Felirat: Készek vagyunk a sztrájkra! Szociálisak vagyunk, nem bolondok

A megszorítások révén Bécs városa elpusztítja a társadalmi szektorban szerzett évek szakértelmét, és további nyomást gyakorol az amúgy is elfogadhatatlan munkakörülmények között élő emberekre. Egy mosaik-nak adott interjúban Selma Schacht a munkástanács tagja új szakszervezeti politikai irányvonalat sürget.

Bécs városa csak az idén évben 500 millió eurót szeretne megtakarítani, és a társadalmi szektorban is elveszíti a fejtét. Egy példa: A Bécsi Szociális Alap (FSW) költségvetését 2025-re mindössze 0,6 százalékkal növelték – ami jóval az inflációs rátánál alacsonyabb volt. Ez azt jelenti, hogy az alap, amely a bécsi gondozási és szociális szektor nagy részét finanszírozza, milliókat veszít el. Baloldali munkástanácsok, mint a Selma Schacht, mozgósítanak a megszorítások ellen. Mosaik beszélt Selmával arról, kit érintenek a megszorítások, és mit lehet tenni ellene.

mosaik: Selma, mondj nekünk egy áttekintést. Milyen hatásai vannak Bécs város megtakarításainak?

Selma Schacht: Nem könnyű átfogó képet rajzolni, mert nem teszik átláthatóvá, hol végzik a vágásokat. Bécs városa szalámi-taktikát alkalmaz. Azért is, hogy ne legyen felháborodás. Ennek ellenére a különböző cégek kollégái lassan rájönnek, mi vár rájuk. Már megvannak az első elbocsátások. Például a bécsi Suchthilfe Wien - Segítség a függőség ellen Bécs. Ez érinti különösen a Fix und Fertig társadalmi-gazdasági vállalatot, amely a függők reintegrációjával foglalkozik.A Fix und Fertig most ünnepelte fennállásának 30 évét, és valószínűleg most be fogják zárni, mert Bécs városa nem hajlandó tovább finanszírozni. Ez egy Modellprojekt is, amely Ausztrián túl ismert szakértői körökben is ismert.

mosaik: Mit jelent, ha egy ilyen cégnek be kell zárnia?

Selma: Ez azt jelenti, hogy a kollégák elveszítik az állásukat. De ez azt is jelenti, hogy évek munkája és szakértelme tönkremegy. Nem lehet így újraépíteni. Vannak olyan létesítmények is, ahol a kollégák most "önként" csökkentik az órákat, hogy ne csökkentsék a munkahelyeket. Sok kolléga a szociális szektorban már így is részmunkaidőben dolgozik. Ha még mélyebbre csökken az itt töltött órák száma, gyorsan a szegénységi küszöbön kötsz ki.

Mosaik: A megtakarítást a költségvetési hiány igazolja vagy a válasz attól függ, hogy a költségvetési hiány tényleges ok vagy indoklás?

Selma: A kérdés elsősorban az, hogy miért kellene a konszolidációt csak a kiadások oldalán végezni. A bevételről kellene beszélni. Elméletileg elég pénz lenne, csak a gazdagoknál. És amikor költésről van szó, a kérdés, hol kell spórolni. Amikor milliárdokat költenek fegyverzetre, és Bécs városa a klímaválság közepén bővíti az autópályákat, mint például a Lobau-alagút esetében, miközben a szociális jóléten spórolnak, tudod, hol vannak a prioritások.

mosaik: Most Bécsről beszéltünk, milyen helyzet van a többi osztrák tartományban és önkormányzatban?

Selma: Gyakran hasonlóan rosszul néz ki. Vegyük például Stájerországot: már egy ideje ismert, hogy megszorításokat fognak végrehajtani – 2025-ben ez a költségvetés körülbelül tizenegy százalékát jelenti. Nyáron a létesítmények már bejelentették, hogy be kell szüntetniük a működést. Itt a támogatások teljesen nullára csökkentek. Ezután megtakarításokat érnek el olyan dolgokon, mint az integráció, az erőszak elleni védelem és az erőszak megelőzése. És ez egy olyan államban, ahol nemrég lövöldözés történt egy iskolában. Egy másik példa Tirol: az ottani tartományi kormány fogyatékkal élőkért végzett munka területén akart szorítani. Ez hatalmas ellenállást váltott ki mind a dolgozóktól, a szakszervezetektől, mind a vezetőségtől egyaránt. Néhány megszorítást ezután visszafordítottak. Salzburgban is tiltakozások zajlanak, ahol múlt szerdán tüntetést tartottak az ellátási bónusz törlése ellen.

Mosaik: Kulcsszó bérek – az osztrák szakszervezetek jelenleg tárgyalnak a kollektív megállapodásról az osztrák szociális gazdaságról, amely 130 000 szociális és gondozási szektorban dolgozó munkavállaló számára. Mi a helyzet ott?

Selma: Fenyeget a reálbérek hatalmas vesztesége: Az első tárgyalási kör kudarcot vallott, mert a munkáltatói oldal még az inflációt sem akarja kompenzálni. A munkáltatók panaszkodnak, hogy ők maguk is olyan szegények, és nem kapnak pénzt a közpénzből. Ezért nem tudtak olyan fizetésemelést ajánlani, amely bármilyen módon kompenzálná a folyamatos inflációt, vagyis az elmúlt tizenkét hónap átlagját. A munkaidő 35 órára csökkentésére vonatkozó igényt is elutasították – és ez egy olyan iparágban, amely amúgy is az osztrák átlag alatt fizet, és bizonyítottan elősegíti a kiégést.

Mosaik:A szociális és ápolási szektorban folytatott kollektív tárgyalásokat megelőzték a fémiparban és a közszférában folytatott tárgyalások. Mindkét szektorban az idei megállapodásokat az infláció alatt kötötték meg; hogyan fogja ez befolyásolni a jelenlegi tárgyalásokat?

Selma: Különösen a fémmunkások körében a szervezettség nagyon magas. A szakszervezetek jól gyökereznek a vállalatokban, és jobb feltételekkel rendelkeznek a küzdelemhez. Ezért korábban nagyobb valószínűséggel lehetett sztrájkokkal fenyegetni. Mindez oda vezetett, hogy a fémipar, amely hagyományosan őszi kollektív tárgyalásokat hirdet, mindig is meghatározta a mércét. A többiek nagyon is erre irányultak. Ez korábban gyakran előny volt. Most fordul a helyzet – a fémiparban elért rossz megállapodás egyben egy pofon a többi tárgyaló csapat számára is. A közszférában a szakszervezeti vezetés látszólag támogatja a kormány megszorítási stratégiáját – itt jön képbe a szakszervezetek társadalmi partnerségi szerepvállalása. Bizonyos esetekben a szakszervezeti tisztviselők még a parlamentben is ülnek. Őrület, hogy például Barbara Teiber szakszervezeti elnök a Nemzeti Tanácsban a SPÖ megszorításai mellett felemeli a kezét.

Mosaik: Mit kellene változtatniuk a szakszervezetekben, hogy újra harcolhassanak?

Selma: Egy független szakszervezeti politikai vonalat kellene kidolgozni, a korábbi társadalmi partnerség és állam-támogató irányvonal helyett. A költségvetési közös jó gondolata hazugság – egy osztálytársadalomban osztályellentességek vannak, és a szakszervezet feladata a munkásosztályért harcolni. Röviden: a társadalmi partnerségnek el kell tűnnie. A társadalmi partnerség azt jelenti, hogy a szakszervezetek ideológiai, intézményi és stratégiai irányultságúak a tőkével való partnerség felé – ha ezt a partnerséget nem szüntetjük meg, akkor a következő években egyre több bérveszteséget és növekvő elszegényedést tapasztalunk. Már most is vannak lépések a helyes irányba.

mosaik: Milyenek?

Selma: Különösen a társadalmi szektorban már sok minden történt az alulról szerveződő szervezet és az alulról jövő nyomás miatt. Például nekem és más elkötelezett munkástanácstagoknak nemrégiben sikerült átvinnünk egy határozatot a GPA szakszervezet szociális és egészségügyi szektorának konferenciáján Bécsben, amely mozgósít a kormány vörös toll politikája ellen a városban és a szövetségi kormányban.

mosaik: Mi ennek a határozatnak a célja?

Selma: Azt akarjuk, hogy a szakszervezeti szervezetek harcoljanak a megszorítások ellen. A szakszervezeteket nagyon erősen áthatja az SPÖ. A szociáldemokrata parlamenti csoport dominál. Ez teszi olyan nehézzé a szakszervezetek pozícionálását az SPÖ kormány irányvonalával szemben – de éppen ezt a konfrontációt kell lefolytatni. Emellett a határozat a béremelésért folytatott harc és a megszorítás elleni küzdelem ötvözéséről szól. Így megakadályozzuk, hogy egymás ellen játsszanak ki minket. Nem játsszuk azt a játékot, hogy 'vagy a szociális jólét vagy a bérek csökkentése'.  Ennek érdekében november 26-án nagy tüntetési napot szervezünk Bécsben. Ezen a napon sok intézményben de facto leáll a munka déltől – és ezrek gyűlnek össze demonstrációra és tüntetésre, először a parlament előtt, majd az Emberi Jogok Térén.

Selma Schacht a "Bildung im Fokus GmbH" munkaügyi tanácsának elnöke, valamint AK tanácsosa a KOMinternnek.

Forrás:https://mosaik-online.at/die-sozialpartnerschaft-muss-weg-kuerzungen-im-sozialbereich/ 2025. november 11.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó