Egy tüntetés plakátja, felirat: Egy világ.Foto: MarkusSpiskeaufUnsplash
"A környezetvédelem osztályharc nélkül kertészkedés" - mondta Chico Mendez, brazil mezőgazdasági szakszervezeti aktivista és természetvédelmi úttörő. De hol van az osztályharc az éghajlati igazságosság mozgalmában? A munkásmozgalommal való szövetségek kialakulóban vannak, és ezeket kell előmozdítani, írja Clara Paillard, a Tipping Point UK munkatársa.
A munkásosztály mozgásban van
Az elmúlt években világszerte munkavállalók milliói sztrájkoltak jobb béreket követelve. Indiában a tervezett mezőgazdasági reform minden idők legnagyobb sztrájkjához vezetett - 250 millió munkavállaló vállalt szolidaritást a sztrájkoló több tízezer földművessel, akik elfoglalták Újdelhit. Európában a gazdák idén többször is sztrájkoltak az új környezetvédelmi törvények ellen. Az Egyesült Királyságban pedig az acélmunkások ellenállnak a kokszolóüzemek bezárásának, hogy megakadályozzák több ezer munkahely megszűnését. Az indítékok sokfélék, hol az infláció, hol a fosszilis tüzelőanyag-ágazatok leépítése miatt. Mindezek azonban azt mutatják, hogy a munkásosztály mozgásban van, és különböző érdekeit az utcán artikulálja.
Ezt azért fontos megjegyezni, mert az ökológiai átalakulás már megkezdődött. De nem olyan feltételek között, amely sokak életkörülményeit javítaná. A tőkés erők eltökéltek abban, hogy megőrizzék a gazdaság feletti ellenőrzést. Hatalmukat arra használják, hogy a klímaválságra a megoldások a magánszektorban és általában a piaci logika keretein belül szülessenek. Ezért az éghajlati mozgalom számára elengedhetetlen, hogy szövetséget kössön a munkavállalókkal és szervezeteikkel. Csak így tud az éghajlati mozgalom fenntartható társadalmi hatást kifejteni és megvalósítani.
Munkahelyek vagy éghajlatvédelem?
A munkavállalók azonban kettősséggel szembesülnek: munkahelyek vagy klímavédelem. És ez alapvetően igaz is, mivel az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos intézkedések elkerülhetetlenül veszélyeztetik a munkahelyeket számos (fosszilis tüzelőanyaggal működő) iparágban. A munkavállalók és családjaik alapvető érdeke a megfizetett munkahely, amely a kapitalizmusban a szegénységi küszöb feletti megélhetés biztosításának alapfeltétele. Miért kellene tehát beleegyezniük, vagy lelkesedniük olyan átalakítási projektekért, amelyek elvágják saját megélhetésüket? Ez az oka annak is, hogy a fosszilis tüzelőanyag-projektek a munkahelyteremtés és a gazdasági jólét ígéretével politikai és nyilvános jóváhagyást keresnek. Ez a Cumbriai (Egyesült Királyság) új szénbánya megnyitására irányuló kísérletektől kezdve a kelet-afrikai új olajvezetékek építéséig terjed.
Az olyan kezdeményezések, mint a Global ClimateJobs, ezt a látszólagos ellentmondást kezelik. Megmutatják, hogy az energetikai átállás több millió új munkahelyet fog teremteni. A megújuló energiaforrások elterjedése, az épületek hőtechnikai felújítása és a tömegközlekedés nagyszámú további szakképzett munkavállalót igényel majd az elkövetkező években. Minél többet fektetnek be ezekbe az ágazatokba, annál magasabb lesz az elérhető foglalkoztatási arány. Más kampányok pedig az infláció és az éghajlati válság közötti összefüggéssel foglalkoznak. Ily módon világossá teszik, hogy sokak egzisztenciális aggodalma összefügg a munka és a környezet kapitalista átstrukturálásával. A stratégiai háttér az, hogy feloldjuk ezt a kapitalista alapú ellentmondást, és az ép bolygó és a jó élet közötti közös érdekre összpontosítunk.
A munkásmozgalom és az éghajlati igazságosság összefonódik
Az osztályharcok és a környezeti harcok egymásra épülnek. Jelenleg egyre több embert látunk, akik új szövetségeket próbálnak létrehozni e küzdelmek összefonódása érdekében. A nemrégiben bemutatott "Everything Must Change" (Mindennek meg kell változnia) című film lenyűgözően dokumentálja a számos összefonódást. Azt is megmutatja, hogy ezek a kezdeményezések milyen potenciálisan hozzájárulhatnak ahhoz, hogy olyan narratívát nyújtsanak, amely képes mozgósítani egy tömegmozgalmat.
A közlekedési ágazatban zajló munkaügyi viták elősegítik az első konkrét szövetségek létrejöttét. A közlekedési szakszervezetek és a klímaaktivisták közötti együttműködés Németországban és Ausztriában jó példa erre, amely nemcsak a tömegközlekedés jó munkakörülményeit követeli, hanem általában véve több beruházást is ebben az ágazatban a hatékony közlekedési átállás elindítása érdekében. Hasonló stratégiai gondolkodással az Egyesült Királyságban az ExtinctionRebellion Trade Unionists csoport arra ösztönözte a klímaaktivistákat, hogy csatlakozzanak az olajfinomítók, a dokkmunkások és az egészségügyi dolgozók sztrájkőrségeihez.
Nincs rendszerváltás munkásmozgalom nélkül
Az éghajlati igazságossághoz a munkavállalók teljes körű részvételére van szükség. A politikai cél a fosszilis tüzelőanyag-ipar felszámolása és az alternatív energiaágazatok kiépítése. Ha azonban megfeledkezünk a fosszilis tüzelőanyag-iparban dolgozókról és a megújuló energiaiparban dolgozók szakszervezeti szerveződéséről, az csak újabb egyenlőtlenségeket fog teremteni.
Az infláció a hajtóerő a fent leírt számos munkavállalói mozgósítás mögött. A jobboldali erők megpróbálják magukévá tenni ezt a küzdelmet, és a környezetvédelmi politikát olyan elitérdeknek beállítani, amelynek semmi köze a sokak életének valóságához. A jobboldali kisajátítással szembeni fellépés ismét szoros együttműködést és közös fellépést igényel az éghajlati igazságosság és a munkásmozgalom között. Olyan politikai megoldásokért kell küzdeni, amelyek mindkettőjüknek igazságot szolgáltatnak.
A szerző most szombaton, 2024. március 23-án, Niels Jongerius-al (Transnational Institute) közösen tart workshopot a People’s Summit-on, 18:00 órakor, AkademiederbildendenKünste (Schillerplatz 3, 1010 Bécs).
SzerzőClara Paillard
Clara Paillard liverpooli szakszervezeti aktivista és az UniteGrassrootsClimateJusticeCaucus társalapítója. A Tipping Point UK szervezője, és aktívan részt vett a kőolajkitermelés elleni kampányokban, valamint a kulturális intézmények olajszponzorai elleni mozgalomban.
Forrás: https://mosaik-blog.at/verbindungen-arbeit-klima/ 2024. március 22.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
