Lehet, hogy arra utalt, hogy uniós összehasonlításban Magyarország átlaga nem kirívóan rossz, a roma családoknak ez mégis kevés vigasz: kutatások szerint a romák nagyjából háromnegyede szegénységben él.

Orbán Viktor 15 év után adott interjút az ATV-nek. A Mérleg című műsorban Rónai Egon egy ponton rákérdezett arra, mit gondol a miniszterelnök arról, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) felülvizsgálta a szegénységi adatait. A műsorvezető azt mondta: a frissített számok alapján a lakosság nagyjából ötöde él szegénységben vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával, a gyerekek körében pedig minden ötödik érintett.

Az interjú óta tartó politikai vita mögött valós, sok évre visszanyúló statisztikai történet áll. A kérdés az: ha a KSH korrekciója szerint évek óta alul mérték a gyerekszegénységet, miközben a kormány folyamatos javulásról beszél, akkor ma Magyarországon ténylegesen hogyan áll a szegénység?

Mi történt a KSH számaival?

Októberben derült ki, hogy a KSH több évre visszamenően módosította a gyerekszegénységre vonatkozó mutatókat. A revízió után kiderült: a 18 év alattiak körében 2019-ben, 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben is jóval magasabb volt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyerekek aránya, mint amit korábban publikáltak.

A leglátványosabb korrekció a 2020-as adatnál történt:

• az eredeti adatsor szerint 9,5% volt a szegénységi kockázattal élő gyerekek aránya,
• a javított adat szerint 20,9%.

Ez több mint kétszer akkora érték, vagyis a korábbi hivatalos statisztika súlyosan alulbecsülte a gyerekszegénységet. A későbbi évekre vonatkozóan is hasonló irányú, jelentős felülmérések jelentek meg: egyes években 40–50 százalékkal magasabb a frissített érték, mint amit a KSH eredetileg közölt.

A vita részben arról szól, hogy pontosan melyik mutatóról beszélünk (relatív jövedelmi szegénység, súlyos anyagi és szociális depriváció, „egyben” vett szegénység vagy társadalmi kirekesztődés – AROPE), részben pedig arról, hogy a kormány kommunikációja hogyan használja ezeket az adatokat.

Mi az, hogy „szegénység kockázata”?

Az ATV-interjúban a miniszterelnök azzal próbálta enyhíteni a számok súlyát, hogy szerinte a gyerekek nem feltétlenül szegények, hanem a szegénység „kockázatának” vannak kitéve. A hivatkozott mutató valóban így hangzik: „a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya” (angol rövidítéssel: AROPE).

Ez azonban nem elméleti esélyszám. Az Európai Unió standard definíciója szerint azok számítanak érintettnek, akik:

• olyan háztartásban élnek, ahol a jövedelem nem éri el a mediánjövedelem 60%-át, vagy
• súlyos anyagi és szociális nélkülözést tapasztalnak, vagy
• nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élnek (kevés vagy nulla ledolgozott munkanap egy évben).

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az érintett gyerekek családjában gondot okozhat a megfelelő fűtés, az élelmiszer-vásárlás, a váratlan kiadás, a lakhatás stabil fenntartása, vagy az, hogy legyen olyan felnőtt, aki rendszeres munkából tartja el a háztartást. Ez nem távoli veszély, hanem mindennapi élethelyzet.

Fotó: Zsolnai Péter/Oltalom Karitatív Egyesület

Tényleg javult a helyzet 2010 óta?

A Társadalmi Riport 2024-ben megjelent tanulmánya szerint Magyarország a 2010-es években valóban jelentős munkaerő-piaci fordulatot ért el. A 20–64 évesek foglalkoztatási rátája 2008 és 2020 között 61,5%-ról 75%-ra emelkedett, vagyis elérte az EU 2020 stratégiában kitűzött célt.

Az erősödő foglalkoztatás kifejezetten sokat számított a korábban nagyon rossz helyzetben lévő csoportoknál is. A legfeljebb általános iskolát végzettek foglalkoztatási rátája nőtt, a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartások aránya pedig 12%-ról 5% körülire csökkent. Ez együtt járt azzal, hogy a súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya, illetve a fix (2008-as) küszöb szerint mért jövedelmi szegénység is látványosan visszaszorult.

