiskereskedelem, a banki szolgáltatások, a telekommunikáció és az energia) a magyar tőkéseket támogatta. A hazai vállalkozók és a külföldi vállalatok javára a kormány bevezette a tőkebarátabb munkajogot, amelyet a bevezetése ellen tiltakozó tömegmozgalom „rabszolgatörvénynek” nevezett el. Ugyanakkor a munkahelyteremtés és az emelkedő életszínvonal miatt a munkásosztály is egyre szimpatizált a Fidesszel.

„Hosszú időn át az Európai Unió vezető hatalmai eltűrték a Fidesz demokratikus visszafejlődését és klientúra gyakorlatát, a kormány vállalataik iránti kedvező politikája miatt.”

A kisvállalkozók támogatását tovább biztosították az infrastrukturális fejlesztések, amelyeket nagyrészt uniós forrásokból finanszíroztak. Ezek a projektek, gyakran presztízsberuházások (például stadionok), nemcsak a kormányhoz lojális vállalatoknak kedveztek, hanem lehetőséget biztosítottak a helyi vállalkozók alvállalkozóként való részvételére is. Ezen mechanizmus révén a középosztály vállalkozói szegmense a Fidesz-kormány járadékvadász választókerületévé vált, amelynek gazdasági pozícióját közvetve az uniós transzferek tették lehetővé.

Az EU vezető hatalmai hosszú ideig tolerálták a Fidesz demokratikus visszaesését és klientúra-központú gyakorlatát a kormány vállalataikkal szembeni kedvező politikája miatt. Az ukrajnai orosz inváziót és az ebből fakadó energiaválságot követően azonban újraértékelték az erőforrások elosztását, és nagyobb fegyelmet követeltek Orbántól.

Amikor a gazdasági fellendülés a 2020-as évek elején véget ért, és az uniós forrásokat visszatartották, mind a munkásosztály, mind a vállalkozó középosztály egyre inkább kiábrándult a Fideszből.

Magyar ezt a frusztrációt azzal tudta levezetni, hogy az elhanyagolt közszolgáltatások (például az egészségügy, az oktatás és a vasúthálózat) modernizálását ígérte az uniós forrásokhoz való hozzáférés helyreállításán keresztül, miközben egyidejűleg lebontotta a Fidesz politikai hálózatához kötődő vállalatok parazita gazdasági gyakorlatát.

Ez a program képes volt egyesíteni az Orbánt következetesen ellenző progresszív városi középosztályt a vidékiesebb és konzervatívabb vállalkozói középosztállyal. Ezek a csoportok az elmúlt évben egyre inkább politikailag aktívvá váltak, és be tudták bizonyítani mind erejüket, mind a politikai változás reális lehetőségét, ezáltal meggyőzve a társadalom szélesebb rétegeit.

Magyar kabinetje

A magyar kormány összetétele tükrözi ezt a középosztálybeli frakciók koalícióját. Lannert Judit oktatási miniszter elismert oktatáskutató, míg Ruff Bálint, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter több mint egy évtizeden át progresszív, baloldali politikusok, köztük Botka László, Szeged polgármesterének tanácsadójaként dolgozott. Ruff később országosan ismertté vált politikai elemzőként a progresszív Partizán YouTube-csatornán, amely Magyarország egyik legszélesebb körben követett független médiuma. Számos államtitkárt és helyettes államtitkárt is toboroztak az emberi jogi és jótékonysági nem kormányzati szervezetek szektorából. Ezek a kinevezések a liberális városi középosztálybeli szavazók megszólítására tett kísérletként értelmezhetők.

