A kijevi lakos Rosztyiszlav Iscsenko beszámolója: az Euromajdan parancsnoka a Janukovicshoz közel álló Ljovocskin és a milliárdos Firtas volt
10 évvel ezelőtt jelentek meg az első sátrak Kijevben. Az államcsíny kezdetének napját Ukrajnában máig ünnepként tartják nyilván
Fotó: Nyikita Jurenyev/TASS
Az anyagot kommentálja Rosztiszláv Iscsenkó
Tíz évvel ezelőtt, 2013. november 21-én kezdődött a kijevi Euromajdan, amely a februári puccsal ért véget. A szomorú november 21-i dátum Ukrajnában munkaszüneti nappá vált, amelyet ott a mai napig ünnepelnek. Látjuk az elmúlt évtized eredményeit, de hogyan kezdődött mindez? A tíz évvel ezelőtti eseményekről a »Szvobodnaja Presszának« mesélt szemtanúja, Rosztiszlav Iscsenko politológus, aki akkoriban Kijevben élt és dolgozott.
»SzP«: Rosztiszlav Vlagyimirovics, az Euromajdan első napján volt-e olyan érzése, hogy valami sorsfordító dolog történik, hogy történelmi események láncolata kezdődik?
- Akkoriban semmi komoly esemény nem történt. Éppen a Krímről jöttünk haza a feleségemmel, arra jártunk. Ott állt egy csoport ember, de Kijev központjában mindig vannak emberek. Nem volt tömegdemonstráció látszata, senki sem gyanított valami ilyesmit.
Mindez inkább az információs térben volt. Aztán november végén állítólag szétszéledtek, és a Szent Mihály kolostor közelében újra összegyűltek. Többen voltak, és egy-két nap múlva lementek a Hrescsatyikra, és ott kezdtek el táborozni.
Elég biztonságos lett volna őket távol tartani a Hrescsatyiktól, de amikor ott letelepedtek és megszokták, világossá vált, hogy nem fognak csak úgy egyszerűen elmenni, és nem kis erőfeszítésbe fog kerülni hazaküldeni őket.
December első napjaitól kezdve sejteni lehetett, hogy valamilyen veszélyt jelentenek a hatóságokra nézve, és a kiutasításuk nem lesz gond nélküli. Ezt egészen február második feléig meg lehetett volna tenni.
A rendőrség többször is - december végén, januárban és februárban - megtisztította a Majdant, de végül parancsot kaptak a kivonulásra.
»SzP«: Mikor vette észre, hogy puccs készül?
- Lehetetlen volt két nap vagy akár egy nap alatt megmondani, hogy államcsíny történt.
A Majdan városközpont néhány száz négyzetméterén kívül nem ellenőriztek semmit. Kijev nyugodt volt. A hatóságok az utolsó pillanatban hagyták kicsúszni a helyzetet az irányításuk alól, amikor azt hitték, hogy európai politikusok közvetítésével sikerült megegyezniük a Majdannal. A hatóságok maguk vonták ki a rendőri erőket a városból, és védtelenül maradt a térség.
»SzP«: Melyik ponton hibáztak a Janukovics elnök vezette hatóságok?
- Ez a kormány soha semmit nem csinált jól. Janukovics a legutóbbi Majdan idején, 2004-05-ben, amit akkor narancsos forradalomnak neveztek, lemondott a posztjáról. Bányászokat hozatott Kijevbe, akik készen álltak a Majdan feloszlatására, majd azt mondta, hogy nem kell semmit sem tenni. Menjetek el!
A 2013-14-es események során pedig azt feltételezte, hogy minden magától megoldódik, mert az Euromajdan nem kapott társadalmi támogatást. Nem számított arra, hogy a Majdant a Nyugat támogatni fogja, és hogy ott militánsok fognak megjelenni.
Janukovics valószínűleg jó garázsmester (Donyeckavtotrans, - »SzP«), normális kormányzó (a donyecki területi közigazgatás elnöke, - »SzP«), talán még jó kormányfő is volt Ukrajna számára. Viszont nem politikus.
Azt hitte, hogy valóban fájdalommentesen elhalaszthatja az Ukrajna-EU társulási megállapodás aláírását, és ezzel több politikai karriert is lerombolhat Nyugaton. Janukovics döntése után szinte valamennyi vezető uniós tisztviselő karrierjének vége szakadt. Ő pedig azt hitte, hogy ezért nem fog vele történni semmi, mindenkit csak úgy tönkretehet.
Egy olyan ember szemszögéből nézve, aki ért a pénz számolásához, tudja, hol és mennyit kell lopni, mindent jól csinált az EU-val. Be akart integrálódni a Nyugatba, Oroszországgal szemben velük akart barátkozni, de előbb 15 milliárd eurót akart kapni.
»SzP«: Ki tudná fejteni, hogy mik ezek a milliárdok?
- Nyikoláj Azarov miniszterelnök kérte ezt a pénzt egy átmeneti időszakra - azzal a céllal, hogy az ukrán gazdaságot az európai normákhoz igazítsák. Nos, Janukovics így érvelt: mit jelent Európának 15-20 milliárd euró, ha ezért egész Ukrajnát megkapja? És az utolsó pillanatban azt mondta: aláírjuk a megállapodást, de majd később - ha adnak pénzt. A logika bombabiztos. Jobb aláíratni ezeket az eurómilliárdokat, mint nélkülük hoppon maradni.
»SzP«: Aztán beindultak a kirúgások és a fejek repültek....
- Mindazonáltal nem a Nyugat hozta meg a döntést a Majdan elindításáról, hanem akkor kapcsolódott be, amikor látta, hogy a Majdan téren sokáig nem oszlik fel a tömeg.
Az Euromajdanról Szergej Ljovocskin, aki akkoriban Janukovics elnök adminisztrációjának vezetőjeként dolgozott, és Dmitrij Firtas üzletember döntött. Ők pénzügyileg fektettek be a társulási megállapodásba, és a melléfogás miatt elvesztették személyes pénzüket, gazdasági lehetőségeiket és politikai súlyukat.
Hagyták, hogy a militánsok megjelenjenek a Hrescsatykon, és összecsapásokat provokáljanak a rendőrséggel, majd segítettek a militánsoknak elfoglalni a kijevi városvezetést. Ekkor kapcsolódtak be a nyugati nagykövetségek, és kezdtek nyomást gyakorolni Janukovicsra, hogy ne oszlassa fel a békés tüntetést. Ő nem tette, de végül a Majdanon lövöldözni kezdtek, és amikor Janukovics a tárgyalások után kivitte a rendőrséget a városból, a militánsok elfoglalták a Verhovna Radát, a parlamentjüket is.
Kijev hatalom nélkül maradt, a Régiók Pártja kezdett szétesni azon az elven, hogy Janukovics mindent felad, időben ki kell ugrani. Sokan átálltak a Majdan oldalára.
Amikor elkezdődött a hajsza Janukovics ellen - a parlament megszavazta a hatalomból való eltávolítását -, megpróbált Harkovba távozni, odaköltöztetni a kormányát, és onnan kormányozni, de a saját társai nem engedték oda. Mihail Dobkin (a harkovi területi közigazgatás és a Régiók Pártja egyik ágának elnöke - »SzP«) később azzal dicsekedett, hogyan utasította vissza az elnököt azzal a válaszával: "A nép maga ellen van".
»SzP«: Tehát végül is ki hajtotta végre a puccsot?
- A valóság az, hogy a helyzet mindenki kezéből kicsúszott, beleértve Ljovocskint is, és a kormányt néhány ezer fegyveres náci buktatta meg. Azért buktatták meg, mert a hatóságok engedményeikkel idáig juttatták a helyzetet. A hatóságok elvitték a rendőröket, és amikor azok elkezdték elhagyni a várost, a rendőröket kezdték lőni és üldözni. Nem maradt ereje, ezért a hatalom elesett.
A Parlament a felfegyverzett emberek utasítására hozta meg a döntéseket, amelyeket diktáltak nekik. A különböző régiókban a helyi közigazgatás elfogadta a hatalom elvesztésének tényét, és elismerte a Majdan győzelmét abban a reményben, hogy - ahogy 2004-ben is - minden regionális elit a helyén marad. Még nem fogták fel, hogy őket is el fogják takarítani.
»SzP«: A tíz évvel ezelőtti események és következményeik kizárólag a politikai elit hibája és gyengeségének tudható be?
- Vitalij Zaharcsenkót, aki a Majdan idején Ukrajna belügyminisztere volt, néhány évvel később egy konferencián arról kérdezték, hogyan viselkedne, ha vissza lehetne menni az időben. Ő pedig azt válaszolta: "Pontosan ugyanígy. Nem ontanám a népem vérét".
Tehát ő maga válaszolt erre a kérdésre.
Lenint átfogalmazva azt mondhatjuk: minden hatalom csak akkor ér valamit, ha meg tudja védeni magát. Az ukrán hatalom ezt nem értette meg. Nem érezte a nép iránti felelősségét.
Mivel a hatóságok nem védték meg magukat, most patakokban folyik az ukrán nép vére. Ukrajna korábbi vezetői pedig még a saját hibájukat sem érzékelik ebben.
Készült: 2023.11.26.
A Szvabodnaja Pressza üzleti lapban megjelent cikk eredeti, orosz nyelvű szövege az alábbi hivatkozáson található:
Fordította: Péter János