Más mutatók viszont ennél sokkal makacsabbnak bizonyultak. A relatív jövedelmi szegénység aránya 2008 és 2020 között összességében nem lett alacsonyabb. Különösen azok a háztartások szorultak háttérbe, amelyek kimaradtak a foglalkoztatásbővülésből: az ő jövedelmi felzárkózásuk gyakorlatilag leállt.

A tanulmány arra is rámutat, hogy miközben a munkához kötött támogatások (családi adókedvezmény, gyed) reálértéke emelkedett, a munkaviszony nélkül elérhető ellátások – univerzális családi pótlék, gyes, szociális segélyek – egyre kevesebbet érnek. A legszegényebb háztartások életszínvonalát ennek a kettős rendszernek a hatása határozza meg.

A Covid–19 járvány, az ukrajnai háború és a 2022–2023-as, európai összevetésben is kiugró infláció megtörte az addigi javuló tendenciát. A Tárki számításai szerint 2023-ra az anyagi és szociális deprivációs ráta a teljes népességben 16,5%-ról 17,1%-ra emelkedett, vagyis a legszegényebb rétegek helyzete újra romlani kezdett.

Gyerekek: mély javulás hosszú távon, magas kitettség ma is.

Gyerekeknél hosszabb idősor alapján két dolgot látni egyszerre. Hosszú távú esés: a KSH és Eurostat adatai szerint 2012-ben 43,9% volt a 18 év alattiak szegénységi vagy társadalmi kirekesztődési kockázata, 2023–2024-ben pedig 22,9%.

Ez nagyjából 20 százalékpontos javulás egy évtized alatt. Magas jelenlegi szint: a 22,9% azt jelenti, hogy ma is közel minden negyedik-ötödik gyerek olyan háztartásban él, ahol nagy az esélye annak, hogy lecsúszik vagy ott ragad a szegénységben. Ez nem kirívóan rossz az EU-ban, de semmiképpen sem megnyugtató: az uniós átlag 2024-ben 24,2%.

Így érthető, miért mondja egyes szakértő, hogy „minden ötödik gyerek szegénységben él vagy közvetlenül fenyegeti a szegénység” – a hivatalos mutató ehhez nagyon közel áll.

A történethez hozzátartozik, hogy civil gyerekjogi szervezetek szerint a helyzet leginkább az egyszülős családokat, a tartósan munkanélküli szülők gyerekeit és a roma gyerekeket érinti. Az Eurochild Magyarországról szóló jelentése is kiemeli, hogy a leginkább rászoruló csoportok a hazai szakpolitikai válaszok peremén maradnak, és a szociális transzferek elosztása erősen a munkaerő-piaci státuszhoz kötött.

Amikor a szegénység „etnikai kérdés”

Az ATV-interjú egyik legvitatottabb része az volt, amikor Orbán Viktor arról beszélt, hogy a szegénységi adatokat „alá kell bontani”, és meg kell nézni, „cigány gyerekekről beszélünk, vagy magyar gyerekekről”. A riporter erre azonnal reagált, jelezve, hogy a cigány gyerekek is magyar állampolgárok.

A miniszterelnök végül úgy fogalmazott: mindkét csoport gyerekei magyarok, de a roma gyerekek „sajátos csoportot” alkotnak, és körükben nagyobb a szegénység kockázata. Ezzel lényegében elismerte, hogy az etnikai egyenlőtlenségek súlyosak, ugyanakkor a felelősséget részben erre a „sajátos csoportra” tolta át.

Miközben Orbán Viktor az ATV-ben arról beszélt, hogy a szegénységi adatokat „le kell bontani” magyar és cigány gyerekekre, a friss KSH-jelentés éppen azt mutatja meg, mit jelent ez a gyakorlatban: 2024-ben a romák körében a szegénység kockázata egy év alatt 61,5 százalékról 75,6 százalékra ugrott, vagyis a közösség háromnegyede a legszegényebbek közé sorolódik. A szám önmagában is sokkoló, de a mögötte lévő valóság még súlyosabb: miközben az országos átlag „nem lóg ki” különösebben az uniós mezőnyből, a roma családok számára tartós létbizonytalanságot, lecsúszást, generációkon átöröklődő hátrányokat jelent.

A szegénység nem tűnt el. Érdemben csökkent 2010 után, de ma újra emelkedő pályán mozog, különösen a romák körében – erre semmiképp sem lehet büszke a kormány.

Szegedi Dezső, Kadét Ernő / RSK