Alig több mint egy hét van hátra addig a napig, amelyhez a Tisza párt az egyik legkonkrétabb választási ígéretét kötötte: június 1-től jöhet a „vendégmunkásstop”, az újonnan érkező Európai Unión kívüli, nem magyar vendégmunkások magyarországi munkavállalásának felfüggesztése. Habár a nyakunkon az ígért határidő, az intézkedésről még mindig nagyon keveset tudunk, s az is könnyen belátható, hogy a mind a régi, mind az új kormánypárt által „gazdasági migránsnak” hívott munkaerőt a magyar gazdaság akkor fogja tudni nélkülözni, ha nagyon nagy részben újragondolja, újratervezi saját magát. Hogy pontosan kikre vonatkozhat az új vendégmunkástörvény, milyen lehetséges stratégiai pályákra állhat gazdaságunk az EU-n kívüli munkaerő nélkül, és jobb lehet-e a magyar dolgozóknak a „vendégmunkásstoptól”, arról Czirfusz Márton geográfust, a Periféria Központ munkatársát kérdeztük.
Mérce: A Tisza Párt a választási kampányban azt ígérte: „2026. június 1-től további intézkedésig megtiltjuk az Unión kívüli, nem magyar vendégmunkások tömeges behozatalát”. Mit gondolsz, hogyan fordítható majd le ez az ígéret a várakozások szerint legkésőbb két hét múlva hatályba lépő jogszabály szövegére, kikre vonatkozhat majd?
Czirfusz Márton: Meglátjuk, hogy mi lesz egészen pontosan a jogszabályba való átültetése ennek az állításnak. Egyelőre nagyon kevés konkrétumot ismerünk ezzel kapcsolatban, és nagyon sok mindent el lehet képzelni. Azt is, hogy kifejezetten csak a vendégmunkás jogcímen érkezők nem jöhetnek egy ideig. Lehet, hogy valami teljesen más kategória szerepel majd a törvényben. Nem is vagyok biztos abban, hogy aki ezt a mondást kitalálta, az tudja, hogy mi lesz ennek az ígéretnek a szakpolitikai lefordítása.
A „vendégmunkás” nem pusztán köznyelvi kifejezés, hanem jogi kategória is lett a 2023-as „új vendégmunkástörvénnyel”. A vendégmunkás eszerint olyan harmadik országbeli (tehát nem EU/EGT-s és nem svájci) állampolgár, aki meghatározott ideig Magyarországon dolgozhat munkavállalási céllal, de főszabály szerint nem tartós letelepedésre érkezik. A státusz időben korlátozott, és erősen kötődik a konkrét munkáltatóhoz, illetve munkakörhöz. Nem tartoznak ebbe a kategóriába például olyan nem EU-s munkavállalók, mint egy multinál dolgozó magasan képzett expat, egy mellékállásban dolgozó külföldi egyetemista vagy éppen egy menekültstátuszú személy.
A Tisza tervével kapcsolatos szkepszis mögött gyakran az a vélekedés áll, hogy a magyar gazdaságnak jelenlegi formájában muszáj a harmadik országbeli dolgozók foglalkoztatására támaszkodnia. Te e mögött a vélt igény mögött látsz valós kényszerítő hatásokat?
Látok, mert a főáramú közgazdaságtanban és a politikai palettán is konszenzus van arról, hogy gazdasági növekedés kell. Ha pedig gazdasági növekedést akarnak elérni, ahhoz emberek munkájára is szükség van. Mindeközben a magyarországi aktív korú népesség több tízezer fővel csökken évről évre. Ez egy olyan trend, ami a születésszámokat látva nem fog változni a közeljövőben: azok a gyerekek már megszülettek, akik a következő évtizedekben belépnek a munkaerőpiacra dolgozóként. Tehát kevesebb emberrel kellene növekvő gazdasági teljesítményt elérni.
Én úgy látom, hogy
eközben hiányoznak azok a szakpolitikai megoldások is, amelyek ugyanannyi vagy kevesebb emberrel több értéket állítanának elő. Így viszont ennek a képletnek – amennyiben gazdasági növekedést akarunk, de nem változik meg a gazdaság szerkezete – az az egyetlen megoldása, hogy valahonnan kellenek emberek, akik azt a többletet meg tudják termelni.
Honnan jöhet ez a többlet? Nem tudunk a semmiből hirtelen munkaképes korúakat keríteni, csak ha ők valahonnan az országon kívülről jönnek. Bár történetileg a határon túli magyarság volt a fő munkaerőtartalék, ez mára nagyrészt kifulladt. Így jött a képbe az elmúlt pár évben az, hogy az Európai Unión kívülről kezdtek el dolgozókat toborozni a magyarországi cégek.
A Tisza által belengetett lépés nyíltan is reagál arra a félelemre, hogy a harmadik országbeli munkások a magyar dolgozók megélése szerint elveszik az ő munkájukat, tehát védeni kell tőlük a hazai munkások pozícióit. Ez az aggodalom mennyiben összeegyeztethető azzal, amiről az előbb beszéltünk: hogy egyébként nincs munkaerő, aki elvégezne bizonyos feladatokat?
Valóban vannak olyan szektorok és olyan munkakörök, ahol egyszerűen hiányoznak azok a magyar dolgozók, akik ezeket a munkákat elvégeznék. Az, hogy az ételfutárok szinte teljesen lecserélődtek Budapesten az elmúlt öt évben, jó példa erre. Azok a magyar dolgozók, akik korábban futárkodtak mondjuk a Covid alatt, sok esetben találtak jobban fizető, jobb munkakörülményekkel jellemezhető állásokat.
A képzettséget nem igénylő szolgáltató feladatokban – például takarítási tevékenység, karbantartás – ugyan jelenleg még elég sok magyar állampolgárságú dolgozó van, de én arra számítok, hogy ezekben is növekedni fog a külföldi dolgozók aránya. Igaz lehet ez a mezőgazdasági idény-, illetve szezonális munkára is. Más európai országokban szintén gyakori, hogy ezeket a munkákat nagyobb számban EU-n kívüli országokból származók látják el.
A gyárakban dolgozó magyar munkavállalók egy része ugyancsak tapasztalhatta azt, hogy külföldieket toboroztak a munkakörükbe. Így felmerülhetett bennük, hogy ezáltal nem fog-e megszűnni az ő munkahelyük, nem fogják-e lecserélni őket külföldi dolgozókra.
(A fotó illusztráció) Dolgozók védõmaszkban a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. kecskeméti gyárában 2020. május 7-én. A gyárban több mint 120 higiéniai- és védõintézkedést vezettek be a termelés újraindítása elõtt. A több hetes leállás után április 28-án elindított termelés során fokozatosan térnek vissza a normális mûködéshez. MTI/Ujvári Sándor
Az, hogy ez a munkaerőpiaci cserefolyamat így alakult, azon múlt, hogy a magyar dolgozók találtak jobban fizető, biztonságosabbnak tekinthető munkákat, vagy inkább azon, hogy a vállalatok azt gondolhatták, hogy a vendégmunkásokat „gazdaságosabban” tudják alkalmazni ugyanabban a munkakörben?
Szerintem szektortól és vállalattól függően mindkét hatás érvényesülhetett. De harmadik tényezőként elképzelhető az is, hogy egyszerűen a vállalat bővítésbe kezdett, amihez viszont már nem volt elegendő elérhető hazai dolgozó.
Az valószínűleg nem igaz, hogy a magyar dolgozók esetleges lecserélésével a bérköltségeken a cégek spórolni tudnának.
Annak viszonylag magasak a költségei, hogy idehozzanak távolról embereket, akiket ugyanúgy be kell tanítani, sőt a betanítási folyamat akár lassabb is, mint a magyar dolgozók esetében. Ráadásul Sokszor több juttatást kapnak ezek a külföldi dolgozók, például ingyenes lakhatást.
Viszont mivel ők kiszolgáltatottabb munkajogi helyzetben vannak magyaroknál, ezért azzal kevésbé kell számolni, hogy két hét múlva lemorzsolódnak. A magyar dolgozó ugyanis könnyebben vált munkahelyet. Ezentúl a külföldi dolgozó megbízhatóbban ott lesz a munkahelyén, hiszen nem kell egy családtag betegsége esetén vagy hasonló dolgok miatt otthon maradnia.
Bár a havi költségeit nézve egy vállalatnak többe kerül egy külföldi dolgozó, ha az összköltséget nézzük, akkor lehet, hogy jobban jár a külföldi munkással, mert biztosabb lehet abban, hogy utóbbi megbízhatóan rendelkezésre fog állni.
Ide kapcsolódó, szintén nagy népszerűségnek örvendő érv a harmadik országbeli dolgozók beáramlásának megállítása mellett, hogy ők „letörik” a béreket, így végül a magyar munkások is kevesebbet visznek haza. Kollégád, Bodor Krisztofer 2024-ben megjelent, vendégmunkásokról szóló tanulmánya amellett érvel, hogy ennek az állításnak az igazságtartalma nem egyértelmű: ő azt írja, „A bérekre gyakorolt hatásokat illetően a helyzet tisztázatlan. A szakszervezetek szerint a külföldi munkavállalók jelenléte hosszú távon fékezi a bérnövekedést, míg a munkaerő-kölcsönzők szerint a magyar béreket keveslő külföldi dolgozók akár béremelésre is késztethetik a munkáltatókat, főleg, ha Magyarország egyre kevésbé válik vonzó célországgá, de a munkaerőigény továbbra is magas marad.”
Nehéz erre válaszolni. Bodor Krisztofer tanulmányában fontos meglátás, hogy a külföldi dolgozók bevételmaximalizáló stratégiával vannak itt, mint általában bármelyik külföldi dolgozó bármelyik országban – tehát szeretnének minél rövidebb idő alatt minél több pénzt megkeresni. Ezt a magyar dolgozó megélheti úgy, hogy ő kevesebbet keres, mert a hó végén tényleg kevesebbet utalnak a bankszámlájára, de közben az a külföldi dolgozó több munkaórát is dolgozott a magyarnál.
Jogszabályilag ugyanannyi bért fizetnek a külföldi és a nem külföldi dolgozónak, a kölcsönzöttnek és a nem kölcsönzöttnek is. Ebben nem lehetnek különbségek, kutatóként nem is nagyon hallottuk, hogy a cégek kijátszanák ezt a szabályt.
Az elképzelhető, hogy bizonyos vállalatokban vagy bizonyos munkahelyeken fékezi a bérnövekedést a külföldi dolgozók jelenléte, mert egyszerűen a munkaerő-kínálat nagyobb, tehát többen vannak, akik potenciálisan a vállalatnál dolgoznának, akár alacsonyabb bérért is, így kevésbé tudják a dolgozók kikényszeríteni a bérnövekedést.
Arról, hogy a munkaerőkölcsönzés szabályainak lazítása hogyan függ össze a sztrájkjog korlátozásával és a bérharc csillapításával itt írtunk bővebben.
Viszont van egy másik összetevő is, amelyet szerintem fontos kiemelni.
Helyben, helyi munkaerőpiacokon a vállalatok egymással is versenyeznek a dolgozókért. Szóval sokszor tapasztalható egy bérnövekedési spirál is, amelyben egymásra licitálnak a vállalatok a hasonló munkakörökben dolgozóknál.
Erre voltak korábban példák: Kecskeméten a Mercedes-beruházás megjelenésekor elindult egy bérnövekedési egymásra licitálás, és hallottam olyan véleményeket, hogy Debrecenben is valami hasonló történt, történik ezekben az években.
Szóval, szigorú „bérletörő” hatás biztosan nincs, legalábbis amely abból eredne, hogy a nagy multinacionális vállalatok sokkal kevesebbet költenének bérekre csak azért, mert külföldi dolgozók jelentek meg a vállalatnál. Én ezt kicsit differenciáltabban látom.
Az még kérdés lehet, hogy a munkakörülmények romlanak-e mindenki számára azáltal, hogy „jobban fegyelmezhető”, rosszabb strukturális helyzetben lévő külföldi dolgozókat alkalmaznak nagyobb arányban.
Ez mondjuk gyengítheti azt, hogy a munkakörülmények javítása terén mit tudnak elérni dolgozók, de itt is valószínű, hogy nagyon nagy különbségek vannak az egyes vállalatok között.
A pillanatnyi helyzet alapján, tehát anélkül, hogy ismernénk az új gazdasági stratégiát, el tudsz-e képzelni bármilyen gazdasági racionalitást a „vendégmunkásstop” mögött azon túl, hogy népszerűségnövelő politikai döntés látunk?
Szerintem a „vendégmunkásstop” a korábban tárgyalt félelmekre, helyben meglévő percepciókra reagál. Ezt gondolom a mögötte húzódó racionalitásnak, mintsem hogy valamilyen nagyobb gazdasági érdekről lenne szó, amelyet ez a lépés szolgálna.
Nehéz észszerűséget látni ebben a lépésben, mert a kissé növekvő munkanélküliség ellenére sem állnak sorban a magyar dolgozók az érintett szektorokban, inkább továbbra is a munkaerőhiányos helyzetek jellemzők: nehéz szakképzett dolgozókat találni, és betanított munkákra is nehéz embereket találni a gyárakba.
Ha megnézzük a legfrissebb adatokat, akkor 2026. január 1-jén kevesebb harmadik országbeli dolgozó volt már Magyarországon, mint egy évvel korábban: 2025. január elsején 101 ezer fő volt a számuk, míg 2026. január 1-jén 95 ezer fő. Azt is tudjuk, hogy a tavalyi vendégmunkáskvótát (a vendégmunkás-tartózkodási engedélyek miniszteri rendeletben történő maximálása – a szerk.), ami 35 ezer fő volt, nem merítették ki. Ebből is azt érzékelem, hogy megállt az elmúlt évek nagy felfutása, ami a harmadik országbeli vendégmunkások beáramlását illeti.
Czirfusz Márton. Fotó: Bogatin Bence
Ha a munkanélküliség még nem is lépte az 5 százalékot, de tízéves relatív csúcsra futott. A feldolgozóipar stagnál. Ilyen körülmények között mennyire „bátor” vállalás a Tisza részéről azt mondani, hogy felfüggesztik a gazdaság működéséhez egyébként jelenleg szükséges munkaerő további beáramlását?
Bátor is, meg nem is, mert az látszik, hogy bár lassult az EU-n kívüli vendégmunkások beáramlása a csökkenő kereslet miatt, de az biztos, hogy továbbra is igény lesz a foglalkoztatásukra. Legalábbis szerintem rövid távon a külföldi dolgozókkal lehet megoldani hiányhelyzeteket a munkaerőpiac bizonyos részeiben, akár bizonyos ágazatokban vagy bizonyos városokban, adott vállalatoknál, esetleg a közszféra egyes területein.
Azt persze előremutatónak látnám, hogy legyenek olyan foglalkoztatáspolitikai eszközök, amelyek a jelenleg nem vagy kisebb óraszámban dolgozó, vagy nem a képzettségének megfelelő helyeken dolgozó embereket aktivizálni tudják, átképezzék. De ezek az aktív munkaerőpiaci eszközök és programok nem fogják egy-két éven belül megoldani a hiányhelyzeteket.
Rövid távon szerintem nagyon sok helyen egyszerűen nem is lehetne megoldani a munkaerőhiányt, vagy csak azon az áron, hogy mondjuk bizonyos vállalatok megszüntetik a termelésüket, amit meg a gazdaságpolitika nem akar. Mert közben a gazdaság beindítása az egyik prioritás, ez az új gazdasági miniszter, Kapitány István megszólalásaiból is látszik.
Az új EU-n kívüli nem magyar dolgozók beengedésének felfüggesztése mellett szerepel a „további intézkedésig” szókapcsolat. Anélkül, hogy ismernénk az ezzel kapcsolatos kormányzati elképzeléseket, te mit gondolsz, hogyan tölthető fel tartalommal ez a bizonyos további intézkedés?
Megpróbálok vázolni néhány általam elképzelhetőnek tartott forgatókönyvet.
Az egyik az, hogy a migrációs jogszabályokat és jogcímeket átalakítják. Tehát mondjuk a „vendégmunkás” jogcím helyett, ami életbe lépett 2024. január 1-től, lesz valami más. Végig kellene gondolni, hogy ki milyen módon jöhet be Magyarországra dolgozni, hogyan telepedhet majd le később, hogyan kaphat később állampolgárságot. Ez a „további intézkedésekig stop” jelentheti tehát a bevándorlási jogcímeket tartalmazó jogszabálynak az újraalkotását, amire szükség is van.
A másik, amelyről szintén szó volt a Tisza-programban, a külföldön élő magyarok hazacsábítása. Ez lehet egy „további intézkedés”, egy új foglalkoztatáspolitikai eszköz, amely megpróbál a fent említett hiányhelyzetekre reagálni. Szerintem a külföldön levő magyarok hazacsábításával jó, ha foglalkozik egy kormány, és bizonyos szektorokban, munkakörökben megoldásokat jelenthet, másokban meg valószínűleg nem. Sok múlik azon, hogy az informatikus jön haza, vagy a gyári munkás? Ha utóbbi, akkor itthon is szeretne-e egyébként gyári munkás lenni? Vagy ha egy tanárról beszélünk, aki külföldre ment, és ott gyári munkát végzett, de ha visszajön, akkor már nem gyári munkás szeretne lenni, hanem újra tanár.
A harmadik lehetőség a fent említett kvóta újragondolása, hogy az állam nemcsak a jogcímeket szabályozza, hanem azt is, hogy milyen munkakörökben hányan jöhetnek be új engedéllyel egy évben. Ehhez is szerintem teljesen legitim hozzányúlni, végig lehet nézni, hogy melyik szektorokban működött ez a kvóta jól, melyik szektorokban nem.
A negyedik az, amiről beszéltem már: a kormány foglalkozhat azzal, hogy a magyar állampolgárságú dolgozók legyenek átképezve, szerezzenek szakmákat.
Egy integrációs forgatókönyvet is el tudnék képzelni: a vendégmunkás jogcím helyett – ami jelenleg azt jelenti, hogy rövid ideig idejön valaki, dolgozik 2+1 évet, majd hazaküldjük – olyan modellt vezethetnénk be, amellyel nem az a célunk, hogy a külföldi dolgozó hazamenjen, hanem az, hogy ha ő egyébként Magyarországon képzelné el a jövőjét hosszú távon, akkor teremtsük meg neki a lehetőséget, hogy nyelvet tanuljon, meg később majd magyar állampolgár lehessen, vagy nagyobb komplikációk nélkül családot alapíthasson Magyarországon.
Az utóbbi tíz évben egyre jellemzőbbé vált, hogy Magyarországon tanul nagyon sok harmadik országbeli külföldi a felsőoktatásban, akiket ugyan a magyar állam ösztöndíján képzünk, de aztán hazaküldjük őket. Szerintem lehetne része a gazdaságstratégiának az is, hogy addig rendben van, hogy ezek az emberek „hídfőállásokként” működnek majd az anyaországukban, ami Magyarország gazdasági kapcsolatait tudja bővíteni, de egy részükre nagy szükség lenne Magyarországon is. Itt éltek 3-5 évet, elkezdtek nyelvet tanulni, az orvosoktól a mérnökökön át az informatikusokig egy részüket a magyar gazdaság tárt karokkal várhatná.
(A fotó illusztráció) Dolgozók a Hydro Extrusion Hungary Kft. székesfehérvári üzemében a cég beruházásáról tartott sajtótájékoztató napján, 2021. december 14-én. A Hydro 32 milliárd forintból épít új, 90 ezer tonnás öntödét Székesfehérváron, amelyhez a kormány 2,6 milliárd forint vissza nem térítendõ támogatást nyújt. A beruházás hetven új munkahelyet hoz létre. MTI/Vasvári Tamás
Ahogyan az imént is szóba került, a Fidesz nem is olyan régen alkotott egy, a vándormunkások kiszolgáltatottságát nagyban növelő, őket jogi értelemben borzasztóan bizonytalan és ellentmondásos helyzetbe hozó törvényt. A Tisza intézkedésének milyen tanulságokat kellene levonnia politikai és gazdasági értelemben a 2024 óta hatályban levő „új vendégmunkástörvény” tapasztalataiból?
Ilyenkor mindig az a kérdés, hogy csinálnak-e egy teljesen új jogszabályt, vagy a meglévőt „foltozzák”. Szerintem mind a kettő járható út lehet. Azt tartanám nagyon fontosnak, hogy ne a minisztériumon belül, zárt ajtók mögött történjen ennek a jogszabálynak a megalkotása. A legutóbbi törvényalkotási folyamat során először benyújtottak valamit, aztán visszavonták, amikor rájöttek, hogy az így nem működik, majd ezután megint a zárt ajtók mögött alkottak egy újat, amely 2024. január 1-jén hatályba lépett.
