Az emberek jóléte egy állam legfőbb legitimáló ereje. Ezért a közéleti viták gyújtópontja mindig ez a kérdés volt. A szociális helyzettel kapcsolatban mindenkinek van véleménye, leginkább személyes élményei alapján. Az ország helyzetének leírása azonban ennél sokkal, de sokkal több ismeretet igényel, amelynek hiányát az emberek sajnos hajlamosak azzal leplezni, hogy „nem hisznek” annak, aki az egész sokaságra vonatkozó tényeket, adatokat tár eléjük. Egy FB-posztban nem is lehet eloszlatni ezt a megkövült homályt, de néhány alapvető módszertani tényt azért talán érdemes közzétenni.
A statisztika egy tudomány, amely éppen úgy fejlődik, mint más tudományágak. Csalás, hazugság is csak épp annyira lehetséges benne, mint mondjuk az orvostudományban. Ha kuruzslóhoz mész, ne szidd az egészségügyet általában.
A magyar statisztika az ország EU-tagsága óta az Eurostat normái alapján készül (addig is nemzetközi normáknak felelt meg, pl. ILO). A KSH minden szükséges információt közzé tesz a honlapján a módszerekről, adatfelvételekről és a módszertani változásokról, sőt a vitákról is. Ld. még Statisztikai Szemle.
A szociális helyzet mérése nagyon bonyolult folyamat, ezért csak többféle mutatóval közelíthető. Ezek között vannak jövedelmi mutatók, amelyek azonban messze nem írják le a szociális helyzetet, hiszen az életszínvonalat befolyásolja az adott állam által kínált és a lakóterületen elérhető szolgáltatások köre és ára, a megélhetés (lakhatás) költségei, a foglalkoztatási viszonyok stb.
Mindezekre való tekintettel 2001-ben alkotta meg az EU az ún „Laekeni mutatórendszert”, amely 3 pillérre helyezi a szociális helyzet mérését.
1. Relatív jövedelmi szegénység (a mediánjövedelem 60%-a alatt élők száma, aránya),
2. súlyos anyagi és jövedelmi depriváció (kezdetben 7, ma már 13 indikátor alapján), és
3. nagyon alacsony munkaintenzitás (olyan háztartásokban élők száma ill. aránya, ahol a munkaképes személyek lehetséges munkaidejük kevesebb mint 20%-át töltötték munkában az előző évben).
Ezekből képzik a ma már széles körben használt AROPE nevű mutatót (at risk of poverty or social exclusion – szegénységgel vagy kirekesztéssel fenyegetettek), amibe azok tartoznak bele, akik a fenti 3 eset közül legalább az egyikben érintettek.
Még ezen felül is méri azonban az Eurostat (s így a KSH is) a mediánjövedelem 40, 50 és 70 %-a alatt élők számát. Ez utóbbi (a medián 70%-a) gyakorlatilag megfelel a korábbi „létminimum” számításnak, amivel azonban rendkívül sok probléma adódott, s ezért, nem pedig politikai okokból szüntették meg (mint ahogy a városi legenda szól). Akit érdekel, erről is olvashat a KSH honlapján, csak be kell írnia az oldal keresőjébe, hogy „létminimum”.
Mérni lehet továbbá a jövedelem területi és jövedelmi tizedek, ötödök szerinti eloszlását is. A jövedelem-egyenlőtlenség átfogó mutatója a nemzetközileg használt Gini-index, egy olasz statisztikus találmánya.
Nemcsak ezeknek a mutatóknak a konkrét nagyságát kell mérnünk, hanem ezek időbeli változását is, figyelve a trendekre és töréspontokra. Továbbá össze is kell hasonlítanunk az országos adatokat más országok, országcsoportok teljesítményével, hiszen egyetlen ország sem légüres térben létezik, s különösen egy kis ország van kitéve a környezete hatásainak.
Csak mindezek elvégzése után reménykedhetünk abban, hogy reális képet kaptunk a szociális állapotokról, látjuk a folyamatokat. Ám még ekkor is távol vagyunk a teljes képtől. Az egészségügyi, képzettségi mutatók, a kapcsolódó kormányzati kiadások, sőt a lakossági elégedettségi felmérések tanulságai tovább pontosíthatják ismereteinket.
Mint az alábbi diagramból látszik, a mediánjövedelem 70%-a (kb. a korábbi "létminimum") alatt élők száma 2,1 millió (22,6%) volt Magyarországon 2024-ben. A relatív szegénység a legalsó kategóriákban romlott (ez a munkanélküli és egyéb segélyezés visszavágásának-átalakításának a következménye, ebben a rétegben nagyon sok a tartós munkanélküli), illetve a helyzet minden kategóriában romlott 2022 után. A kormányzati akaraton túl nyilván hiányoznak ide az EU-s pénzek és nem tesznek jót a szankciók, ill. az infláció sem.
