Walter Richárdot egy nemzetközi humanitárius flotta egyetlen magyar tagjaként rabolta el az izraeli hadsereg, a magyar államtól – némely társától eltérően – elmondása szerint semmilyen segítséget nem kapott. Ezt követően a Mércének adott elsőként interjút, melynek első részében a flottilla missziójáról és az izraeli haditengerészet közbeavatkozásáról mesélt. Az alábbi szövegben az izraeli börtönhajó magánzárkájában töltött 30 óráról, az ellene és társai ellen elkövetett erőszakról beszél. Arról is szó esik, miként segítette a görög partiőrség Izrael misszióját, és vajon lehet-e reménykedni a nemzetközi jogi intézményekben, ha Izraelről van szó.
Mi történt a börtönhajón onnantól, hogy begyűjtöttek, odáig, hogy kiraktak titeket?
Folyamatos mozgatások. Átraknak a börtönhajóra, letérdeltetnek, földhöz nyomnak, bántalmaznak. Felveszik az adatainkat, nem válaszolunk, bántalmaznak, majd beraknak egy közös térbe. Ott folyamatos megfigyelés alatt tartottak, és folyamatos, egyoldalú kommunikáció zajlott az IOF részéről felénk, hogy mit tegyünk, mit ne tegyünk. Például kussoljunk, takarodjunk be a konténerekbe, ahol egyébként akarták, hogy aludjunk. Megint csak, terroristákkal nem tárgyalunk. Hogyha valami olyat akarnak, ami nekünk nem érdekünk, akkor nem tesszük meg. Nem voltam hajlandó bemenni azokba a konténerekbe. És kifejeztük nemtetszésünket azzal szemben, hogyan bánnak velünk – tettem is azért, hogy mint közösség egyként tudjunk reagálni.
Először csak a hajó fölső fedélzetéről, hangosbeszélőben ordibáltak hozzánk, míg folyamatosan fegyvert tartottak felénk. Aztán később ránk törték az ajtót, és egy osztag a bajtársainkat falhoz szorította, engem pedig 3-4 katona mozgásképtelenné tett. Összekötöztek és kivittek a közös térből. Én voltam az első, akit magánzárkába raktak.
Onnantól kezdve, hogy elvittek a többiektől, masszív ütlegelések értek, mind puskatussal, mind ököllel. A fejemet a konténerfalba verték, sokszorosan megsérültem. Nem reagáltam, mégis erőszakosan léptek fel velem szemben.
A földhöz vágva, földön végighúzva vonszoltak el a magáncellába. Szeretném, hogy értsük meg, hogyan működik az IOF. Amikor elfogtak, a vacsorámat fejeztem be, a kávémat, cigimet fogyasztottam éppen. Mezítláb, egy darab nadrágban, egy darab pólóban raktak fel először a motorcsónakra és aztán a börtönhajóra. Majd látván az öltözékemet egy olyan magáncellába zártak, ahova egy központilag 16 Celsius-fokra állított légkondicionálót irányítottak.
Nem volt a szobában se takaró, se semmi, ami ettől a 16 foktól megvédhetett volna. Amikor már láttam, hogy itt nem egy-két órát fogok tölteni, akkor építettem magamnak egy kis bunkert a magánzárka matracaiból, amivel valamennyire meg tudtam tartani a hőt. El tudtam zárni, hogy hol jön be a hideg levegő, kicsit elirányítani, hogy ne felém jöjjön a hideg. Megtettem, amit tudtam.
A magáncellában hétszer törték rám az ajtót. Egyszer, amikor az adataimat vették fel, egyszer a végén, amikor kiszállítottak a görög hajóra. Kétszer ételt hoztak be minimális mennyiségben, amit én – terroristákkal nem tárgyalunk – visszautasítottam. Három alkalommal pedig azért, hogy lerángassanak az ágyról, földhöz vágjanak, ott tartsanak kicsit, majd elmenjenek. A bunkert minden egyes alkalommal elbontották.
A nemzetközi flotta elrablását sokan újabb határátlépésként értékelik Izrael részéről. Mit gondolsz, mi a fő oka annak, hogy Izrael sorra olyan módon sérti meg a nemzetközi jogot, amit korábban nehéz volt elképzelni?
Menjünk egy kicsit időben vissza. A II. világháború után a NATO, valamint az ENSZ létrehozása részben a zsidóság és az elnyomott kisebbségek ellen elkövetett emberiségellenes bűntettekre adott válaszlépés volt. Annak a világrendnek a létrehozása, amelynek mind az Egyesült Államok, mind Izrael mozgatórugói, utóbbi pedig ennek a világrendnek a védőbástyája Nyugat-Ázsiában.
A kapcsolatok Izraellel nagyon erősek. Az brit és német belföldi különleges erők és az IOF között nagyon szoros az együttműködés. A gazdasági kapcsolatok is meghatározóak – és itt nemcsak elsődleges gazdasági kapcsolatokról beszélünk, hanem arról, hogy milyen szinten tudták beágyazni magukat a technológiai környezetbe. A legfontosabbak talán a mesterséges intelligenciával, drónokkal, technológiai hadviseléssel foglalkozó izraeli cégek. Ezeket a kapcsolatokat a cionista entitás attól függően használja, hogy hogyan emelik fel az egyes országok népei aktuálisan a hangjukat a népirtással, az emberiségellenes bűnökkel szemben.
Ebből fakad az is, hogy a cionisták megtehetik, hogy civileket illegálisan, nemzetközi vizeken elfogjanak, bántalmazzanak, kínozzanak, és hogy a kormányok ezt engedik. A 2023. október 7-i támadás óta a cionisták azonnali támogatást akarnak a szövetségeseik részéről, de ezek a támogatások Palesztina további elfoglalását szolgálják.
A Sumud Flottilla 2026. április 12-én Barcelonában. Fotó: Wikipedia / Aniol
Milyen reakciók érkeztek a magyar államtól az elrablásotokra?
A görögországi magyar konzul az óriási nyomás hatására elkezdett a folyamattal foglalkozni. Próbált engem biztosítani arról, hogy támogat. De még csak információja se volt arról, hogy pontosan mi történik velünk.
Nagy volt a különbség a magyar képviselet meg más országok képviseletei között. Voltak országok, akik egész csoportokat mozgósítottak, hogy megtalálják az állampolgáraikat, diplomáciai, pénzügyi segítséget nyújtottak. Nem tudom, hogyan kellene egy konzulátusnak ilyen helyzetben egy magyar állampolgárt támogatnia. Mindenesetre a támogatásból semmit nem érzékeltem.
Nem tudom, hogy ez milyen összefüggésben áll a különböző országok bűnrészességével, a cionista entitáshoz fűződő kapcsolatukkal, de különböző szinteken próbáltak foglalkozni az állampolgáraikkal. A bajtársaim meséltek, volt olyan tapasztalat, amire már azt mondtam, hogy ha velem bánnának így, akkor érezném a támogatást.
Mi történt, amikor átadtak a görögöknek?
A görög hajón tudtam először felemelni a tekintetemet. Láttam, hogy a testvéreim vesznek körül, figyeltük, hogy ki a következő ellenség? Most éppen ki tart fogva minket? Felnézek, a görög partiőrség jelvényét látom. Számomra ez csodálatos érzés volt, „jaj de jó, de hát ezen nem az van írva, hogy izraeli haditengerészet”. Nem tudtam, hogy közben mi történik a színfalak mögött, hogy a görögök két társunk leválasztásán dolgoznak. Már a nulladik pillanattól egyértelmű volt, hogy Szaif Abukesek és Thiago Avila sokszorosan támadva vannak.
A görög partiőrség nem tudta egyszerre kimenekíteni az egész legénységünket a hajók mérete miatt. Végül talán 3-4 részletben sikerült, de Szaif Abukesek és Thiago Avila a börtönhajón maradt. Nagyon fontos volt számunkra, hogy a lehető leghamarabb kimentsük őket is. A bajtársaink visszaszálltak az izraeli börtönhajóra, azt biztosítandó, hogy Thiagót és Szaifot is kiszabadítsuk. Tulajdonképpen túsztárgyalások kezdődtek, addig nem akartunk sehova menni, ameddig őket nem engedik át a görög partiőrségnek. Mint a nemzetközi hírekből tudjuk, ez végül nem történt meg.
A cinkosságnak különböző szintjei vannak.
A görögök aktívan részt vettek az elrablásunkban, legalábbis az utómunkában. Onnantól kezdve, hogy kiraktak a szárazföldre, a görög hatóságok bűnelkövetőként, túszként tartottak minket.