Ugyanakkor a kabinet más tagjai a vezetői középosztályhoz szólnak – ezúttal nemzetközibb profillal, mint a Fidesz alatt –, és a szakmai elit beépülését képviselik a magyar kormányba. Kapitány István, a Shell korábbi globális ügyvezető alelnöke, és Pósfai Gábor, a Decathlon Hungary korábbi ügyvezető igazgatója testesítik meg e csoport vállalati-menedzseri hátterét. Hasonlóképpen Orbán Anita külügyminiszter, aki korábban diplomata és vezető beosztású volt az energetikai és telekommunikációs szektorban, többek között a Vodafone-nál is, azt a nemzetközileg tapasztalt szakmai elitet képviseli, amelyet a kormány integrálni kíván.

„A kormány számos tagjának valódi szakértelme miatt sokan remélik, hogy a politikai döntéseket mostantól professzionálisabb alapokon fogják meghozni. Az azonban továbbra is nyitott kérdés, hogy milyenek lesznek a kabineten belüli belső hatalmi viszonyok.”

A kormány modernizációs programját, amelynek célja a középosztály különböző szegmenseinek és a Tisza-pártiak más támogatóinak egyesítése, olyan személyiségek is képviselik, mint Gajdos László, a Nyíregyházi Állatkert korábbi igazgatója, aki az első környezetvédelmi miniszter lett, egy olyan portfólióé, amely korábban nem létezett különálló minisztériumként. Hegedűs István, az új egészségügyi miniszter, vezetői pozíciókban szerzett tapasztalattal rendelkezik az Egyesült Királyság kórházaiban – egy olyan országban, amely szinte mitikus helyet foglal el a fejlődés és a modernitás szimbólumaként a magyar köztudatban. Végül Vitézy Dávid, a fejlesztési és közlekedési miniszter a szakértelem technokrata formáját képviseli, amely átlépi a pártos megosztottságot. Bár korábban a Fidesz alatt dolgozott, szakmai tudása széles körben elismert, és jelentős követőtáborra tett szert a közvéleményben.

A kormány számos tagjának valódi szakértelme miatt sokan abban reménykednek, hogy a politikai döntések mostantól professzionálisabb alapokon fognak megszületni. Azonban továbbra is nyitott kérdés, hogy milyenek lesznek a kabineten belüli belső erőviszonyok, mely projektek kapnak finanszírozást, és ezek közül melyek fognak végül megvalósulni. Ami várható, az az, hogy a kormány fogékonyabb lesz a társadalmi nyomásra, mint elődje. Mindazonáltal naivitás lenne azt feltételezni, hogy Tisza alapvetően átalakítja a kormányzás módját a társadalmi konzultáció valódi formáinak bevezetésével, ahogyan azt ígérte.

Intézmények átszervezése

Az biztos, hogy a Fidesz által hátrahagyott intézményi struktúra nem jelent majd komoly akadályt, mivel a Tisza-kormány figyelemre méltó sebességgel kezdte meg lebontását. Az alkotmánymódosítások révén eltávolították a köztársasági elnököt és más állami tisztviselőket. Az Alkotmánybíróságot átalakították a bírák életkori korlátozásainak bevezetésével. Ezen intézkedések minősége – különösen a jogi szövegek kodifikációja – és politikai stílusa azonban felidézi, hogyan kezdte a Fidesz az állami intézmények 2010 utáni átalakítását.

Az Orbán-kormány uralmával járó hatalomkoncentráció megakadályozása érdekében a Tisza-kormány mandátumkorlátozást vezetett be a miniszterelnök (két ciklus) és a parlamenti képviselők (három ciklus) számára, de ezek az intézkedések egyértelműen Orbán újraválasztásának megakadályozását és más, befutott politikusok hosszabb ideig tartó hivatalban maradásának korlátozását célozták.

„A gazdasági modell esetében nem kell alapvető átalakulásra számítanunk Tisza alatt, hanem inkább egy alkalmazkodási folyamatra.”

