A kormányváltás utáni politikai vákuumban menetrendszerűen megjelent a nagytőke közvetlen érdekérvényesítő gépezete: a hangzatos, de tartalom nélküli „Restart Hungary” platform.
A kezdeményezés mögött felsorakozó nevek a magyarországi komprádor és tech-burzsoázia krémjét alkotják. Itt van a cápakapitánnyá avanzsált kockázati tőkés, Balogh „Petya”, a megszorítások egykori szociáldemokrata-technokrata pénzügyminisztere, Oszkó Péter, valamint a digitális kizsákmányolás helyi menedzserei, mint Sárospataki Albert és Tanács Zoltán. Ők azok, akik a „startup-ökoszisztéma szintlépéséről” és „public advocacy” (rozsdás anglicizmussal elfedett lobbitevékenységről) papolnak. A valóság azonban jóval prózaibb: a pénzemberek és spekulánsok zárt köre exkluzív csatornát épít ki az új Tisza-kormány asztalához, hogy a munkásosztály rovására érvényesítse osztályérdekeit.
A burzsoá retorika klasszikus mintáját követve a platform alapítói úgy tesznek, mintha a „nemzeti versenyképesség” és a „fenntartható növekedés” általános érdekeit képviselnék. Ez a legősibb ideológiai csel: a tőke magánérdekét egyetemes társadalmi érdekként beállítani. A valóságban mi szerepel a kívánságlistájukon? A külföldi működőtőke-szabályozás (FDI) fellazítása, adókedvezmények a spekulatív befektetéseknek és még több állami (azaz az adófizetők pénzéből finanszírozott) forrás becsatornázása a kockázati tőkealapokba.
A mostani a helyzet világos tankönyvi példája annak, hogyan működik a parlamenti demokrácia a későkapitalizmusban. A politikai elit cserélődhet, a Fidesz-oligarchiát felválthatja a Tisza Párt technokrata-neoliberális igazgatása, de a gazdasági bázis érintetlen marad. A „Restart Hungary” alapítói nem a rendszer megváltoztatásában érdekeltek, hanem abban, hogy a kizsákmányolás hatékonyságát növeljék az új politikai menedzsment alatt. A hagyományos kamarákat megkerülve, közvetlen nyomást akarnak gyakorolni a jogalkotásra, hogy minimalizálják a tőke kockázatait, míg a profitot privatizálják.
A tech-szektor romantizált világa – a rugalmas munkaidővel és babzsákfotelekkel csábító startupok mítosza – valójában a legdurvább prekarizáció terepe. Az itt dolgozó programozók, fejlesztők és alvállalkozók szakszervezeti védelem nélkül, a szellemi tulajdon kisajátításán alapuló gépezet fogaskerekei. Az, hogy a tőkések most „egyenrangú egyeztetési platformot” emlegetnek, merő illúzió: az asztalnál csak a milliárdos angyalbefektetőknek és a bankároknak jut hely, a dolgozóknak marad a megtermelt többletérték leadása.
A „Restart Hungary” nem Magyarország újraindítása, hanem a neoliberális tőkefelhalmozás szoftverfrissítése. A magyar dolgozóknak nincs okuk ünnepelni az innovációs elit helyezkedését. A valódi haladást nem a tőzsdére készülő startupok és a kockázati tőkések lobbicsoportjai hozzák el, hanem a termelőeszközök társadalmi ellenőrzése és a dolgozói önigazgatás. Mindaddig, amíg az „innovációt” a profitráta diktálja, a Restart Hungary csupán egy újabb eszköz a tőke diktatúrájának fenntartására.

Forrás: https://www.facebook.com/photo/?fbid=1450583120424218&set=a.185472646935278&locale=hu_HU