Nyomtatás

 

Walter Richárd több mint két hetet töltött a Földközi-tengeren egy nemzetközi humanitárius flotta egyetlen magyar tagjaként – amíg az izraeli hadsereg el nem rabolta. A flottilla Izrael gázai blokádjának megtörésére vállalkozott: élelmiszert, gyógyszereket vittek Gázába, és a világ közvéleményének figyelmét irányították volna újra a jelenleg is zajló humanitárius katasztrófára. A haditengerészet közbeavatkozása során Waltert és több társát bántalmazták, ő maga 30 órát töltött magánzárkában, a misszió két tagja jelenleg is izraeli fogságban van. Interjúnk első részében a Sumud küldetéséről, a hadsereggel való összetűzésről beszéltünk, és arról, miért nem nevezi hivatalos nevén az izraeli hadsereget, és mi következik abból, hogy a Hamász a helyi ellenállás egyetlen szervezett ereje. Az interjú második részét a következő napokban közöljük. 

Mérce: Elmondod röviden, hogy mi a Sumud Flottilla, aminek te is részese vagy?

Walter Richárd: A Global Sumud Flottilla egy grassroot, alulról építkező humanitárius küldetés, aminek elsődlegesen két célja van. Egyrészt az, hogy áttörjük a Gázát körülvevő illegális cionista izraeli blokádot, ami mind a vízen, mind földön, mind a levegőben már nagyjából húsz éve fojtogatja a gázaiakat.

Azzal, hogy áttörjük ezt a blokádot, egy humanitárius folyosót építünk ki, és segélyt juttatunk a gázaiaknak. Az a segély persze, amit így eljuttatunk, szimbolikus.

A Sumud Flottilla 2026 hajói

A humanitárius csatornával arra is felhívjuk az emberek figyelmét, hogy a mi küldetésünk egy fiaskó következménye. A globális, de főleg európai kormányok, hatalmak fiaskójáé. Erre a küldetést nem nekünk kellett volna vállalkoznunk, hanem a Nemzetközi Büntetőbíróság jogerős kijelentései alapján a kormányoknak. A kormányok impotenciájára adott válaszunk az, hogyha ők nem lépnek, akkor az embereknek kell. Merthogy annak, ami Gázában történik, véget kell vetni.

A különböző nyugat-ázsiai történések miatt Gázáról, illetve Palesztináról egy kicsit elterelődött a figyelem. A misszió másik célja, hogy ezt a figyelmet vissza tudjuk vinni oda, és megmutassuk, hogy valójában nincsen tűzszünet.

Az elrablásotok előtt készített interjúban említetted, hogy flottilla stratégiája az izraeli blokád túlterhelése. Ez mit jelent?

A flottillák 2008 óta léteznek. Az első sikeres volt: áttörte a gázai blokádot, a civileknek sikerült eljutniuk Gázába, és eljuttatni azt a segítséget, amire az ottani embereknek szüksége volt, még ha csak szimbolikus mennyiségben is. Aztán volt egy küldetés, amit fegyverrel, erőszakkal, nagyjából 10 ember megölésével, és még 60-70 ember megsebesítésével az izraeliek megakadályozták. Onnantól kezdve az összes többi flottilla sikertelen volt, mindegyiket megállították a különböző narancs vagy vörös vonalaknál. 2023-24-ben egy palesztin-gázai újságíró, közösségi vezető, Biszán Oud közzétett egy nemzetközi felhívást: cinkos és bűnrészes a szabad világ, minimum a hallgatásával, de nagyon sok esetben valamilyen szinten aktívan részt vesz a gázai népirtásban, a ciszjordániai apartheidban. Azt mondta, hogy nagyon jók ezek a flottillák, szükségesek, de nem pár hajóra van szükség, hanem 20-ra, 30-ra. És itt is megjegyezném azt, hogy a mostani küldetés nem önmagától szerveződik: a palesztin nép felhívására adunk választ, a palesztin önrendelkezést próbáljuk ezzel megerősíteni.

Legutóbb 40 hajó indult el, amiből végül technikai, logisztikai, diplomáciai okokból 20 tudott eljutni a vörös vonalig. A mostani küldetésünk abból indult ki, hogy ha ezt huszonvalahány hajó már majdnem meg tudta tenni, akkor indítjuk a sokszorosát. Természetesen a másik oldal megtett minden tőlük telhetőt, hogy a megfelelő pillanatban meg tudják akadályozni a misszió sikerét.

Mi az a blokád, és mik ezek a színes vonalak?

A gázai övezet immár csaknem húsz éve, 2007 óta tengeri blokád alatt áll. Az izraeli kormány szerint ezzel a terrorveszély ellen védekeznek, de a struktúra elsődleges funkciója az övezetbe eljutó áruk kontrollja és a lakosok tenger felé irányuló mozgásának korlátozása.

Gáza tengeri kijáratának elzárásával a lakosok számára katasztrofális gazdasági károk mellett gyakorlatilag a halászatot is ellehetetlenítik, mindössze a parttól számított néhány tengeri mérföldre korlátozták által használható területet, 2025 óta pedig teljesen elzárták a tengerhez való hozzáférést. 2023 október hetedike óta, a Hamász támadására hivatkozva Izrael még inkább elszigetelte Gázát úgy a szárazföldön, mint a tengeren.

A tengeri blokádnak különböző zónái vannak: a „narancs vonal” a Gáza körüli „biztonsági zónát” jelöli, ennek van tengeri kiterjedése is. Hogy pontosan mekkora ez a zóna, nem világos, de a Reuters információi szerint nemrég kiterjesztették, a tengeren nagyjából 100 mérföldre nyúlhat a partoktól. A „vörös vonal” ennél közelebb van a partokhoz, pontos helyét csak az izraeli hadsereg tudja.

Jelen küldetésben kikből állt a legénység?

A küldetés előző szakaszaiban kevesen indultak útnak, olyan emberekre volt szükség, akiknek nagy elérése van. Akik , ha minden jól megy, akkor milliókhoz eljutni és közvetíteni mind a küldetés üzenetét, mind az útközbeni történéseket.

Ebben a küldetésben magánemberek vettek részt, akik a megélhetésüket, a kulturális, szubkulturális munkájukat tették félre, hogy csatlakozzanak a küldetéshez, aminek az előkészítése több hónapot vett igénybe. Voltak köztük hajós, vitorlás, technikai és koordinációs emberek.

Téged személyesen mi motivált abban, hogy részt vegyél a misszióban?

Egyrészt látom, hogy mit tesznek a palesztinokkal. Ezt mint ember felháborítónak tartom.

Walter Richárd, Ricsi, az Izrael gázai tengeri blokádjának áttörésére vállalkozó, 2026 tavaszi Global Sumud Flottilla legénységének egyetlen magyar tagja az izraeli fogságból való szabadulása után Budapesten, 2026. május 5-én. Fotó: Bekker Balázs / Mérce

Ezenkívül harmadik generációs holokauszttúlélő vagyok. Anticionista zsidóként duplán, triplán fontosnak érzem, hogy a nagyszüleimre hallgatva tegyek meg mindent a népirtás ellen, az emberiség elleni bűncselekmények ellen.

Nagyon sok minden történik a világban, de ha Palesztinára fókuszálunk, legutóbb ilyen jellegű bűnöket a nagyszüleim, illetve a generációnk nagyszülei ellen tettek.

Az elfoglalt  palesztinai és izraeli zsidókat, valamint a világ zsidóságát emberi pajzsként tartják maguk előtt: bárki kritikus hangon szólal meg az úgynevezett Izrael ellen, azt alapból antiszemitának és zsidóellenesnek könyvelik el. Miközben az, amit a cionista entitás tesz, homlokegyenest megy szembe a zsidó értékekkel. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt tudatosítsuk: ha valaki felemeli a hangját az ellen, amit a palesztin nép ellen tesznek, azzal nem hogy nem antiszemita, hanem – ha visszatérünk a szó gyökerére – valójában proszemita. Merthogy a sémi népcsoport leszármazottai Palesztinában élnek többek között. Ami ellenük zajlik, az az antiszemitizmus.

Térjünk rá arra, hogy mi történt szerdáról csütörtökre virradó éjszaka, amikor a hajóitokat eltérítették, téged pedig mintegy 170 társaddal együtt elraboltak? 

Ez a küldetés az erőszakmentesség talaján áll. De tisztában voltunk azzal, hogy fogunk erőszakkal találkozni. Az előző küldetések során a legtöbb elrablás, intervenció, támadás az éjszaka folyamán zajlott, úgyhogy éjszakai őrségeket állítottunk fel hajónként. Az én turnusom éjféltől hajnali 4-ig tartott, ami általában a legforgalmasabb időszak volt.

Tehát én este 7-8 között a minimális alvásomra készülök fel. Megettem a vacsorámat, elkezdtem a cigarettámat, a lefekvés előtti emésztést elősegítő kávémmal felmentem a hajó fedélzetére, ahol a kapitányom már azzal várt, hogy a mellettünk lévő Bianca Barcelona, Dimra nevezetű hajót éppen megszállják.

A hajók egyébként palesztin települések neveit viselik. Ezek a települések mind 1948-ban, a Nakba idején lettek elpusztítva. Nagyon fontosnak tartjuk azt, és tartom személyesen is, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez a népirtás nem 2023. október 7-én kezdődött, hanem legkésőbb 1948-ban. 1948-ban pusztították el Al Faludzsát is.

Az én hajóm Arkham 3, Al Faludzsa, a részflottánk szélén helyezkedett ezért  a főhajók mellett velünk kezdték az elfogást. Amikor minket elkezdtek támadni, addigra hozzánk még nem jutott el semmi arról, hogy mi történik pontosan. A Dimrt elfogták, és az elfogó hajók, az elfogó motorcsónakok már jöttek is felénk. Mi erre kitérő manővereket hajtottunk végre, az előre begyakorolt forgatókönyv szerint a hajónk legénységét különböző szerepekre osztva párhuzamosan kommunikáltunk minden lehetséges csatornán (navigációs rendszeren, interneten, rádión és fényjelzésekkel) – sikertelenül.

 

Nagyon fontos, hogy mindez nem az elfoglalt Palesztina közelében történt, hanem Krétától délnyugatra, nemzetközi vizeken, valahol Görögország és Olaszország, Málta között. Megkérdeztük tehát, hogy ti kik vagytok, mit csináltok ti itt? Amire az a válasz érkezett, hogy az izraeli haditengerészet. Pont. Ez volt az egyetlen kommunikáció, ami köztünk és a megszállók között zajlott.

Ekkor milyen messze voltatok az Izraelhez tartozó tengeri területektől?

Ezer tengeri mérföldre? Csak hogy kontextusba helyezzük, az eddigi elfogások zónája, az úgynevezett narancs és vörös vonal, 100-200 tengeri mérföld távolságban vannak. Az elfogásunk viszont a Földközi-tenger közepén történt.

Elkezdtek ránk éles lövedékkel lőni.

Nevezzük gumilövedéknek, ami valójában sörétes, és más hatása van az emberi testre. Ilyen sérüléseket szenvedtünk mind a kapitányom, mind én.

A gumilövedékeken kívül milyen erőszak érte a legénységet, hogyan bántak veletek a katonák?

Túlkapóan erőszakosan, ha nagyon röviden kell válaszolnom.

Az elfogásunk közben az előre meghatározott protokollt követtük, miszerint onnantól kezdve, hogy az első cionista bakancs a hajónkra lép, mi kikapcsolunk. Felrakjuk a kezünket, nem válaszolunk, de követjük, amit éppen tennünk kell. Erre minden egyes válasz sokszorosan erőszakos volt. Pedig amikor gyorskötözővel össze kell kötözni valakinek a kezét hátul, azt meg lehet tenni emberien is.

Ugyanez a helyzet a mozgatásunkkal: minden egyes alkalommal brutális erőszakot hajtottak rajtunk végre, pedig addigra már érzékelhető volt az, hogy mi nem fogunk válaszlépést tenni. Itt ki kell térni arra, hogy a cionizmus az rasszizmus. Óriási volt a különbség abban, hogy a különböző etnikai, nemzetiségi hovatartozásra hogyan reagálnak. Hogyha valakin látszódott, hogy arab származású, muszlim vallású, azzal szemben az erőszak hatványozott formáját alkalmazták.

Mit gondolsz, miért támadtak meg titeket Kréta közelében? 

Három dologért jöttek. Az első Szaif Abukesek, palesztin származású, spanyol útlevéllel rendelkező bajtársunk. Barcelonában él, és már hosszú-hosszú évek óta próbál megtenni minden tőle telhetőt, hogy a lehető legnagyobb támogatást kapja a palesztin nép a szabad világ részéről. Őt már hosszú ideje célkeresztbe vették. Nem véletlen, hogy ő az eddigi küldetéseket 100%-ban támogatta, ott volt velünk, de a háttérben maradt, hogy ne lehessen kivonni a mozgalomból, fogalmazzunk így.

A mostani küldetésünkben az Open Arms nevű, barcelonai központú szervezetnek is volt egy hajója – ők  a Földközi-tengeren mentenek embereket -, és a Greenpeace-nek is. Szaif az utóbbi hajón volt. Természetesen ezeket a hajókat támadták először, hogy a flottilla helyszíni és nemzetközi koordinációját felszámolják.

A másik célja az akciójuknak a túlterheléssel függ össze. Érzékelték, hogy most annyian érkezünk, hogy ha elérünk a narancs és vörös vonalhoz, elképzelhető, hogy áttörjük a blokádot. Tehát a 60 hajóból minél előbb, minél többet ki akartak vonni a forgalomból.

A harmadik, mindent átívelő céljuk pedig az volt, hogy megtörjék az erőnket. A lelkesedésünket, az elhivatottságunkat.

De nemhogy nem törték meg az elhivatottságunkat, hanem éppen hogy megsokszorozták, még elhivatottabbak lettünk.

Én például személy szerint mindeddig nem tapasztaltam meg azt, még minimális mértékben sem, amit a palesztin nép ellen elkövetnek.

Azok az IOF katonák, akikkel mi találkoztunk, akikkel én találkoztam a magáncellában, a megverések alatt, a különböző mozgatások alatt, javarészt huszonpár évesek. Amikor a magáncellában hatan rám törték az ajtót, a hozzám legközelebb álló minden egyes alkalommal az arcomba tartotta a fegyvert. Egy 20-25 éves szemében egyszerre láttam a végtelen rettegést tőlem, és az ugyanolyan szintű gyűlöletet és értetlenséget. Nem értette, hogy mit keresünk ott. Ő csak parancsokat követ. Ugye ezt ismerjük valahonnan.

És miközben fogta rám a fegyvert, remegett a keze.

Az Israeli Defense Forces-t következetesen IOF-nek hívod. Ennek mi az oka? 

Az izraeli hadsereg hivatalos neve Israeli Defense Forces, ami annyit tesz, izraeli véderő. Ez abból a propagandából jön, hogy Izraelt folyamatosan támadják, és Izraelnek meg kell védenie magát.

De ránézünk a történelemre, akkor Izraelt alapvetően nem támadják. Szóval amikor valaki nekem azt hozza föl, hogy a Hamász az oka a dolgoknak, akkor én azt válaszolom rá, hogy Nakba. A Hamászt sokkal később hozták létre, minthogy elkezdték volna a palesztin népet irtani. Ezért számomra, számunkra fontos ez az elválasztás, valójában nem izraeli védőerő, hanem izraeli megszálló erő. Nem Israeli Defence Forces, hanem Israeli Occupation Forces.

Walter Richárd, Ricsi, az Izrael gázai tengeri blokádjának áttörésére vállalkozó, 2026 tavaszi Global Sumud Flottilla legénységének egyetlen magyar tagja az izraeli fogságból való szabadulása után Budapesten, 2026. május 5-én. Fotó: Bekker Balázs / Mérce

Azzal nehéz lenne vitatkozni, hogy Izrael alapítása óta elsősorban nem védekezik, hanem támad, úgymond „megelőz”, ahogy mondani szokás. Te azt mondtad, hogy amikor valaki azt hozza föl, hogy mit követett el a Hamász október 7-én, akkor azt válaszolod, hogy Nakba. Október 7-e óta az jellemzi a diskurzust, hogy ha valaki arra hívja fel a figyelmet, hogy a támadásnak voltak előzményei, van ennek egy története, akkor az a válasz rá, hogy ő a Hamász támadását igazolja. A Hamász megítélése ugyanakkor baloldalról is fontos kérdés, mert történetileg nézve a Hamász és az iszlamista csoportok a palesztin marxista baloldal ellenfelei és elnyomói is. Amikor a Hamász-kritikát lesöpörjük azzal, hogy Nakba, akkor ez nem jelenti egyben azt is, hogy a Hamász, tehát az iszlamista ellenállás baloldali kritikáját, és így egyben a szekuláris, egyetemes forradalmi alternatívát is negligáljuk?

Ez a szófordulat, a szokásos válaszom egy felütés, ami kifejtve úgy szól, hogy ez nem október 7-tel kezdődött, és nem a Hamász a terrorista szervezet.

Számomra az IOF, a cionista vagy izraeli katonaság a terrorista. Ami fegyveres, erőszakos eszközöket használ politikai célok megvalósítására. Terrorista állam. A Hamász válaszreakcióként jött létre, 1987-ben, az első intifáda idején.

Nagyon sokat beszélgettem menekültekkel. Akár Gázából, akár Ciszjordániából, akár Szíriából. Azt értettem meg, hogy a folyamatos elnyomással, népirtással szemben az ellenálló szervezetek közül csak a legerősebbek tudtak megmaradni. Abba most nem mennék bele, a palesztin politikai térkép hogyan alakul az alapján, hogy kit érdemes éppen a cionistáknak támogatniuk.

Azt mondják az izraeli rezsim támogatói, hogy Izraelnek nincs már más lehetősége, csak az, hogy militarizált államként apartheid rezsimet tartson fenn. Te azt mondod, hogy a másik oldalon nem maradt más erőteljes szervezet, amelyik a palesztin nép felszabadítását tűzi zászlajára, csak a Hamász. Ha így vázoljuk a terepet, akkor kimarad az az opció, hogy nem fogadjuk el ezt a dichotómiát, kritikával illetjük a Hamászt, hasonlóképpen a militarizált izraeli államot is.

Ezzel az interjúval is, és a legutóbbi küldetésben való részvételemmel is az épp aktuális gázai helyzetre próbálom felhívni a figyelmet. Segélyt akartunk eljuttatni a gázai néphez és fel akartuk hívni az egész világ figyelmét arra, hogy ha nem cselekszünk azonnal, akkor a már szétbombázott Gázában a szülőknek egész éjszaka ébren kell maradniuk, hogy a patkányok ne egyék meg a csecsemőiket. Mert a csatornarendszert is szétbombázták. Egy konkrét helyzetet írtam le, erről beszélünk most Gázában.

Az elfoglalt Palesztina területén a Hamász az egyetlen megmaradt reális alternatíva az izraeli elnyomással szemben. De mára nagyjából ugyanannyi palesztin él diaszpórában, mint Palesztinában. Ha ránézünk a nemzetközi palesztin közösségre, akkor egy sokkal színesebb, sokkal egészségesebb politikai térképet látunk. Azért, mert azok az emberek nem élnek napi szintű katonai elnyomás alatt. Ott nem a legradikálisabb válaszreakció jön a legradikálisabb akcióra.

Egyértelmű, hogy én nem a Hamászt támogatom. Én a palesztin ellenállást támogatom.

A palesztin ellenállás térképe pedig nemzetközi szinten sokkal színesebb. A diaszpórában minden erőmmel támogatom az univerzalista, internacionalista, baloldali ellenállás megjelenését.

A nyugat-európai palesztin körben is megjelenik ez a problematika, miszerint a palesztin ellenálló viselkedjen, még véletlenül se hajazzon egy úgynevezett terroristára. Még véletlenül se fegyverrel próbálja megvédeni magát egy elnyomó, népirtó erővel szemben. De ezzel megtagadjuk a palesztinoktól azt a jogot, hogy az aktuális támadásnak megfelelően védekezzenek, ezt pedig nem tehetjük.

A globális intifada a támogatásunkra szorul.

Az interjú második része hamarosan olvasható lesz.

 

⚠️Ebben a hónapban is 1 millió forintot szeretnénk összegyűjteni.

💜És májusban még legalább 30 havi támogatót keresünk, leszel te az egyikük?

💚Köszönjük, ha beszállsz te is, hogy fenntarthatóbb legyen a Mérce!

Beszállok!

 

Kiemelt kép: Walter Richárd, Ricsi, az Izrael gázai tengeri blokádjának áttörésére vállalkozó, 2026 tavaszi Global Sumud Flottilla legénységének egyetlen magyar tagja az izraeli fogságból való szabadulása után Budapesten, 2026. május 5-én. Fotó: Bekker Balázs / Mérce

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

Kiss Soma Ábrahám, Papp Gáspár és Tóth Emese 2026-05-08  MERCE