A gazdasági modell esetében nem számíthatunk alapvető átalakulásra Tisza alatt, hanem inkább egy kiigazítási folyamatra. Mivel a pártnak nincs kialakult politikai szervezete, és nincsenek hosszú távú kapcsolatai konkrét üzleti csoportokkal, okkal várhatjuk a klientúra gyakorlatától való eltávolodást és a piaci mechanizmusokra való nagyobb támaszkodást. Magyarország globális gazdaságban betöltött pozíciója miatt azonban a kormány továbbra is a külföldi közvetlen befektetések (FDI) vonzására fog támaszkodni.

E tekintetben a Fideszhez képest egy Európa-orientáltabb megközelítésre számíthatunk, amely jelentős hangsúlyt fektetett a Magyarországra érkező külföldi befektetések forrásainak diverzifikálására. Beszédes példa erre Markus Söder bajor miniszterelnök és Magyar Péter találkozója, amelyen megerősítették Bajorország és Magyarország együttműködését az autóiparban. Bejelentették azt is, hogy lobbizni fognak a belső égésű motorokkal kapcsolatos kedvezőbb uniós szabályozásért.

A legjelentősebb változás tehát valószínűleg inkább a fejlődés irányát érinti, mint magát az alapul szolgáló gazdasági modellt. Már most látható, hogy a presztízsprojektek helyett a kormány az ország infrastruktúrájának fejlesztésére kíván összpontosítani, különös tekintettel a tömegközlekedésre.

A kormány jogállamisághoz való viszonyát illetően következtetéseket vonhatunk le a fent tárgyalt alkotmányos változásokból. Ugyanakkor joggal remélhetjük, hogy a kisebbségekkel való bánásmód javulni fog, és nem válnak a politikai kampányok közvetlen célpontjaivá, ahogyan az a Fidesz alatt történt. Egy fontos kivétel a migrációs politika. Ezen a területen Magyar és kormánya illeszkedik az európai főáram tágabb trendjébe, amely folyamatosan a szélsőjobboldalhoz köthető, korlátozóbb álláspontok felé tolódik el.

Magyar: kitart a Fidesz migrációs kurzusa mellett

Első nemzetközi sajtótájékoztatóján Magyar bejelentette, hogy Magyarország nem vesz részt az EU menekültáthelyezési rendszerében, hanem ehelyett a határbiztonság megerősítésével járul hozzá a migrációval kapcsolatos kihívások kezeléséhez. Miközben a kormány elkerülte a migránsok explicit dehumanizálását, amely a Fidesz retorikáját jellemezte, egyidejűleg szigorította a vendégmunkásokra vonatkozó szabályozást, és korlátozta a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatását.

„A magyar kormány alatt a folyamatos kampányolás nem ért véget. Azonban a társadalmi csoportok folyamatos, közvetlen megcélzása nélkül ez az első nyár hosszú idő óta, amikor az embereknek nem kell naponta politikával foglalkozniuk.”

A folyamatos kampányolás nem ért véget. Azonban a társadalmi csoportok folyamatos, közvetlen megcélzása nélkül ez az első nyár hosszú idő óta, amikor az embereknek nem kell naponta politikával foglalkozniuk – legalábbis nem azért, mert közvetlenül érintik őket a politikai kampányok. Ebben az értelemben úgy tűnik, hogy Magyarország az autoriter kapitalizmustól a kapitalizmus „hétköznapibb” formája felé mozdult el, ahol a politika az emberek életére gyakorolt ​​hatását elsősorban rendszerszintű mechanizmusokon keresztül közvetíti, mint például a szélsőséges hőség és a vízhiány.

Ez a helyzet azonban csak a következő válságig tartható fenn. Az előző kormányzat bizonyos társadalmi csoportok elleni támadásai és embertelenítő kampányai a válságkezelés egyik formájaként működtek. A jelenlegi jóakarat időszaka átmeneti, és végül véget ér, mivel még mindig kevés jel mutatkozik arra, hogy alapvetően megváltozna Magyarország globális gazdasági folyamatoknak való kitettsége.

Forrás: https://www.rosalux.de/en/news/id/55129/hungary-from-authoritarian-to-normal-capitalism 2026.08.17.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó