Dmitrij Novikov: »Kína a Föld népeinek hangja, védelme és reménye« 

A 14. Országos Összkínai Népi Kongresszus második ülését Pekingben, a Népi Kongresszusok Házában tartották. Az eseményt számos médium nem másként, mint az év legfontosabb politikai eseményének nevezte Kínában. 

XINHUA Kínai Hírügynökség 

2024 március 26 

Az Országos Népi Kongresszus ülésén Kína életének és a világszíntéren elfoglalt helyének számos kérdésével foglalkoztak. Ennek kapcsán a Xinhua kínai hírügynökség interjút készített Dmitrij Novikovval, az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnökhelyettesével és az orosz Állami Duma nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának első elnökhelyettesével Kína bel- és külpolitikájáról. 

- Dmitrij Georgijevics, Ön szerint a kínai vezető az elmúlt években a nemzetközi színtéren tett mely kezdeményezései   a legjelentősebbek? 

- Hszi Csin-ping elvtárs és munkatársainak megválasztása a Kínai Kommunista Párt és a Kínai Népköztársaság vezetésébe, úgy vélem, nem kisebb mérföldkő volt az Önök országának történetében, mint a Kínai Népköztársaság kikiáltása a reform és nyitás politikájának elindítása.  
A KKP Központi Bizottságának jelenlegi főtitkára vezetésével Kína képes volt nagyon pontosan felmérni a világban zajló változásokat és Kína helyét a világban. Ennek alapján rendkívül fontos lépéseket tettek az ország fejlesztése érdekében, összhangban azokkal az átütő változásokkal, amelyek meghatározzák az emberiség jelenét. 

A világban kibontakozó események olyan fontosak, hogy közvetlenül érintik az összes országot és az összes népet. A szemünk előtt alakulnak ki a nemzetközi közösség fejlődési irányai az elkövetkező évekre, sőt évtizedekre. E folyamatok legbensőbb lényege a nyugati tőke egyre gyorsabb és visszafordíthatatlanabb meggyengülése. Ezt két fő tényező befolyásolja. Először is, a vezető polgári hatalmakon - az USA-n és Nyugat-Európa államain - belüli ellentétek növekedése. Ebben a szakaszban ők már kimerítették a progresszív fejlődési lehetőségeiket. 

A tőke vonakodása a rendkívül magas profitrátáról való lemondás miatt számos »időzített bombát« helyezett a polgári rendszer alá. Féktelenül duzzad a pénzügyi és spekulatív szektor, amely nincs ellátva valódi »tartalommal«. Az ilyen buborékok előbb-utóbb kipukkadnak, ahogy ez 2008-ban is történt. A kapitalisták azonban nem hagytak fel ördögi politikájukkal, és továbbra is spekulálnak a kapzsisággal, csalással és kalandorsággal sűrűn átitatott rendszerben. 

Ilyen körülmények között a nyugati országokon belüli osztálykülönbségek egyre mélyülnek.  
A szociális segélyek áradata, amelyet a burzsoázia a Szovjetunió sikereinek és a kommunista eszmék növekvő népszerűségének hatására szívesen elfogadott, gyorsan elapad. A korábbi vívmányok elvétele nem tud mást kiváltani, mint a munkások növekvő ellenállását. Ezt éppen tegnap mutatták meg világosan a francia »sárga mellényesek«. Ma a nyugat-európai mezőgazdasági termelők, közlekedési dolgozók és más csoportok erőteljes tiltakozásában is megmutatkozik. 

A külföldről érkező migráció sem járul hozzá a társadalmi békéhez. A lakosság felismeri, hogy van mód a probléma megoldására. Egyszerűen fel kell hagyni a globális dél országainak és államainak a lerombolásával, részt kell venni a líbiai, palesztinai és számos más probléma megoldásában, és segíteni kell az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok lakóit, hogy letelepedhessenek szülőföldjükön.  
A kapitalista monopóliumoknak azonban megvannak a maguk számításai. Országaikban az olcsó munkaerő beáramlására támaszkodnak, hogy nyomást gyakoroljanak a nyugati proletariátusra, amelyet túlságosan »elkényeztetettnek« tartanak. 

Mindezek a jelenségek akut társadalmi-gazdasági összeomlást idéznek elő, ami elkerülhetetlenül tükröződik a gondolkodásban, a politikában és a kultúrában. Az ideológiai és erkölcsi válság egyre mélyül. Ez a nyugati társadalom újabb problémájává válik. Az egykor nagyszerű civilizáció értékei, amely a világkultúrának zseniális filozófusokat, írókat, művészeket és zenészeket adott, erodálódnak. Degeneráció jelei mutatkoznak. Láthatjuk ezeket az EU országainak növekvő elnéptelenedésében és politikai elitjük leépülésében. 

Amikor ennek a közönségnek a hanyatlásáról beszélek, nem akarok senkit sem megbántani. Sajnos, ez a valóság. Amikor Joseph Borrell a »civilizált« Nyugatot és a világ többi részét virágzó kertre és vad dzsungelre osztja, az a szellemi és erkölcsi leépülés biztos jele. 

A nyugati tőke befolyásának gyengítésében a második legfontosabb tényező az önleleplezés. A világ oligarchiái a profit hajszolásában egyre cinikusabban vetik le a demokrácia és az emberi jogok álarcát. Történelme során sokadik alkalommal széleskörű terjeszkedésbe kezdenek.  
A neokolonializmus a bolygó több tucat országát érintette. Jugoszlávia, Irak, Líbia, Afganisztán nyílt beavatkozás áldozatai lettek. A posztszovjet köztársaságok, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika számos állama megtapasztalta a »színes forradalmak« kifinomult technológiáit. És természetesen a Nyugat erőteljesen alkalmazza a gazdasági kizsákmányolás számos módszerét, beleértve a dollárrendszer használatát. 

Ma az imperialista körök beavatkozása más országok ügyeibe a nemzeti felszabadító harcok megerősödésének motorjává vált. A világ népei egyre határozottabban követelik érdekeik tiszteletben tartását. Arra törekszenek, hogy ne formális, hanem valódi szuverenitást biztosítsanak országaik számára. 

Kína élen jár ezekben a folyamatokban. Csaknem két évszázada gyűjti a tapasztalatokat a független fejlődésért folytatott küzdelemben a régi és új gyarmatosítókkal szemben. Az Önök hazája nagy sikereket ért el e nagy feladat megoldásában. Egy évszázaddal ezelőtt Kína idegen hatalmak befolyási szféráira volt felosztva. Bábjaik kifosztották az országot és megalázták a sok ezer éves történelemmel rendelkező nemzetet.  

Kína volt az első ország a világon, amely megérezte a második világháború jeges leheletét, amikor szembe kellett nézzen a kegyetlen japán megszállókkal. A japán militaristák veresége után az amerikai imperialisták megpróbálták megteremteni az ország feletti ellenőrzést, a Csang Kaj-sek klikkre alapozva. Csakhogy Kína mindezen megpróbáltatásokat becsülettel leküzdötte. A valódi függetlenség aktusa a Kínai Népköztársaság 1949-es kikiáltása volt. Ez pedig a Kommunista Párt vezető szerepének köszönhetően történt, amelynek sikerült a nép energiáját és akaratát a haza védelmére irányítania. 

Ma ismét vannak olyanok, akik megpróbálják »rendre utasítani Kínát«. A Nyugat attól fél, hogy Kína globális szuperhatalommá válik, ezért megpróbálja visszatartani a fejlődését. Az imperialisták gyűlöletét erősíti, hogy Peking túlzás nélkül az egész világ hangjává, reményévé és védelmezőjévé vált, amely nem akar az új gyarmatosítók elnyomása alatt élni. Néha ezt a világot globális délnek nevezik, de érdekei teljes összhangban vannak a világ többségének érdekeivel, és így az egész emberiség érdekeivel.  

A Kínai Népköztársaság ellenfelei számára különösen kellemetlen, sőt hisztérikus az az erős ideológiai alap, amelyre ma Kína progresszív szerepe épül. A KKP és személyesen Hszi Csin-ping nagy érdeme, hogy a kínai társadalom hű marad a marxizmus-leninizmus eszméihez, és tovább építi a szocializmust az Önök hatalmas, gyönyörű és nagyon érdekes országának nemzeti sajátosságainak figyelembevételével. 

Felsorolom, hogy szerintem melyek a KNK vezetésének legfontosabb kezdeményezései a nemzetközi színtéren. Először is az emberiség közös sorsközösségének koncepciója. Ez egy olyan fejlődési utat kínál, amely alapvetően különbözik az imperialista globalizáció nyugati modelljétől. E koncepció támogatására és elképzeléseinek gyakorlati megvalósítására Kína sajátos mechanizmusokat dolgozott ki. Ezek a globális fejlesztési kezdeményezés, a globális biztonsági kezdeményezés és a globális civilizációs kezdeményezés. Ezeket több tucat ország támogatta, és már most számos konkrét projekt végrehajtásának koncepcionális alapjává váltak. 

Az »Egy övezet és egy út« projekt különösen a pekingi nagy kezdeményezések gyakorlati megtestesítőjévé vált. Célja az országok és kontinensek összekapcsolása a kereskedelem, a beruházások, az infrastruktúra fejlesztése és az emberek közötti cserekapcsolatok révén. Már 150 ország vált az Övezet és Út résztvevőjévé. Ez a kezdeményezés 10 év alatt több mint 3 ezer közös projekt keretében közel 1 000 milliárd dollárnyi beruházást tett lehetővé. Kína megduplázta az »Egy övezet és egy út« útvonalai mentén fekvő országokkal folytatott kereskedelmi forgalmát, amely 2,07 milliárd dollárra nőtt. A Világbank előrejelzése szerint 2030-ra az Egy övezet, egy út kezdeményezés fejlesztése 420 000 munkahelyet teremt Kína partnerországaiban. 

Kína nemzetközi stratégiája az egyenlőség és az igazságosság eszméjén alapul. Az Övezet és Út résztvevőinek legutóbbi csúcstalálkozóján Hszi Csin-ping kijelentette, hogy a kezdeményezés a közös tervezés, a közös építés és a közös hasznosítás változatlan elvei alapján fog tovább fejlődni. "Nem lesz helye a blokk-konfrontációnak és a geopolitikai játszmáknak, az egyoldalú szankcióknak, a gazdasági zsarolásnak és a kivonulási kísérleteknek" - hangsúlyozta a kínai elnök. Szerinte az ősi Selyemút fejlődéstörténete bebizonyította, hogy a fejlődést és a jólétet nem harci lovak és hosszú lándzsák, hanem tevekaravánok és kedvesség, nem hadihajók, hanem kereskedelmi hajók és barátság hozza el. És pontosan ez az, ami ma hiányzik a nemzetközi kapcsolatok rendszeréből. 

- Ön szerint mit jelentenek a kínai vezető kezdeményezései az országban és a világban? Hszi Csin-ping hatalomra kerülése óta elmondható-e, hogy kialakult egy koherens kormányzási koncepció odahaza és egy sor kezdeményezés a nemzetközi színtéren?   

- Marx, Engels és Lenin eszméinek követőiként mi, kommunisták tudjuk, hogy a bel- és külpolitika nem választható el egymástól. Mindkettő a gazdasági alap fölötti felépítmény, és elsősorban az uralkodó osztályok érdekeit fejezi ki. A kapitalista rendszerben például a saját dolgozóinak kizsákmányolása együtt jár a külső terjeszkedéssel és a piacok elfoglalásával. Ugyanakkor a burzsoázia néha megpróbálja csökkenteni a hazai munkások elégedetlenségét azzal, hogy segélyeket ad nekik, és soviniszta és nacionalista érzelmeket szít.  

A népi Kína megalakulása pillanatától kezdve a szocializmus építését tűzte ki célul. Azoknak a spekulációival ellentétben, akik azt bizonygatják, hogy mindez csak a piaci reformok ürügyén történik, Peking magabiztosan erősíti államának szocialista alapjait. A kínai és a vietnami vezetők közelmúltbeli találkozója jellemző ebből a szempontból. A Pham Minh Chinh vietnami miniszterelnökkel folytatott megbeszélések során Hszi Csin-ping azt mondta, hogy Kínának és Vietnamnak együtt kell hajózniuk a szocializmus ugyanazon hajóján. 

Szeretnék arra is emlékeztetni, hogy a KKP 19. kongresszusa stratégiai tervet vázolt fel a modernizált szocialista hatalom teljes kiépítésére. A terv 2020 és 2035 között alapvetően a szocialista modernizáció megvalósítását, 2035-től a század közepéig pedig Kína gazdag és erős, demokratikus és civilizált, harmonikus és modernizált szocialista hatalommá alakítását tűzte ki célul.  

Ez a politika a KKP vezető szerepének növelését és a nép egyre nagyobb mértékű bevonását jelenti az ország irányításába. Látjuk, hogy a kínai vezetés könyörtelen harcot folytat a korrupció, a karrierizmus, a pazarlás, a hedonizmus - ezek a csapások, amelyek a polgári ellenforradalomhoz vezethetnek - ellen. Az 1980-as és 1990-es évek fordulóján ezek a jelenségek hazánkban nem kis mértékben járultak hozzá a Szovjetunió pusztulásához, és a legsúlyosabb geopolitikai katasztrófához vezettek, amelynek következményei még ma is érezhetők. 

Rendkívül fontos, hogy a KNK vezetése prioritásként kezeli a lakosság életszínvonalának javítását. Az országban megszűnt a mélyszegénység. Az elmúlt negyven évben több mint 700 millió embert sikerült kiemelni a szegénységből. Egyetlen kapitalista ország sem büszkélkedhet ilyesmivel. És ez is a szocializmus választásának eredménye, amely lehetővé teszi az »első az ember« elvének megvalósulását.  

Hasonló értékek képezik Kína külpolitikájának alapját. Alapvetően különbözik a nyugati hatalmak irányvonalától, amely a »furkósbot« és a »vasököl« elvén alapul. A gyarmati hódításokat szörnyű bűnök kísérték - népirtás, rabszolga-kereskedelem, népek egymás ellen uszítása. Mindezt a profit céljának rendelték alá, ami a kapitalizmus lényege. Amíg a kapitalizmus él, addig ezeket a módszereket továbbra is alkalmazni fogják. Nem ezt látjuk a Gázai övezetben, Jemenben, és kicsit korábban Líbiában, Irakban, Afganisztánban? 

A kínai diplomácia az internacionalizmus, az egyenlőség és a közös fejlődés diplomáciája a közös jólét érdekében. Ezek az értékek jellemzik Peking valamennyi nemzetközi kezdeményezését. A kínai elnök ezt a BRICS-2023 üzleti fórumon tartott beszédében jól kifejezte. Szerinte Kína ugyanazt a levegőt szívja, mint a többi fejlődő ország, és közös sorsra törekszik velük. Mint Hszi Csin-ping megjegyezte, Kína határozottan védelmezi a globális dél közös érdekeit, és azon dolgozik, hogy a feltörekvő piacok és a fejlődő országok képviselete és hangja erősödjön a globális ügyekben. 

Peking céljait részletesebben a Globális Biztonsági Kezdeményezés koncepciója tükrözi. Ezt Hszi Csin-ping 2022-ben javasolta, és világosan mutatja a különbséget a szocialista külpolitika és a polgári külpolitika, a kínai külpolitika és a nyugati külpolitika között. Ahogy a koncepció hangsúlyozza, a világbéke és a világbiztonság fenntartása, valamint a globális fejlődés és jólét előmozdítása az egész nemzetközi közösség törekvése kell, hogy legyen. 

A stratégia hat alapelvet tartalmaz. Az első a közös, átfogó, együttműködő és fenntartható biztonság víziójának követése, különösen az egyes országok biztonságának tiszteletben tartása és garantálása, az együttműködés előmozdítása politikai párbeszéd és békés tárgyalások révén.  

Másodszor, az országok szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartása iránti szilárd elkötelezettség. Minden ország - nagy vagy kicsi, erős vagy gyenge, gazdag vagy szegény - egyenrangú tagja a nemzetközi közösségnek. Szuverenitásukat és a saját társadalmi rendszerük és fejlődési útjuk megválasztásához való jogukat tiszteletben kell tartani. A belügyeikbe való beavatkozás elfogadhatatlan. 

Harmadszor, az ENSZ Alapokmány céljainak és elveinek fenntartása iránti elkötelezettség. Kína valamennyi ország multilateralizmusára szólít fel, és olyan nemzetközi rendszert támogat, amelyben az ENSZ központi szerepet játszik. A dokumentumban foglaltak szerint a hidegháborús mentalitás, a blokkok közötti konfrontáció és a hegemonizmus ellentétes az ENSZ Alapokmány szellemével, és el kell utasítani.  

A negyedik alapelv az egyes országok biztonsági aggályainak tiszteletben tartását jelenti. Az egyik állam biztonságát nem szabad más államok kárára biztosítani. Minden országnak figyelembe kell vennie mások ésszerű biztonsági aggályait. Ez a pont tökéletesen illeszkedik az Ukrajna körül kialakult jelenlegi helyzethez. Kijev bevonása az Egyesült Államok és a NATO katonai és politikai kalandjaiba rendkívül súlyos fenyegetést jelent Oroszország nemzeti érdekeire és biztonságára. 

Ötödször, a globális biztonsági kezdeményezés az országok közötti nézeteltérések és viták békés rendezését biztosítja párbeszéd és konzultáció útján. Meghatározza, hogy a háború és a szankciók nem képezhetik a vitás kérdések megoldásának alapját.  

A hatodik alapelv a biztonság fenntartása a legkülönbözőbb területeken, beleértve a hagyományos és nem hagyományos területeket is. A KNK felszólítja a világ minden országát, hogy fogjanak össze a regionális viták és az olyan globális kérdések megoldása érdekében, mint a terrorizmus, az éghajlatváltozás, a kiber- és biológiai biztonság.  

Kína világpolitikai vonalának lényegét kifejezve Hszi Csin-ping megjegyzi, hogy Kína nem vesz részt geopolitikai játszmákban és nem vesz részt a blokkok közötti konfrontációkban. Kína ellenzi az egyoldalú szankciókat és a gazdasági nyomást. Ebben a tekintetben Kína és Oroszország céljai minden bizonnyal egybeesnek. 

- Véleménye szerint milyen jelentőséggel bírnak Kína államigazgatási tapasztalatai más országok, különösen a fejlődő országok számára? 

- Ennek a tapasztalatnak a jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. Kína megmutatja, milyen sikereket érhet el egy olyan ország, amely a szocialista fejlődés útját választotta, és nem engedi, hogy külföldi »jóakarók« beavatkozzanak az ügyeibe. Természetesen minden államnak és társadalomnak megvannak a maga sajátosságai. Ez összefügg a történelemmel, a kultúrával, a nemzeti sajátosságokkal. Erre egyébként a marxizmus-leninizmus klasszikusai folyamatosan rámutattak. Úgy vélték, hogy a különböző országok szocialistáinak sokfélesége a körülmények sokféleségét követeli meg a közös cél elérésének eszközeiben. 

Biztos vagyok benne, hogy a kínai kommunisták sikerének egyik oka a nemzeti sajátosságok figyelembevétele volt. Mao Ce-tung már az 1930-as években "A forradalmi háborús stratégia problémái Kínában" című előadássorozatában beszélt ennek szerepéről a marxista eszmék megvalósításában. Szerinte "a marxizmus általános elvei mindig konkrét nemzeti formákban léteznek". Abból az elvből kiindulva, hogy "a gyakorlat az igazság kritériuma", Mao Ce-tung óva intett a marxizmus dogmatikus felfogásától: "A vezetést az országon, a tartományokon, a megyéken és a településeken belüli helyzet alapján kell gyakorolnunk; az öröklött, nem pedig a kitalált törvényszerűségek alapján; belső összefüggéseket kell keresnünk a körülöttünk lévő dolgokban". 

A reform és nyitás politikájának végrehajtása során Teng Hsziao-ping hangsúlyozta a marxizmus vezető szerepét, és azt, hogy szilárdan ragaszkodni kell a szocializmus építésének irányvonalához. Rámutatott arra, hogy a marxizmus általános elveit össze kell kapcsolni az ország sajátos helyzetével, és hangsúlyozta, hogy "a saját utunkat kell követnünk, hogy a szocializmust kínai sajátosságokkal építsük". 

Kína tapasztalatai tehát arra tanítanak bennünket, hogy a marxizmus kreatív fejlesztése, a marxizmus és a nép kulturális sajátosságainak ötvözése kiváló eredményeket hoz. Ez az első és legfontosabb következtetés. 

A második következtetés Hszi Csin-pingnek a közigazgatás területén elért eredményeinek jelentősége. Ez különösen a fegyelemre és a célok tisztaságára vonatkozik, amelyet az állam irányító szerveinek határozottan be kell tartaniuk. Ez valóban elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljék a hanyatlást és az ország meggyengülését.  

Ugyanilyen fontos a nemzetközi helyzet gondos elemzése, a világban történő események dinamikájának aprólékos tanulmányozása. Csak a környezet megértésével lehet hatékony válaszeszközöket kidolgozni. Ahogy Hszi Csin-ping többször hangsúlyozta, csak azok az államok prosperálhatnak, amelyek lépést tartanak a korral, és megértik a korszak kontextusát és követelményeit. Ez természetesen nem jelenti az alapvető értékek elfelejtését. Éppen ellenkezőleg, előttünk áll a marxizmushoz való nagyon is kreatív hozzáállás, ami a sikeres megvalósítás kulcsa. 

Végül a kínai kormányzási tapasztalatok azt mutatják, hogy minden hegemón törekvés zsákutcába vezet. A terjeszkedés és más országok tönkretétele csak átmeneti előnyökkel jár a burzsoá hatalmak számára. E politikák következménye az instabilitás és a növekvő biztonsági fenyegetések. Végső soron magukat az expanziósokat sújtja. Így az arab és afrikai államokba történő nyugati beavatkozások, intervenciók, puccsok és polgárháborúk olyan migrációs hullámot okoztak, amely ellen Európa nem tudja, hogyan védekezzen. Ugyanez vonatkozik a nyugati féltekére is, ahol az USA két évszázadon keresztül kifosztotta az országokat, akadályozta fejlődésüket, megdöntötte a progresszív rezsimeket és rájuk kényszerítette a megbízottjait. Most ezeknek az országoknak az elszegényedett népei megrohamozzák az Egyesült Államok határait, súlyosbítva az Egyesült Államokon belüli politikai válságot. 

Nem lehet nem felidézni, hogy mi lett az úgynevezett nemzetközi terrorizmus táptalaja. Ehhez nem kis mértékben járult hozzá, hogy a nyugati országok támogatták a legradikálisabb reakciós mozgalmakat a Szovjetunió elleni harcban. E folyamatok másik oldala a muszlim országok ügyeibe való durva beavatkozás volt - afganisztáni, iraki, líbiai inváziókkal. 

Modern világunk szorosan összefonódik. A fenyegetések nemzetközivé válnak. Őszintén szólva ostobaság azt remélni, hogy két óceán és erős fegyveres erők védelme alatt »ki lehet várni míg elül a vihar«, ahogy Washington teszi. 

Kína alapvetően más utat kínál. Az államirányítással kapcsolatos megközelítése a harmónia, a kölcsönös gazdagodás, az egyenlőség és az összes szereplő érdekeinek figyelembevételén alapul. "A béke, a barátság és a harmónia a kínai civilizációba beágyazott értékek. Az agresszió és a terjeszkedés nem épül be a génjeinkbe" - jelenti ki Hszi Csin-ping. Értékelése szerint a kínai nép keserű és mély emlékeket őriz az elmúlt két évszázadban rájuk nehezedő zavargásokról és szenvedésekről: "Gyakran mondom, hogy a kínai nép ellenzi a háborút, stabilitást akar, és tartós világbékét remél. A kínai nemzet nagy reneszánsza nem valósulhat meg békés és stabil nemzetközi környezet nélkül". 

Hszi Csin-ping »Xi Jinping on Governance« című könyvét már 24 nyelvre fordították le. Nem csoda, hogy a világ több mint 160 országában és régiójában a könyvesboltok polcaira kerülve nagy a kereslet iránta. A világ népei őszintén és természetesen csodálják Kína eredményeit. Egyre inkább szeretnék Kína sikeres tapasztalatait saját körülményeik között felhasználni országaik fejlődéséhez. 

- Az 1960-as és 1970-es években Kínában megjelent a »maoizmus«, és határozottan hatott a különböző kontinensekre. Mit gondol a jelenlegi kínai vezetők irányadó filozófiájáról és gondolkodásmódjáról? Mennyiben különbözik a közigazgatás és a külpolitikai koncepciók jelenlegi eszmerendszere attól, ami korábban Kínában és más országokban volt? 

- Mao Ce-tung és eszméi óriási hatással voltak a baloldali mozgalom fejlődésére a világban és a nemzetközi helyzetre. Fentebb említettem Mao Ce-tung hozzájárulását a marxista elmélet kreatív fejlődéséhez. Ő volt az, aki megalapozta a "szocializmus kínai sajátosságokkal" koncepcióját, amelyet a kínai kommunisták következő generációi gazdagítottak.  

Mao Ce-tung másik érdeme, hogy kijelentette a szocializmus felépítése »egy kézlegyintéssel« nem lehetséges. Csak több lépcsőben, az új társadalomra való áttérés anyagi, technikai és társadalmi feltételeinek megteremtésével valósítható meg. Ez különösen igaz az elmaradott agrárországokra. Mao Ce-tung a KKP VII. kongresszusának 1945-ben készített politikai jelentésében rámutatott arra az utópiára, hogy a szocializmus a félfeudális és félgyarmati társadalom romjain automatikusan, többszörösen strukturált gazdasági szerkezet alkalmazása nélkül, emberek százmillióinak felszabadítása és személyiségfejlődése nélkül épüljön fel. Hangsúlyozta a »szocialista társadalomba való egy csapásra történő ugrás« lehetetlenségét. 

Mao Ce-tung eszméi nagyban hozzájárultak a világban a nemzeti felszabadító mozgalmainak megerősödéséhez. Ez akkor volt a legaktívabb, amikor a Szovjetunió, Sztálin halála után egyre inkább eltávolodott a proletár diktatúra és a proletár internacionalizmus eszméitől. A Szovjetunió a harmadik világháború megelőzését állította politikája középpontjába, ezért bel- és külpolitikájában bizonyos kompromisszumokat kötött. Kína egyre nagyobb szerepet játszott az afrikai, ázsiai és latin-amerikai népek felszabadításáért küzdő erők támogatásában. Ezek az országok ma is tisztelik Kína és Mao Ce-tung hozzájárulását és a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelmüket.  

Nem mondhatjuk, hogy Kína fejlődése Mao Ce-tung alatt zökkenőmentes volt. Az elméleti megközelítés és azok gyakorlati megvalósítása drámai változásokon ment keresztül. Ezt objektív és szubjektív tényezők egyaránt befolyásolták. Mindazonáltal Mao Ce-tung elképzelései maradandó jelentőséggel bírnak a Kínai Kommunista Párt, a Kínai Népköztársaság és az egész kommunista mozgalom számára. 

A 19. kongresszuson felülvizsgálták a KKP Alapokmányát, amely kimondja: "A marxizmus-leninizmus alapvető elveinek és a kínai forradalom konkrét gyakorlatának ötvözésével a kínai kommunisták, képviselve legfőbb megtestesítőjük, Mao Ce-tung elvtárs által, megalkották Mao Ce-tung eszméit. Mao Ce-tung eszméi, mint a marxizmus-leninizmus kínai alkalmazásának és fejlesztésének eredménye, a kínai forradalom és építés tapasztalatainak helyes, a gyakorlatban bevált elméleti alapelveit és általánosítását, a Kínai Kommunista Párt kollektív gondolkodásának kvintesszenciáját képviselik.  

Mao Ce-tung eszméitől vezérelve a Kínai Kommunista Párt az ország soknemzetiségű népét az imperializmus, a feudalizmus és a bürokratikus kapitalizmus elleni hosszú forradalmi harcon keresztül az új demokratikus forradalom győzelméig és a Kínai Népköztársaság, a demokratikus népi diktatúra államának megteremtéséig vezette. Ezt követően sikeresen végrehajtották a szocialista átalakulást, befejezték az átmenetet az új demokráciából a szocializmusba, létrehozták a szocializmus alaprendszereit, és kifejlesztették a szocialista gazdaságot, politikát és kultúrát". 

Hszi Csin-ping Mao Ce-tung 130. születésnapja alkalmából tartott beszédében hangsúlyozta Mao Ce-tung eszméinek jelentőségét. A KKP Központi Bizottságának főtitkára szerint "Mao Ce-tung elvtárs azon nagy emberek nemzedékéhez tartozik, akik a kínai népet sorsának, az országot pedig arculatának teljes megváltoztatására vezették. Internacionalista, aki jelentős mértékben hozzájárult a világ elnyomott népeinek felszabadításához és az emberiség fejlődéséhez". Hozzátette, hogy Mao Ce-tunggal kezdődött »Kína nemzeti reneszánszának« folyamata. 

A kínai kommunisták a szocializmus építésének fokozatosságáról szóló elképzeléseket követik. Így Teng Hsziao-ping a párt politikájának fő céljaként az elmaradottság leküzdését és a szegénység felszámolását hirdette meg. Ugyanakkor sürgette: "Ahhoz, hogy a szocializmus előnyben legyen a kapitalizmussal szemben, bátran kölcsön kell venni és tanulmányozni kell az emberi társadalom civilizációs vívmányait, a külföldi országok, köztük a fejlett kapitalista országok fejlett gazdasági és gazdálkodási módszereit, amelyek tükrözik a modern általánosított termelés szabályszerűségeit". 

Teng Hsziao-ping szavaival élve, mindig egy világos kritériumból kell kiindulni: az országban végbemenő változások "kedveznek-e a szocialista társadalom termelőerőinek fejlődése, a szocialista állam összhatalmának növekedése és az emberek életszínvonalának javulása szempontjából".  

Csiang Cö-min (Hszi Csin-ping elődje - a fordító) a maga részéről a »Mozgás az idővel« koncepciót terjesztette elő. Ez azt jelenti, hogy "minden pártelméletnek és minden pártmunkának viselnie kell a korszak jellemzőit, meg kell ragadnia annak szabályszerűségeit, és nagyfokú kreativitásnak kell jellemeznie. A párt és az ország jövője és sorsa attól függ, hogy ez mindig sikerül-e". 

Hszi Csin-ping államirányítással és nemzetközi politikával kapcsolatos elképzelései e koncepciók ragyogó továbbfejlesztése. A legjobbakat átvéve új, modern tartalommal gazdagította őket. Ez tükröződik az emberiség közös sorsát jelentő globális közösség koncepciójában, az »Egy övezet és egy út« stratégiában, a globális fejlesztési kezdeményezésekben, a globális biztonságban és a globális civilizációs kezdeményezésben. 

- Dmitrij Georgiejvics, Ön szerint születnek-e néha a kínai tapasztalatok és a kínai vezető elképzeléseinek más országokba történő átadása során eltérő olvasatok és értelmezések? Mi az oka az ilyen eltérő felfogásnak? 

- Minden országnak megvan a maga egyedi történelmi útja, nemzeti kultúrája, értékei. A kínai kommunisták ezt figyelembe veszik, amikor koncepcióikat és kezdeményezéseiket kidolgozzák. A KKP és a világ politikai pártjai között nemrégiben Pekingben tartott magas szintű párbeszéd során Hszi Csin-ping a civilizációk sokszínűségének tiszteletben tartására szólított fel. Azt mondta, hogy az országoknak ragaszkodniuk kell az egyenlőség, a kölcsönös tanulás és a párbeszéd elveihez, és biztosítaniuk kell, hogy a kirekesztést kulturális cserével, az összeütközéseket kölcsönös tanulással, a felsőbbrendűségi érzéseket pedig befogadással győzzék le. 

A kulturális sokszínűség nem akadály, hanem lehetőség egy egyenlő és igazságos világ építésére. Nem véletlen, hogy Hszi Csin-ping az ENSZ Közgyűlésen tartott beszédében a »szomszéd tönkretétele« és a »mindenki magáért törekszik« politikájának ördögi voltáról beszélt. Ez előbb-utóbb a fenyegetések és problémák terjedéséhez vezet. A Kínai Népköztársaság elnöke ezután hangsúlyozta, hogy a fejlődés útjának és modelljének megválasztása során tiszteletben kell tartani egymást, és az emberiség sokszínű civilizációinak, természeti tájainak megőrzése mellett beszélt. 

Az ellenállás, amellyel a KKP vezetésének elképzelései és kezdeményezései más országokban találkoznak, legtöbbször a Nyugat céltudatos Kína-ellenes politikájának következménye. Az USA és a NATO stratégiai dokumentumai Kínát nevezik meg a hegemóniájukat fenyegető legfőbb veszélyforrásként. Az amerikai nemzetbiztonsági stratégia 2022-ben kiadott új változata Pekinget állítja az első helyre, mint fő versenytársat. Azt állítják, hogy Kína az egyetlen olyan ország, amely meg akarja változtatni a nemzetközi rendet, és rendelkezik az ehhez szükséges növekvő gazdasági, diplomáciai, katonai és technológiai erővel. 

A Nyugat, élén az Egyesült Államokkal, minden irányban akadályozni fogja Kína fejlődését, beleértve a gazdasági háborút, a technológiai blokádot, a Kína körüli katonai építkezést és az országon belüli szeparatista áramlatok provokálását. Ugyanakkor a globális tőke információs háborút indított Kína ellen. Ezt a Fehér Ház legfelsőbb vezetői nyíltan elismerik. Íme, mit mondott Anthony Blinken amerikai külügyminiszter: "Biden elnök utasította a védelmi minisztériumot, hogy tekintse Kínát elsődleges kihívásnak, hogy biztosítsa az amerikai fegyveres erők fölényének megőrzését. A béke fenntartására egy új megközelítéssel fogunk törekedni, amelyet »átfogó elrettentésnek« nevezünk - szövetségesek és partnerek bevonásával; a hagyományos, nukleáris, űr- és információs területeken való együttműködéssel; valamint a gazdaság, a technológia és a diplomácia terén meglévő erősségeink kihasználásával." 

Minden nyugati erőt arra vetettek be, hogy Kínát és Kína céljait fekete árnyalatban tüntessék fel. Azt a hazugságot terjesztik, hogy Peking »adósságcsapdába« rángatja partnereit. Azt állítják, hogy Kína agresszív terveket sző a Fülöp-szigetek, India és más országok ellen. Így a Nyugat megpróbálja saját bűneit Kínára hárítani, hogy rágalmazza politikáját. A bolygó haladó erőinek feladata, hogy leleplezzék ezt a rágalmat, megmutatva, hogy Peking kezdeményezései minden ország népeinek érdekeit szolgálják. 

- Ön már évek óta kapcsolatban áll Kínával. Mit gondol, mit kellene tennie Kínának annak érdekében, hogy külföldön jobban láthatóvá tegye elképzeléseit, kezdeményezéseit és véleményét, és gyorsabban terjessze azokat? Hogyan kellene elmondania a »kínai történetet«, miközben a »kínai igazságot« is elmondja? Milyen intézkedéseket kellene tenni különösen annak érdekében, hogy a modern Kínát értelmesen és helyesen értsék Oroszországban? 

- Kína sokat tesz azért, hogy elmondja az igazságot magáról és céljairól. Barátaink és hasonló gondolkodású emberek a világ minden tájáról segítenek ebben. Például az Orosz Föderáció Kommunista Pártja sok erőfeszítést tesz a kínai tapasztalatok népszerűsítésére. Ezt nyomtatott és online kiadványainkon, és a Krasznaja Linyija TV-csatornán keresztül tesszük. Az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának képviselői ismertetik szavazóikkal a Kínai Népköztársaság vezetése projektjeit és kezdeményezéseit. Egy példa az aktív álláspontra ezekben a kérdésekben pártunk vezetője, Gennagyij Andrejevics Zjuganov tevékenységén alapszik, aki maga is részt vesz ebben a munkában. 

Kína barátainak ez a fajta tevékenysége a világ különböző országaiban nagyon fontos. Ez azért is fontos, mert uralkodása alatt a Nyugat nemcsak a terjeszkedés módszereiben és a politikai intrikákban vált ügyessé, hanem az emberek elméjéért és szívéért folytatott küzdelemben is. Van egy egész sor eszköz, amellyel fenntartja népszerűségét a különböző országok lakosai körében. Ez manipuláció, alamizsna, megfélemlítés, más országokról szóló hazugságok, a Nyugat riválisainak, köztük Kínának a becsmérlése. Európa és az Egyesült Államok vezető médiumai hatalmas birodalmak, több milliárd dolláros finanszírozással, több tucat tudósítóirodával és mindenféle szakértővel és álszakértővel. 

Kína mindezt csak az igazsággal és az igazság terjesztésére irányuló aprólékos, jól átgondolt munkával tudja ellensúlyozni. Természetesen ennek a tevékenységnek átfogónak kell lennie. Úgy tervezték, hogy első kézből származó információkat adjon Kínáról és a pekingi világeseményekről. Ugyanilyen fontos, hogy megismertessük a különböző országok lakosait a kínai kultúrával, nyelvvel és az új filmekkel. A »Konfuciusz Intézetek« és a »Konfuciusz műhelyek« jó példák erre. 

Ugyanakkor véleményem szerint Kínának nemcsak az információs tevékenységek területét kell bővítenie, hanem a média közönségének számát is. E tevékenységek tartalma szintén rendkívül fontos. A Nyugat ügyesen álcázza magát az általa befolyásolt társadalom érdekeinek és szükségleteinek megfelelően. Az Egyesült Államok és az EU által finanszírozott kiadványok például a korrupció és a társadalmi élet érzékeny témáit vetik fel. Az irányításuk alatt álló civil szervezetek foglalkoznak a helyi közösségek problémáival és a lakosok jogi védelmével. Szívesen vállalnak projekteket az oktatásban és az egészségügyben, részt vesznek a vízellátási problémák megoldásában és az új növények bevezetésében. Természetesen ez a segítség messze nem önzetlen és őszinte. Időnként olyan benyomást kelt, hogy a »kedves, becsületes, gondoskodó« Nyugat minden tőle telhetőt megtesz tapasztalatlan polgárai számára. 

Kína külpolitikája alapvetően más eszméken alapul: az egyenlőségen és a sokféleség tiszteletén. Ahol pedig a Nyugat képmutatással közelíti meg a kérdéseket, az Ön országa tiszta lelkiismerettel és őszinte segíteni akarással cselekedhet. Ez azt jelenti, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani Peking partnerországaira. Például Kína megoszthatja a szegénység enyhítésével kapcsolatos tapasztalatait azáltal, hogy megállapodásokat köt a kormányokkal, hogy működjenek együtt »kísérleti területeken«". 

A kínai kiadványok és képviseleteik nemcsak Kínáról beszélhetnek, hanem fontos témákat is érinthetnek azon országok számára, ahol székhelyük van. Ugyanakkor természetesen fontos, hogy ne lépjük át a külföldi államok belügyeibe való beavatkozás határát. Ezt az utat kell követni a szükséges egyensúly megtalálásával. 

Mindez annál is inkább fontos, mert Kína elkötelezett a szocialista társadalom építése mellett - a társadalmi igazságosság társadalma mellett. Peking képes segíteni az igazságszolgáltatás kiterjesztését a partnerországokban azáltal, hogy válaszol a közvélemény igényeire, biztosítja a szükséges szervezeti, információs és egyéb támogatást. Ily módon Kína még nagyobb figyelmet fordíthat kezdeményezéseire, és új szintre emelheti a KNK által választott út megismerését és megértését más országok lakossága számáral. 

Dmitrij Novikov - OFKP 

XINHUA Kínai Hírügynökség 

2024 március 26 

Az OFKP honlapján megjelent interjú eredeti, orosz nyelvű szövege az alábbi hivatkozáson található: Дмитрий Новиков: «Китай – это голос, защита и надежда народов Земли» (kprf.ru) 

Fordította: Péter János