Az Új Egyenlőség podcast aktuális adásában az egészségügy helyzete és az új kormány előtt álló legfontosabb feladatok kerültek terítékre. A beszélgetés vendége Rékassy Balázs orvos és egészségügyi szakmenedzser volt, aki egyszerre látja a rendszer működését szakpolitikai és gyakorlati oldalról is. A középpontban az a kérdés állt: mit lehet rövid távon reálisan megváltoztatni egy olyan egészségügyi rendszerben, amely évek, sőt évtizedek óta forráshiánnyal, szervezési problémákkal és súlyos munkaerőhiánnyal küzd.

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy önmagában már fontos jelzés, hogy az egészségügy ismét kiemelt kormányzati prioritássá vált, és önálló tárcát kapott. Az első intézkedések ugyan inkább a nyitottságot és az átláthatóságot szolgálják – például a kórházi kommunikáció korlátozásainak feloldása –, de azt mutatják, hogy az új vezetés érzékeli a rendszer válságát, és kész szembenézni a valós problémákkal.

A legégetőbb kérdések közé tartozik a várólisták csökkentése. Rékassy Balázs szerint azonban nem létezik gyors csodaszer. Az ortopédiai műtétek esetében évek alatt felhalmozódott várakozások alakultak ki, miközben a finanszírozás nem ösztönzi eléggé az intézményeket a kapacitások bővítésére. Hasonló problémák figyelhetők meg a szakrendeléseknél és a diagnosztikai vizsgálatoknál is, ahol sok esetben hónapokat kell várni egy kardiológiai vizsgálatra, CT-re vagy MR-re. A háttérben egyszerre állnak finanszírozási korlátok, területi egyenlőtlenségek és a szakemberhiány.

A beszélgetés egyik fontos megállapítása, hogy a többletforrások önmagukban nem oldanak meg mindent. Az évente ígért plusz egészségügyi források jelentős részét várhatóan a szakdolgozói bérek emelésére és a kórházak adósságainak rendezésére kell fordítani. Ez szükséges ahhoz, hogy ismét vonzó pálya legyen az egészségügy, ugyanakkor kevés mozgásteret hagy más fejlesztésekre. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a rendszer átalakításához nemcsak pénzre, hanem átgondolt szervezési és ösztönzési reformokra is szükség van.

Szó esett a magán- és közellátás kapcsolatáról is. Bár rövid távon csábító megoldásnak tűnhet a magánszolgáltatók bevonása a várólisták ledolgozásába, hosszabb távon ez tovább gyengítheti az állami rendszert, ha a szakemberek egyre nagyobb arányban a magánszektor felé áramlanak. Ezért a vendég szerint elsősorban az állami intézmények működési feltételeit és motivációs rendszerét kell megerősíteni.

Az adás végén a beszélgetés az egészségügy egyik legnehezebb dilemmájára, az egyedi és rendkívül drága terápiák finanszírozására tért ki. A modern orvostudomány egyre több személyre szabott kezelést kínál, ezek azonban gyakran százmilliós vagy akár milliárdos nagyságrendű költséget jelentenek. Ilyenkor a döntéshozóknak azt kell mérlegelniük, hogy a rendelkezésre álló közpénzekből hogyan lehet a lehető legnagyobb egészségnyereséget biztosítani a társadalom számára. Ez egyszerre egészség-gazdaságtani, etikai és társadalompolitikai kérdés, amelyre nincsenek egyszerű válaszok.

A podcast legfontosabb üzenete, hogy az egészségügy megújítása nem néhány hónap alatt végrehajtható feladat. Az új kormány előtt álló kihívások egyszerre pénzügyiek, szervezésiek és szakpolitikaiak. A siker azon múlhat, hogy a rövid távú látványos eredmények mellett képes lesz-e olyan hosszú távú reformokat elindítani, amelyek javítják az ellátás minőségét, csökkentik a várakozási időket és erősítik az esélyegyenlőséget a magyar egészségügyben.

Címfotó: Pexels

(Érdemes elolvasni/meghallgatni még: https://ujegyenloseg.hu/a-brit-egeszsegugyi-rendszer-problemai-novekvo-egyenlotlenseg-szakemberhiany/ , hogy vilàgosabban làssuk, nem pusztán reformok kérdése, sokkal inkább a tőkés magántulajdonra berendezkedés a fő probléma - Balmix szerk.)