Abban, hogyan tartanak a lehető legtávolabb a hajóinktól, az izraeli börtönhajótól és a nyilvánosságtól is. A lehető legutolsó pillanatban adták vissza az útleveleinket, és csak minimális orvosi ellátásban és támogatásban részesültünk. Amikor sikerült végre majdnem mindenkit kimenekíteni, partra szállítani, a legénységnek összesen három, nagyjából fél-egy perces telefonhívást biztosítottak.
Ezután nem egy megfelelően felkészített kórházba vittek minket, hanem egy rendelőintézetbe, Szítiába. Amikor az orvosi ellátásunkat sikerült valamilyen szinten megoldani, visszaraktak egy olyan buszra, amelyről útközben nem tudtunk leszállni. Ott adták vissza az útleveleinket, és így juttattak el minket Heraklionba, Kréta fővárosába. Egyébként azt gyanítom, hogy nemcsak görög katonák és görög rendőrök mozgattak minket, hanem ott voltak az izraeli hadsereg és titkosszolgálat tagjai is.
Szítiában viszont már jöttek hozzánk a görög bajtársak. A cipőm Szítiából van. A nadrágom, a zoknim, az alsógatyám, az övem, a pólóm Heraklionból van, egy foglaltházból. Az ételt, amit kaptunk, az ottani bajtársak készítették egészen addig, ameddig mi nem voltunk képesek arra, hogy ételt csináljunk magunknak.
Fontos megkülönböztetni az embereket és a kormányokat. A görög nép közül, akivel találkoztunk és aki tudta, hogy mi a flottilláról jövünk, hogy Palesztina felé tartunk, száz százalékosan támogatott minket. Amikor végre Heraklionba értünk, otthon éreztem magam. Mindent megtettek, hogy megnyugodhassunk, hogy otthon lehessünk. A görög emberek, nem a kormány és a rendőrség.
Thiago Avila és Szaif Abukesek továbbra is fogságban van. Róluk mit kell tudni? (A két férfit az interjú felvétele óta, május 10-én elengedték – a szerk.)
Szaif palesztin származású, még mindig rendelkezik palesztin okmányokkal, emellett egyébként spanyol és svéd állampolgár is. Thiago Avila brazil állampolgár. Azt a minimumnak tartom, hogy az országok, amelyeknek az állampolgárai illegálisan, jogellenesen az elfoglalt Palesztina területén vannak izraeli börtönökben, minden tőlük telhetőt tegyenek meg azért, hogy Thiago és Szaif ki tudjanak onnan szabadulni.
Ami velem történt, biztos vagyok benne, hogy összehasonlíthatatlan azzal a fizikális és lelki bántalmazással, amit ez a két bajtársunk azóta is átél. Az pedig, ami velük kettejükkel történik, össze sem vethető azzal, ami a nagyjából 10 ezer, izraeli börtönökben fogvatartott palesztin tússzal történik. Többek között rájuk szabtak egy, az elmúlt időszakban elfogadott törvényt, mely alapján palesztinokat ki is lehet végezni, ha terroristának ítélik őket. És látjuk, hogy a palesztin emberek Palesztinában, Gázában, Ciszjordániában, Kelet-Jeruzsálemben mit élnek át generációk óta. A sumud, a kitartás ebből jön. Én most egy részét meg tudtam tapasztalni annak, hogy mit élnek át ezek az emberek. Ez nem töri meg az elhivatottságukat. Ettől csak elhivatottabbak lesznek.
Thiago Avila (balra) és Szaif Abukesek (jobbra). Részlet a Global Sumud Flotilla posztjából. Forrás: Facebook / Global Sumud Flotilla
Mit gondolsz, mi a cél társaitok fogvatartásával?
A flottilla koordinációjának a megnehezítése, illetve, hogy megmutassák a civileknek, az embereknek, hogy soha senki ne próbálkozzon a blokád áttörésével, mert ez fog vele is történni. Senkinek ne jusson eszébe, hogy aktívan tegyen az elnyomás ellen.
Ennek fényében mi a Sumud jövője, akár az elkövetkezendő években, évtizedekben?
Nagyon remélem, hogy a világ bűnrészes kormányai, főleg az európaiak megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy nekünk ne kelljen az életünket kockáztatnunk a blokád áttöréséért és Gáza felszabadításáért.
De ha ez nem történik meg, akkor megyünk újra és újra és újra, egészen addig, amíg sikerrel nem járunk. Szóval, hogyha ezt az ottani illetékesek látják és hallják, nem lehet minket megállítani.
A görögdinnye a palesztin ellenállás egyik szimbóluma. Ahogyan mondani szokás, azt hitték, hogy össze lehet törni a görögdinnyét, de csak szétszórták a magjait, és újabb és újabb hajtások, újabb és újabb görögdinnyék lesznek belőle. Egyre többen leszünk palesztinok. Mind tapasztalásunkban, mind elhivatottságunkban.
Ha elég messze is vagyunk, szerinted mit tehetünk mi kelet-európaiak, magyarok annak érdekében, hogy a palesztinok újra gyakorolhassák az önrendelkezésüket, szabadon élhessenek?
Először is próbáljunk értesülni arról, hogy valójában mi történik Gázában, Ciszjordániában, a már elfoglalt Palesztina területén. És mivel jár a kétszintű állampolgárság. A hasbara propagandagépezet generációkon keresztül írta át a valóságot. E szerint „Izrael az egyetlen demokratikus, kisebbségeket támogató nyugat-európai jellegű entitás a Közel-Keleten”.
Amikor megértettük, hogy mi történik ott, emberként emeljük fel a hangunk. Az emberiségellenes bűnök ellen, a népirtás, az elnyomás ellen, és nemcsak Palesztinában, hanem a világ minden táján.
Menjünk ki az utcára, hallassuk a hangunk. Gyakoroljunk nyomást a kormányokra: vágják el, szüntessék meg minden kapcsolatukat a cionista entitással, vagy legalább tegyenek aktívan azért, hogy minimum az emberiségellenes bűnöknek gátat szabjanak.
Az apartheidben és népirtásban cinkos cégeket bojkottálni kell. Azzal, hogy valaki elmegy egy Carrefourba, Zara ruhát vesz, támogatja a népirtást. Tudatosítanunk kell, hogy mi ez a rendszer, másrészt pedig hogy ez ellen tennünk kell. Minimum annyit, hogy nem fogok többé McDonald’s-ból fogyasztani, nem csak a saját egészségem, hanem mások egészsége, túlélése érdekében sem.
A következő lépés számomra az volt, hogy „jó, hát ez sem elég”, úgyhogy közvetlen akciókat kell végrehajtani az aktívan részt vevő cégek, kormányok, a barcelonai cionista konzulátus, ottani izraeli cégek ellen. És amikor láttam, hogy ez sem elégséges, hát akkor menjünk Gázába. Hogyan tudok Gázába eljutni? Így.
Mindenkit kérek arra, hogy találja meg a saját belépési szintjét, és tegyen meg minden tőle telhetőt azért, hogy először is véget vessünk egy népirtásnak, utána pedig véget vessünk egy megszálló apartheid rendszernek.
Izraelt következetesen cionista entitásnak nevezed. Ezt mivel indokolnád?
Ennek részben vallási oka van. A legutolsó templom lerombolása után akkor tud az új templom, az új szövetségi központ létrejönni a zsidóság és Isten között, amikor eljön a Messiás. Tudtommal David Ben Gurion még nem a Messiás volt. Angliában és az Egyesült Államokban van egy nagyon erős, ortodox zsidó vallási hátterű anticionista mozgalom, aminek ez a megközelítése.
Vannak önmagukat palesztinnak nevező zsidó vallású emberek, akiknek a családjai a templom lerombolása után is éltek Palesztinában. Ezek a zsidó családok is elmenekültek a cionista invázió idején, ’46-tól követően. Ők akkor hajlandóak visszamenni a szülőföldjükre vagy a nagyszüleik szülőföldjére, amikor Palesztina fölött újra a palesztin nép rendelkezik.
Izrael állam létezését akkor sem tartanád elfogadhatónak, ha szekuláris állam lenne?
Államoknak nincs joguk a létezéshez, embereknek van joguk a létezéshez.
A cionista állam pedig milliók létezéshez való jogát lehetetlenítette el az elmúlt évtizedek során.
A nemzetközi jogban vannak bizonyos előírások arra, hogy egy államnak hogyan kell viselkednie. Például nem hajthat végre népirtást. Izrael államnak ahhoz, hogy államnak nevezhesse magát, meg kellene felelnie a nemzetközi jognak, amit hatványozottan sért meg.