Fontos tanulság, hogy a kiszámíthatatlan jogszabályalkotást el kéne kerülni.
Ebből fakadóan viszont több idő kellhet, mire az egyeztetések végigfutnak a migrációs szakértőktől a kölcsönző cégeken át, a külföldi nagykövetségekig. Azokkal az országokkal is érdemes szerintem egyeztetni, akik nagyszámban küldtek az elmúlt években Magyarországra dolgozókat.
A vendégmunkásstopnál gyakori érv, hogy a magyar dolgozók védelmében fog történni. Segít-e bármit valójában a magyar dolgozókon egy ilyen lépés? Ha nem, akkor mi jelentene valódi segítséget az ő számukra?
Én attól is tartok, hogy ha tényleg lesz vendégmunkástop, akkor
lehetnek olyan munkahelyek, ahol a magyar dolgozóknak lesz rosszabb valójában, ha ugyanannyi munkát kell kevesebb dolgozóval megoldani.
Elképzelhető azonban az is, hogy lesznek olyan helyek, ahol munkához jutnak azok a magyarok, akik eddig nem kaptak lehetőséget, mert ott volt elég kölcsönözött dolgozó, akiknek viszont a közeljövőben lejár a tartózkodási engedélyük, és visszamennek az anyaországukba.
Bár a foglalkoztatáspolitikáért felelős Kátai-Németh Vilmos miniszterjelölti meghallgatásán hosszan beszélt a magyar dolgozók jogainak bővítésének szükségességéről, mégis mintha a „vendégmunkásstop” lenne az egyetlen nagyon konkrét, kézzelfogható, határidőhöz is kötött ígéret, amelyet a munkásoknak tett az új kormány. Szerinted elképzelhető, hogy a Tisza kormányzása alatt – legalábbis rövid távon – be kell érnie ennyivel a magyar munkavállalóknak?
Ez egy gyors beavatkozás, amellyel azt akarják megmutatni a választóknak, hogy itt van egy kompetens kormány, aki hamar tud cselekedni. Utólag fogjuk látni, hogy mennyit hoz és mennyit visz ez az intézkedés. Később derül majd csak ki, hogy hányan lesznek azok, akiknek a munkakörülményeiket rontotta a lépés, mert mondjuk többet kell túlórázniuk. Vagy éppen hányan vélekednek úgy, hogy hú, de jó, végre nem kell külföldiekkel együtt dolgoznom, és nem veszik el a munkámat. Nehéz megbecsülni, hogy melyik hatás lesz az erősebb.
A TISZA-programban nagyon sok szakterületen nagyon sokféle ígéret volt. Szerepelt köztük a Munka törvénykönyvének az újraírása is, ami megint csak nagyon sok mindent jelenthet.
Én azért nagyon remélem, hogy a foglalkoztatáspolitikai beavatkozások nem a vendégmunkásstopban fognak kimerülni.
Egyelőre nem látjuk még, hogy melyek a rövid távú célok, amelyeket még ebben a ciklusban meg kívánnak valósítani.
Függetlenül attól, hogy milyen szabályozás születik június 1-jéig, szerencsére azt kimondhatjuk, hogy itt az újonnan érkező dolgozók beáramlásának a felfüggesztésről van szó, nem pedig az itt lévők kitoloncolásáról. Milyen teendői vannak az új kormánynak a már itt lévő – és még évekig engedéllyel itt tartózkodó – vendégmunkások helyzetével?
A kiszolgáltatottságuk csökkentése mindenképpen feladat.
Az, hogy az ittlétük a foglalkoztatójukhoz van kötve, szerintem nagyon rossz: a munkahely- vagy foglalkoztatóváltásuk lényegében ki van zárva. És mivel nagyon sokan kölcsönző cégeken keresztül jönnek, a megélhetésüknek más területei is a munkaszerződésükhöz van kötve, tehát a lakhatáshoz és egyéb szolgáltatásokhoz való hozzáférésük is.
⚠️Ebben a hónapban is 1 millió forintot szeretnénk összegyűjteni.
💜És májusban még legalább 30 havi támogatót keresünk, leszel te az egyikük?
💚Köszönjük, ha beszállsz te is, hogy fenntarthatóbb legyen a Mérce!