Nemzetközi jogot mondasz, hivatkoztál a nemzetközi vizekkel kapcsolatos egyezményre, a nemzetközi büntetőbíróságra is. Azt mondod, ezeknek az egyezményeknek érvényesülniük kellene Izrael esetében is. Ennek némileg ellentmondva azt is követeled, hogy az államok szakítsák meg a kapcsolatot Izraellel, amit nem tartasz legitim létezőnek. Így nem azt a lehetőséget veszítjük el, hogy Izrael – bármilyen fiktívnek tűnik is most ez – a diplomácia eszközeivel megregulázható legyen?
Nagyon tudnék örülni annak, ha diplomáciai úton el lehetne érni ezt, és Izraelt mint államot lehetne kezelni. De a folyamatos eszkalációjából fakadóan ezt én nem tartom megvalósíthatónak.
Másrészt a ’45-től felállt nemzetközi keretrendszer lehetővé teszi, hogy az Egyesült Államok vétója az ENSZ-ben minden Izraellel szembeni fellépést megakadályozzon. Izrael állam az Egyesült Államok támogatásával mint látjuk, azt tesz, amit akar. Tehát ha őszinte vagyok, akkor én személy szerint ezt az egész nemzetközi keretrendszert kérdőjelezem meg.
Az én személyes véleményem anticionistaként az, hogy a most létező izraeli államot fel kell oszlatni, és újra kell gondolni, hogy Izrael mint entitás Palesztinán belül hogyan tud létrejönni. A történelemből én azt a következtetést vonom le, hogy Nyugat-Ázsiában akkor lesz béke, ha a palesztin nép visszakapja az önrendelkezését, és a diaszpórában élő milliónyi palesztin is hazatérhet.
És ha ez megtörténne, az szerinted mit jelentene az annak idején javarészt Európából bevándorolt zsidókra nézve?
Éljenek ők is Palesztina területén. Nem arról beszélek, hogy valakitől el kell venni jogokat. Arról beszélek, hogy a palesztinokat is ugyanazok a jogok illetik. Ez most nem érvényesül.
Sok olvasó lesz, aki a legtöbb dologban egyetért az izraeli rezsimmel kapcsolatos kritikáid közül. De Izraelhez van valamiféle pozitív viszonyulása is, és ők valószínűleg meg fognak ütközni azon, hogy a „cionista” kifejezést egyértelműen megbélyegzően használod, és például a rasszizmussal is azonosítod. A cionizmus történetileg sokágú mozgalom, és a különböző változatai a palesztin önrendelkezéshez is eltérően viszonyulnak. A te fogalmazásmódod a nyugat-európai baloldalon elterjedt, de itthon a szélesebb nyilvánosság csak az antiszemita szélsőjobbtól hall ilyesmit.
Én is töltöttem pár napot az elfoglalt Palesztina területén, Izrael területén a Taglit-Birthright Israel program keretében, és ott számomra nyilvánvalóvá vált, hogy az izraeli létezésnek van egy pozitív, emberi, hétköznapi vetülete. Csakhogy ezt folyamatos elnyomás és apartheid állam tartja fenn.
Ez az állam, ami generációkon át folyamatosan radikalizálja a társadalmat, elvileg a zsidók számára próbál otthont teremteni, és próbálja megvédeni a zsidók biztonságát, értékeit, érdekeit a világban. De szerintem valójában nemhogy nem védi a világ zsidóságának a biztonságát, érdekeit, értékeit, hanem a lehető legnagyobb veszélyt jelenti rájuk.
Jelenleg a világ zsidóságának a megítélése a világban javarészt attól függ, hogy a cionista állam hogyan viseltetik a palesztinokkal, illetve a szomszédjaival. Láthatjuk, hogy az antiszemitizmus úgy erősödik a világban, ahogyan Izrael irtja a lakosait, brutális mennyiségben.
Próbálok disztingválni, próbálom leválasztani a zsidóságot arról a radikalizálódott politikai frakcióról, ami most Izrael állam. Ezért is nevezem inkább cionistának a rezsimet.
⚠️Ebben a hónapban is 1 millió forintot szeretnénk összegyűjteni.
💜És májusban még legalább 30 havi támogatót keresünk, leszel te az egyikük?
💚Köszönjük, ha beszállsz te is, hogy fenntarthatóbb legyen a Mérce!
